Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. február - Civitas Europica Centralis
2015-02-24
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://ww w.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. FEBRUÁR 24. 14 (pártszövetségére), mint ahogyan azt megtette tavaly három alkalommal is …” Fricz Tamás (MNO) Már a diktatúra sem a régi A diktatúrák átalakulóban vannak. Régi típusú, totális diktatúra csak elvétve akad. A modernebb fajta viszont úgy is tekinthető, mint ami útban van a szabadság felé. Az amerikai biztonságpolitikai szakértők szerint ezt a haladást érdemes támogatnia Amerikának ahelyett, hogy kész demokrácia-receptet próbálna rájuk erőltetni. „A tekintélyelvű berendezkedés felhígulása végül is haladás a demokrácia felé, de tudni kell, hogy ez hosszú folyamat” – olvassuk a National Post hasábjain a Center for a New American Security agytröszt két vezető elemzőjétől, Robert Kaplantól és Dafna Randtól. Egyikük sem akárki. Kaplan tizenöt könyvet jelentetett meg a nemzetközi politikáról, sokáig tanácsadóként működött a hadügyminisztérium mellett, és már a nyolcvanas években megjósolta, hogy a Balkánon háború törhet ki. Rand pedig az elnök mellett működő Nemzetbiztonsági Tanács munkatársaként részt vett a Kadhafi líbiai elnök megbuktatását előkészítő diplomáciai műveletek kidolgozásában és a szíriai rezsim elleni fellépés megalapozásában. Ebből az írásból arra következtetünk, hogy ma már mindent másképp csinálna. A szerzők egy régi világ kivételes maradványainak tartják az olyan diktatúrákat, mint amilyen az észak-koreai rendszer vagy a vele egy sorban említett szíriai Aszad-rezsim. A világ tele van diktatórikus rendszerekkel, de ezek leírására és értelmezésére nem alkalmasak a régi modellek. A változást az idézte elő, hogy ma a közvélemény a diktátorok életében is döntő tényező, talán még inkább, mint a demokratikus vezetők esetében. Az utóbbiak ugyanis csak az állásukat vesztik el, ha ellenük fordul a közvélemény, az önkényuralmi vezetőknek azonban a puszta élete is veszélybe kerülhet, ha nem tudják kielégíteni a nép elvárásait …” (Metazin) Vissz a a nagy történelmi narratívákhoz? A történészek egyre inkább részletkérdésekkel és mirkoelemzéssel foglalkoznak, lemondva az átfogó történelmi narratívák kidolgozásáról. Ez azonban egyúttal a történelem közéleti jelentőségének csökkenésével is jár. Átfogó szintézisek nélkül ugyanis esetleg csak a szaktudósokat érdekelheti a részkérdések tanulmányozása. „A történelemtudomány csak úgy nyerheti vissza közéleti befolyását, ha ismét a nagy narratívák felé fordul” – olvassuk Scott McLermee recenzióját Jo Guldi és David Armitage amerikai történészprofesszorok Történelemtudományi kiáltvány című historiográfiai munkájáról. Guldi és Armitage célja az uralkodó történelemtudományi módszertanok meghaladása. A szerzők szerint a történészek az elmúlt évtizedekben egyre inkább lemondtak a nagy történelmi narratívákról, és helyettük kis, viszonylag egzakt módon tanulmányozható mikroperspektívák felé fordultak. A huszadik század elején az amerikai történészek disszertációi átlagosan 75 évet öleltek fel, 1975-ben már csak 30-at. A történészek egyre szűkebb időszakokra fókuszálnak. Szemben a korábban divatos longue durée, vagyis évszázadokat felölelő megközelítésekkel, a mikroperspektívák elmélyültebb és alaposabb, „egzaktabb” leírásokat tesznek lehetővé, ám (mint arra Hayden White már a hatvanas években rámutatott) egyúttal kizárják az átfogóbb, nagyobb lélegzetű történelmi magyarázatok lehetőségét. És persze azt is, hogy a jelenkor számára használható tanulságokat vonjunk le a történelemből. „Ahogyan a történészek egyre kisebb kérdéseket tanulmányoznak, a történelemtudomány közéleti jelentősége csökken” – figyelmeztet Guldi és Armitage. Általános tanulságok és történelmi párhuzamok nélkül ugyanis a történelmi ismeret aligha lehet a jelenkor megértésének eszköze … (Metazin) Bábok voltunk mostanáig „Alig zárultak le az urnák Veszprémben, épphogy elindult az eredményközlés, máris megjelent az interneten Oliver Hirschbiegel filmjének, a Bukásnak már számtalanszor aktualizált – értsd: magyar felirattal ellátott –, a vasárnapi választáshoz igazított változata. A német filmdráma, amely Hitler hatalmának végnapjait mutatja be, állandó
