Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-26
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 26. 15 törvény jelenik meg: változtatnak itt-ott valamicskét, úgy szemkizsúrásból, de a rendszer változatlanul ugyanaz marad, ugyanúgy működik, mint a diktatúrák idején. És ami a legfájdalmasabb: sokoldalúan képzett analfabétákat nevel – akik profi munkanélküliek lesznek. Nincs rájuk szükség a mai világban, a piacgazdaságnak csúfolt, intézményesített korrupció körülményei között. Az lenne az ideális, ha az iskolából és az egyetemről olyan végzettek jönnének, akik értenek valamihez, képesek arra, hogy tegyenek is valamit azért, hogy egy más világ legyen itt, hogy másképpen éljünk ebben az országban. Ne pedig az történjen, hogy ha valaki ért valamihez, és cselekedni akar, akkor veheti a sátorfáját, mert külföldön tágasabb. Ez az, ami nagyon fájt Kötő Józsefnek, s amiért önként távozott a tanügy vezetésében betöltött magas tisztségből. Érthető is, mert Kötő József a diktatúra legsötétebb éveiben is vállalta a cselekvést. Húsz évig volt irodalmi titkára a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak, és a diktatúra bukását közvetlenül megelőző években – 1885-től kezdeve öt éven át - ő volt a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója. S a legnagyobb érdeme, hogy ezekben az években, a cenzúra leginzenzívebb működése ellenére is megtartotta a közönséget: a kolozsvári magyarok továbbra is bizalommal és szeretettel jártak színházukba, otthon érezték magukat benne - ami nagy szó! Sőt Kötő József még arra is képes volt, hogy pályára helyezzen olyan erőteljes – és nehezen kezelhető - művészi egyéniségeket, mint Tompa Gábor, akinek az első és rendkívül újszerű rendezései, gondoljunk csak a Buszmegállóra pontosan ebben az időszakban kerültek színre …” Zsehránszky István (Maszol.ro) KISEBBSÉGBEN: Kockázat, demokrácia, család – Giddens megnyugtat „A kortárs társadalomtudományi szakirodalom rakatnyi gyűjteményben tárja föl és ontja magából a létkörülmények drámáit, kihívásait, válaszhiányait. Ezek mint létünk és érdemesnek tűnő életünk feltételei, viszont lassan – de meggyőző módon – mind a veszteségek oldalára kerülnek, amikor Elszabadult világunk összegződő hatásait kényszerülünk átélni. A globális változások között ott találjuk a nők felszabadításának újabb időszakát, a demokrácia értékképzetének terjedését és virtuális térhódítását (párhuzamosan a devalválódás eseteit ugyancsak), az új gazdasági függésrendek bíztató hozamait is, de Anthony Giddens korábbi, Harmadik út című kötetének korszakos fogalomalkotási kísérletét ugyancsak cáfoló, dilemmákkal teli textust is olvashatunk újabb kis kötetében, mely egy 1999-es előadás-sorozatának anyaga. Ebben nem hagy kételyt afelől, hogy a történeti változások egyik korszakosan meghatározó időszakát éljük át mostanra, vagyishogy a világ bármely pontjának képzelt elszigeteltsége immár érvénytelen impresszióvá lett, hiszen minden változás majdnem minden más helyen is vihart arat…” A. Gergely András (Maszol.ro) Szívvel-lélekkel „A keresztlevelem szerint katolikus keresztény vagyok: hiszek Istenben, és nem csupán ismerem Jézus tanítását, hanem tudom, hogy ha helyesen értelmezzük, ez a tanítás ma is megállja a helyét. Katolikus keresztény vagyok, a múlt héten így hozzám is szólt Ferenc pápa. A pápa útmutatást adott a szlovákiai hívőknek, hogyan is kellene szavazniuk a február 7-i népszavazáson. A népszavazáson, amelyet a melegek diszkriminációját örök időkre bebetonozni kívánó szervezetek kezdeményezésére rendeznek meg. A Szlovák Püspöki Konferencia által kiadott hír szerint Ferenc pápa csütörtök reggeli szentmiséjén a Rómában dolgozó szlovákiai fiatalokhoz is szólt, rajtuk keresztül üzenve nekünk. A fiatalok elmondása szerint a pápa értékeli azt az igyekezetet, amellyel Szlovákiában a családi értékeket szeretnék megvédeni …” Molnár Iván (Új Szó)
