Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. március - Civitas Europica Centralis
2015-03-18
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. MÁRCIUS 18. 17 pillanatra még viccesnek tűnik, ahogy ünneplőbe öltözött komoly emberek kokárdával díszítve küldik egymást és egymás felmenőit melegebb égtájakra olyan ordenáré primitív szinten, hogy azt a legdurvább futballhuligánok is megirigyelhetnék. Ám ha belegondolunk, mekkora frusztráció van ezekben az emberekben, hogy képesek egymásnak esni a kamerák kereszttüzében, nagyon elszomorodhatunk …” Nagy András (Új Szó) A márciusi három pont „Bizonyos szempontból nagyon nehéz a beszédírók élete a nemzeti ünnepek előtt, csakúgy mint a beszédeket elemző szakkommentátoroké. Sokadszorra is ki kell találniuk egy olyan panelt, amit korábban még senki nem mondott, új megvilágításba kell helyezniük a régi történéseket, hogy legyen a mondanivalónak némi aktuálpolitikai színezete. A jelenlegi március tizenötödike némileg kilógott a sorból, lehetett újat mondani, hiszen Magyarországon egyre idegesebb, Szlovákiában pedig egyre apatikusabb a hangulat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Budapesten a március 15-i megemlékezések ismét kormánypárti és kormányellenes politikai demonstrációkká váltak, a saját berkeinkben pedig a választások függvényében újraindul a vita arról, ki, mit és hogyan tett a magyarságért, illetve van-e kiút a jelenlegi, reménytelennek tűnő helyzetből. Létezik persze világ a Kárpát-medencén kívül is, de az orosz–ukrán háború kapcsán már jóval kevesebben vontak párhuzamot. Pedig az 1849-es orosz katonai intervenció, a szabadság és a forradalmi értékek üzenetének kapcsolata nem hálátlan téma a jelenlegi politikai légkörben, a Nyugatnak lehetne például üzenni a változatosság kedvéért valami pozitívat is …” Tokár Géza (Új Szó) Ébresztő fütty „A szégyenérzettel viaskodók mélyen elítélik a füttyszót, és úgy állítják be a történteket, mintha ez nem egy politikus, pártvezető, hanem a nemzeti ünnep szellemisége ellen irányult volna. Pedig »csupán« annyi történt, hogy újabb jókora repedés keletkezett annak az üvegburának a falán, amelyben a magukat még mindig érinthetetlennek, mindentudónak vélő politikusaink másra nemigen hallgatva építgetik jövőnk makettvilágát – az elégedetlenség, csalódottság feszítőereje pedig immár az ünnepi díszletre sincs tekintettel …” Páva Adorján (Krónika) A mindentudás gőgje „Orbán Viktor szabadságról és demokráciáról beszél, sajátos magyar formákat emleget. Európa tele van kérdésekkel, állítja helyesen. A Fidesz válaszokkal. Erősen kétlem ezt: ott, ahol a másik felet meg sem hallgatják, kampányok az ellenségkép kicifrázására épülnek, ahol az illiberalizmus fogalmát beiktatták a közéletbe. A magyar demokrácia története egyáltalán nem a folytonosságról szól. Az 1849-et követő tizenegy esztendő a demokrácia teljes hiányával volt egyenlő. Azután következett egy hét esztendős átmenet, amikor fokozatosan visszakapott valamit a nemzet az ország a korábbi szabadságjogaiból, majd a kiegyezés után kinyílott a liberalizmus ernyője, amely az országot (a Habsburg birodalom részeként) sikeresen védte, ahol a demokratikus szabadságjogok a 19. század szintjén – nem nagyon lemaradva Angliától vagy Franciaországtól (bár csakis a magyarajkúak és a polgárság számára) – megvalósulni látszott. Egyenjogúsították a vallásokat, és működött a parlament. Köpködtek a nemzetiségek, de jobbat azóta sem tudtak maguknak teremteni …” Sebestyén Mihály (Maszol.ro) Erről jut eszembe „Március 15-én többen mentek ki a vásárhelyi Postarétre, mint az előző években. Figyelmeztető jelzés ez a vezetőknek, akik maguk is szinte minden ünneplő, emlékidéző helyszínen az összefogásra hegyezték ki mondandójukat. Bizonyos tekintetben megtörni látszik a jég, a jeles elődök előtti tisztelgő főhajtásokon, koszorúzásokon ott voltak az eddig távolmaradók képviselői is. Ez se semmi. Nem is sok. A szónokok szövegeiben annál több volt az utalás, a hivatkozás az egység szükségességére. Mert abban van az erő. Ki ne tudta volna ezt eddig is?! De jó, hogy legalább újra eszünkbe jutott …” Nagy Miklós Kund (Népújság)
