Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. április - Civitas Europica Centralis
2015-04-27
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. ÁPRILIS 27. 11 politikai gyűléseket szervez, a norvég pályázati támogatásban részesített civil szerveződésekkel szemben a kormány egyik vádpontja éppen az volt, hogy beleártották magukat a politikába – a rossz térfélen, a demokratikus ellenzék oldalán …” Czene Gábor (Nsz) Nem baj, ha más meghal... „A társadalmi krízisek kirobbanása előtt egyre csak nő a feszültség, s a rengeteg megoldatlan probléma a különböző területeken egymást erősíti. Megszűnik a szereplők képessége a nehézségek helyes diagnosztizálására, sorozatosan félreértékelik a helyzetet. Ilyenkor még egy viszonylag ártatlan esemény is kiválthatja a robbanást. Mint amikor homokvárat építünk, ami egyre nő, de egy rossz helyre rakott homokszemtől az egész szétesik” – így analizálja a bomló társadalmi struktúrát Csepeli György szociálpszichológus … a közeledő csőd, melyet a szakember az idegeiben érez, együttes élményként olyan trauma lesz, ami után a mai megosztottságot nem lehet majd tovább fenntartani. „Sajnos a rendszerváltás katarzis nélkül ment végbe, és ez sokba került. Nem lehet az omlettet megenni anélkül, hogy fel ne törnénk a tojást. A tojás most fel lesz törve…”. Ez persze szenvedéssel jár, de polgárháborút a professzor nem vizionál. A szenvedés most is jelen van, csak a mostani rendszer ezt felparcellázza, elszigeteli egymástól az egyes gyötrelmeket, nem engedi ezeket egyesülni és láthatóvá válni. Pedig egy tízmilliós országban, ahol négymillió vesztes van, ez már kezelhetetlen tömeg, maga a csőd. Ám a fogyóban lévő középrétegek lesüllyedéstől való félelme is bénító hatású, mélyíti a bizalmatlanságot és erősíti a társadalmi szolidaritás hiányát … (Nsz) Létbizonytalanság van! „Baráti összejöveteleken az idősebbektől mindig tanulhat az ember. Főleg olyanoktól, akiknek helyén van a józan paraszti eszük, amit igyekeznek sokan a jelenben is degradálni (nem véletlenül). Szóval mindenesetre az ember elgondolkodhat. Az biztos, hogy az 1989-es fordulatban született demokrácia vívmány, de az egyszerű, kétkezi - munkás - szakembereket, értékteremtő dolgozó embereket nem lehet becsapni...: A rendszerváltozás, hogy miért is kudarc? Mert tetszik, nem tetszik, az! Egy picit leegyszerűsítve - az egyéni szabadságjogokon kívül, nem nagyon értünk el más pozitívumokat, ráadásul az egzisztenciális helyzetünk romlott! Létbizonytalanság van! Egyeseknek nincs, de csak egyeseknek …” Samu István (Felvidék.ma) Mit gondol az elnök? „Minket, magyarokat, kisebbségeket illetően az új elnök is legfeljebb másfeles beszédet alkalmaz. Vagy, ami még félelmetesebb: még ő sem mondhatja ki, amit erről a kérdésről, igenis létező kérdésről gondol! No, szóval miután már elkönyveltük, hogy a román állam jól végzett munkáját az új államfő is ennyire méltányolja, és elődjéhez hasonlóan ugyanazokat a nemzeti kommunista szólamokat szajkózza, mint derült égből a villámcsapás, az RMDSZ kongresszusának küldött üzenetében Klaus Iohannis teljes fordulattal elismerte, hogy »a nemzeti kisebbségek sok célkitűzése megoldatlan még Romániában«, és »sok még a tennivaló olyan kisebbségi célkitűzések elérésében, mint a törvények által rögzített jogok gyakorlati érvényesítése vagy a nemzeti identitás megőrzését szolgáló garanciák javítása«. Sokan örömmel nyugtázták a valósághoz közelebb eső álláspontot. Magam is – aki nem vagyok feltétlen híve a lassú észjárású politikusoknak – elismerően csettintettem: észre térni is jobb későn, mint soha! Éberebb kommentelők persze észrevették, hogy az első kijelentést, amivel tagadott, Németországban tette, a másodikkal, az elismerővel pedig az RMDSZ-nek udvarolt, idehaza – mindenképpen az oly divatos kettős beszéddel vádolva az új elnököt …” Ágoston Hugó (Maszol.ro) Cifra gomb az ócska kabáton „Bezzeg a Mócvidék, a Bánság és a többi történelmi tájegység a kormány és a helyi hatóságok számára is létezik, s noha egyik sem közigazgatási terület, nem utasítják vissza, sőt, felkarolják és segítik érvényesülését. Ugyanezek a román politikusok a Székelyföldről hallani sem akarnak, még a létezését is tagadják, az innen eredő