Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-02
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 2. 19 el a szerkesztőségben. Megfordult a fejemben, hogy írhatnék az első napokról, amikor még végzős egyetemi hallgatóként Kalapis Zoltán főszerkesztő röviden elbeszélgetett velem a Magyar Szóban kínálkozó munkalehetőségekről, s fölkínálta a részvételt a gyakornoki pályázaton. A tudáspróbán végül tucatnyian vettünk részt, majd ezt követően valósággal elözönlöttük az amúgy is nyüzsgő szerkesztőséget. Az is megérne egy „misét”, hogy a fiatal kollégák, akik nem tudták elviselni az újvidéki városi rovat húsdarálóját, valósággal elmenekültek a szerkesztőségből, s én magam is foglalkoztam a távozás gondolatával. Aztán mégis ott maradtam, s annak ellenére, hogy sokszor nekem is és a korosztályomhoz tartozóknak is sokszor olyan érzésünk volt, mintha kőbölcsőben ringatnának bennünket, csak írtuk tovább rendületlenül az újságot …” Bálint Sándor (Magyar Szó) A szegregáció MKP-s bája: Hogyan ne beszéljünk a területi autonómiáról? „A szlovákiai magyar politikával foglalkozó megélhetési dörgölőzők úgy képzelik az autonómiát, hogy majd ők megbeszélik magukban. Hosszú vajúdás, nehéz szülés után kijött az MKP autonómia tervezete, elolvashattuk az első gyorselemzéseket is a témában. A hozzászólások általában abban megegyeztek, hogy a sok bullshittelés és képmutatás után végre a Fidesz szlovákiai nyúlványa is „terítette lapjait”, az irat remény lehet egy párbeszédre, akár „vitaalapot” is képezhet. Nos, Ravasz kolléga meglehetősen kesztyűs, de alapos kézzel szedte darabjaira a „ 70 oldalas pdf-et ” (köszi, Kovács Balázs), aztán vártam, hogy valaki kimondja, amit első olvasatban is érezhettünk: „az MKP pdf-dokumentumának” egyetlen konkrét eredménye saját, markonyi táboruk mindent megoldó autonómia vágyainak lenyugtatása és az a-u-to-nó-mi-ázás hagymázas hagyományának tárgyiasult folytatása. Az MKP autonómia-koncepciója kapcsán született első hozzászólások egy lehetséges vita érkezésének esélyeit latolgatják . Külön élményszámba megy a lelkes naívák csodavárása, hogy akkor most végre leül egymás mellé minden politikai érdekképviselet és a lehetséges alternatívákból végre kimazsolázzák a lehető legjobb változatot …” Csehszlovák Kém (Paraméter.sk) Baloldal? Van olyan még egyáltalán? „Kiinduló premisszánk: az erkölcs egy és oszthatatlan. Pontosítva: nincs külön közéleti és magánéleti erkölcs, politikai és családi erkölcs. Csak egyféle erkölcs van, ami az élet minden területén működik – vagy nem működik sehol. Az anarchisták egy pincében székeltek, Budapesten. Azért hívtak, hogy József Attila verseket mondjak nekik. Aztán beszélgettünk, én tréfálkoztam, azt mondtam, boldogan lennék anarchista, ha tudnám, ki szervezi majd meg az anarchiát… Egy szívemnek nagyon kedves, akkor még tizennyolc éves ifjú hölgy, aki ide kísért, társai előtt kissé szégyenkezve nézett rám, hogy még ezt sem tudom. – Az anarchia, ne haragudj, nem káosz – oktatott ki fölnőttesen, tanító nénisen –, az anarchia maga a rend. Olyan magától értetődő rend, aminek fönntartásához nincs szükség erőszakra. Ma, tizenkét év után, ezeknek a fiataloknak a jó része, ha nem is mind, ott van a tüntetők között, és ha mást nem, azt biztosan tudja, hogy nem kell neki az a diktatúra, ami ma megnyomorítja őt és az ország néma többségét, de nincs köze ahhoz az ellenzékhez sem, amelyik sunyin asszisztált a puccshoz, hogy eltörölhessék a demokratikus alkotmányt, és nem hisz olyan parlamenti rendszerben, ahol a képviselők a pártjukat képviselik és nem a választóikat. És ezeknek a tüntető fiataloknak a többsége ma is egy olyan magától értetődő rendet szeretne, amihez nincs szükség erőszakra. Hogy az a magától értetődő rend, aminek a fönntartásához nincs szükség erőszakra, valószínűleg csak utópia? Hát aztán? Ahogy akkor sem vettem el vendéglátóim, az anarchista fiatalok kedvét azzal a rossz polgári dumával, hogy „gyermekeim, utópiában hisztek, illúziót kergettek”, ma sem mondanék ilyet a tüntető fiataloknak. Legföljebb azt, hogy: Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem …” Kertész Ákos (Kanadai Magyar Hírlap)
