Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. március - Civitas Europica Centralis
2015-03-14
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. MÁRCIUS 15. 23 koreografált összjáték eredményének tűnik a szöveg …” Borbely Zsolt Attila (Erdélyi Napló) Hoppon maradt pártaktivisták hozománya „Az erdélyi magyarság Trianon utáni történetét, és főleg a második világháborút követő kommunista időszak históriáját ismerő ember számára a huszonöt évvel ezelőtti marosvásárhelyi fekete március lincsszagú napjai nem véletlenszerűek. Mondom ezt annak ismeretében, hogy az évfordulós összeállításra készülődve átnéztem az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményeket érintő, vagy éppenséggel feldolgozó magyar és román nyelvű újságcikkeket, tanulmányokat, illetve néhány könyvet. Előzmények dolgában nem lehet eléggé visszamenni az időben ahhoz, hogy az ember észrevegye Székelyföld „fővárosának” román „műveleti területté” nyilvánítását a többségi hatalom részéről. Az 1952ben szovjet nyomásra létrehozott, Marosvásárhely székhelyű Magyar Autonóm Tartománynak az 1960-as évektől kezdődő gyors és módszeres elsorvasztása ezt igazolja. Jó tíz évvel később, 1973-ban a még mindig kétharmad-egyharmad arányú magyar-román lakosság – nyolcvanezer magyarra jutott negyvenezer román – sok fejtörést okozhatott a román pártvezetésnek, amiről a bukaresti magyar nagykövetség kulturális attaséja, Karikás Péter titkos jelentésében így fogalmazott: „Az utóbbi hónapokban érezhetően fokozódtak az asszimilációs törekvések. Fokozódik a román betelepítés, és ezzel a nacionalista nyomás. Alig két hete, január 24-én, a román fejedelemségek egyesülését kiemelkedő évfordulóként ünnepelték Marosvásárhelyen. A város főterén tartott tömeggyűlés pogromhangulatú extázisba torkollott, melynek célja a magyar tömegek megfélemlítése volt” …” Makkay József (Erdélyi Napló) Itt az idő „Vasárnapra szép időt mondanak az időjósok. Állításuk szerint nemhogy eső, felhő sem lesz az égen, ragyogóan fog sütni a nap. De ha vihar tombolna égzengéssel, jéggel, akkor is ünneplőbe kell öltöznünk. Kívül is és lelkünk legmélyén is. És ki kell vonulnunk a térre. Annak, aki teheti – helyszíntől és szervezőktől függetlenül – a valós, lábbal megtaposható térre, aki nem, annak az ünnep bensőnket birtokba vevő terére. Mert március 15-én így dukál …” Kőszeghy Elemér (KISZO) Szélsőséges következetlenség JEGYZET – „Végveszélybe került a spanyol államiság. A hispánok immár maradék nemzeti önbecsülésüket is feladták, és meghajoltak az állam összeomlását célzó erők előtt. A madridi illetékesek a kozmopolitizmus förtelmes bűnébe esve úgy döntöttek, hogy a 112-es segélyhívó rendszer diszpécserszolgálatán bevezetik a román nyelvet is. Vagyis románul tudó diszpécsereket is alkalmaztak, hogy ezáltal is könnyebbé tegyék a kommunikációt a spanyol fővárosban, illetve környékén élő mintegy kétszázezer román számára. A döntés nyomán kisebb zavar támadt az erőben, azt ugyanis egy romániai szélsőséges portál is lehozta. Ez még nem baj, azonban a Kolozsváron szerkesztett portál – bizonyára szerkesztői figyelmetlenség nyomán – pozitívumként tálalta a hírt, azzal a címmel, hogy Spanyolországban tisztelik a románokat. Ha valaki esetleg átsiklott volna a kellemetlen baki fölött, akkor ezúton hívjuk föl rá a figyelmet. Elvégre, ha egy médium minden egyes olyan hírt, amely arról szól, hogy a Kolozsvárott élő magyar közösség magyar nyelvhasználatot és magyar feliratokat követel, szélsőséges, anarchista és szeparatista törekvésként tálal, a következetesség jegyében így kell gondolkodnia minden hasonló törekvésről, amely a kisebbségi nyelvek használatát szorgalmazza …” Balogh Levente (Krónika) Aggodalom és remény „Nagyon aggódom, de ugyanakkor reménykedem, hogy az idei március 15-e (is) csendben és rendben zajlik, és sem Kolozsváron, sem máshol nem zavarják meg ünnepünket. Aggódom, mert a román többség még mindig megkérdőjelezi a romániai magyar kisebbség azon jogát, hogy évente egyszer, március 15-én nyilvánosan, de ugyanakkor csendben és rendben megemlékezzen történelmének eme jeles dátumáról és azokról a személyekről, akik 1848 márciusának idusán életüket áldozták fel a szabadságért. Sajnos, az
