Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. február - Civitas Europica Centralis
2015-02-09
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. FEBRUÁR 9. 11 már évekkel korábban kiábrándult a saját politikai osztályából? Sőt velünk ellentétben, néhol már aktívan kísérleteznek is azzal, hogy mit lehet tenni a változásért? Mi még csak a sopánkodásnál tartunk, miközben szerte Európában fortyog a történelem …” Horváth Gábor (Nsz) Az utolsó esély „Hogy nagy a baj, sejteni lehetett már abból, hogy a mindig óvatos Angela Merkel a francia elnökkel hirtelen rászánta magát a kijevi és főképp a moszkvai útra. François Hollande már decemberi moszkvai megállójával tett egy kísérletet a párbeszéd felújítására, ám akkor a német kancellár még úgy látta, nincs esély az áttörésre. Így aztán elmaradt az asztanai csúcs, s Berlinben is csak a külügyminiszteri szintig jutottak el az úgynevezett normandiai formátum résztvevői. A helyzet azonban azóta lényegesen megváltozott. A minszki megállapodás óta legvéresebb harcok törtek ki még január elején Kelet-Ukrajnában, ahol előbb úgy tűnt, hogy Kijev erősíti meg a pozícióit, aztán hamar kiderült az ellenkezője. A szakadárok Moszkva által megtámogatott offenzívája gyorsan kilométerekkel tolta előre a frontot, s nemcsak a közben már rommá lőtt donecki repülőtéren szereztek érvényt a szeptemberi megállapodásnak, s verték ki onnan az ukrán erőket, de a stratégiai szempontból kiemelkedően fontos Debalcevénél is körbezárták a hadsereg alakulatait. Eközben Ukrajna minden eddiginél közelebb került a gazdasági és pénzügyi összeomláshoz. Csak olaj volt a tűzre, hogy az Egyesült Államok erre a helyzetre reagálva az elmúlt napokban már a fegyverszállítást fontolgatta …” Stier Gábor (MNO) Hetven és hetven „A magyar Holokauszt Emlékév lezárult, így-úgy, de lehetőséget adott az emlékezésre, és arra, hogy ne felejtsünk. Hogy ne felejtsük történelmünk szörnyű részét, a Soát, amelyre mindenkinek emlékezni és emlékeztetni kell! Most egy újabb év, amely követeli, ne felejtsünk! A holokauszt 70. évfordulójának emlékéve szinte még véget sem ér, 2015-ben újabb 70. évfordulóra kell emlékeznünk …” Kerecsényi Zoltán (Nszv) Kelet-Európa: álmok és valóság „Kelet-Európának számos definíciója létezett a 20. században és azóta, de azért valljuk be, ma bizony sokan kevéssé lelkesen vállalják fel a keleteurópaiságot, mint identitást. Ennél ezen a "vidéken" ma jóval vonzóbb a nemzeti, etnikai hovatartozás. A kelet-európai érdeklődés hiányát a mai magyar historiográfia is tükrözi: nagyon kevés a magyarul (is) megjelent kelet-európai összehasonlítás. Már csak ezért is nagy érdeklődéssel vettem kézbe Stefano Bottoni "A várva várt Nyugat: Kelet-Európa története 1944-től napjainkig" című összefoglaló kötetét mint, a "várva várt" hiánypótló munkát. A könyv külön érdekessége, hogy a szerző kettős (magyar-olasz) kötődésű; vagyis megfelelő távolságtartással tud nézni Magyarországra és a régióra, jól ismeri a nyugati szakirodalmat, és évek óta elmélyült kutatói és tudományos tevékenységet végez a régió országaiban. Sokat kutatott Romániában, és 2012-től az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főmunkatársa …” Bartha Eszter (Nszv) Klaus Johannis Út az erdélyiség és a román nemzetállamiság között „Az elemzők többsége szerint Klaus Johannis román államfővé választása a román politikai elittel szembeni protesztszavazatok lavinájának az eredménye. E lavinahatás diagnózisából azonban hiányzanak azok az elemzések, amelyek a román politikai kultúra és hagyomány körülményei felől is megmagyaráznák a 2014. novemberi román államfőválasztás eredményét. A román politika egyik kulturális sajátossága a politikai táborok alacsony blokkrelevanciája, vagyis az, hogy a köztük levő viszonyokat, a koalíciókötések lehetőségeit – a tömbökké alakulást – csak nagyon kis mértékben határozza meg az ideológiai távolság/közelség. A politikai versenyt sokkal inkább az újraelosztási pozíciókért folyó harc újradramatizálásának az egyéni politikai képességei szabják meg, a politika erőteljes perszonalizációja (amelyet az különböztet meg –
