Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. február - Civitas Europica Centralis
2015-02-02
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. FEBRUÁR 2. 10 segítésére buzdít. A hit nem magányosan megélt valóság; még az egyes vallások által szorgalmazott, magas rendű kontemplatív imák, egyedül átélt elmélyülések is azt szolgálják, hogy az ember megtalálja és kiteljesítse magában a jót, miután kiürítette lelkéből a gonoszt. A hit megélt tartalma nagyon is személyes jellegű, ám hétköznapi megnyilvánulása már a leggyakrabban nem az. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a hívő ember hitén keresztül is létezik a társadalomban, s környezetét hitbéli felfogása szerint a legváltozatosabb módon igyekszik formálni. Az élet minden területét befolyásoló-irányító hitet a vallás szervezi egységbe, amely egyszerre ad magyarázatot a kézzelfogható és transzcendens jelenségekre, és nyújt lelki és praktikus útmutatót a hit megéléséhez. Az egyház lényegében intézményesült vallás, vagyis olyan intézményrendszer, amely az azonos hitelveket vallókat tömöríti magába annak érdekében, hogy keretet adjon az azonos vallás közösségben történő gyakorlásához. Másként fogalmazva: az egyház (amely nem annak vezetőit, hanem a hívek összességét jelenti) összetett önkormányzatjogi, pénzügyi, adminisztratív egység, humán és fizikai infrastruktúra, valamint változatos társadalmi tevékenység … A magyar társadalomnak őszintén szembe kell néznie azzal, hogy a magyarországi egyházak mai állapotára jelentős részben magyarázatot ad a teljes huszadik század minden üldöztetése, szenvedése és elnyomatása legalább annyira, mint az 1945-ben örökül hagyott, sok tekintetben becsontosodott, XIX. századi működésük. A politikai hatalom általi jogfosztások, megbélyegzések, zsarolások, a fizikai és lelki terror hosszú évtizedei eleve megakadályozták azt, hogy az egyházak megtalálják az átmenetet az új korba. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy 1990-ben egy XIX. századi tüneteket mutató, zavart, helyét nem találó egyházi szerkezet (beleértve a hívőket is, nem csupán az intézményeket és a funkciókat) állt sokkolt állapotban az új világ előtt. Elvárható, hogy ne mérjünk kettős mércével, s az egyházakkal szemben ne legyünk sem szigorúbbak, sem elnézőbbek, mint a társadalom más szegmenseivel. Viszont legyünk nagyon szigorúak saját magunkkal, közéleti emberekkel, értelmiségiekkel és politikusokkal, s gondoljuk át, hogy mit tettünk, tehettünk volna annak érdekében, hogy tisztességes és méltányos megítélésnek vessük alá az egyházakat (és persze másokat is) …” Kerék-Bárczy Szabolcs (ÉS) Aki nem Orbán-fajta, tűnjön el „Üldözött, tehát üldözöm. Bajban van, tehát gyűlölöm. Logikus. Ha nem üldözni, nem gyűlölni való, akkor úgy kellene bánnom vele, mint a felebarátommal, akit üldöznek, és bajban van. Pluszteher ebben a terhes életben. Visz pénzt, időt, kényelmet, helyet. És rejt, ki tudja, milyen veszélyt. Ha viszont üldözöm és gyűlölöm, akkor vádolom. Mert nem vagyok rossz ember, tehát neki kell rossznak lennie, hogy okkal üldözzem és gyűlöljem. Neki kell olyannak lennie, hogy ezt kelljen tenni vele önvédelemből. Olyannak kell lennie, aki sokan van, és árt nekünk. És becsap minket. Ami az üldözöttségét meg a bajban levését illeti. Igazából ő üldöz minket a saját otthonunkban. Azok meg, akik nem üldözik, nem gyűlölik őket, de még akadályozzák is a gyűlölésüket és 3 ha a cikket végig szeretné olvasni, a regisztrációt követően egy 508 forintos emeltdíjas SMS elküldésével néhány percen belül megteheti. A részletekről az előfizetési információk oldalán lehet olvasni, az SMS egy héten át hozzáférést biztosít a legfrissebb számhoz és a teljes archívumhoz „ Vérszívó galiciánerek ” a kolomeai országúton, 1916 Forrás: A magyarországi zsidóság képes története
