Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-12
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 20 15. JANUÁR 12. 16 Charlie után Európa „Nem túlzás: a múlt héten Párizsban egy egész szerkesztőséget kivégző, rendőröket és vásárlókat öldöső terroristák Európát támadták meg. Háborúba keverték. Azt az Európát, amely évtizedek óta képtelennek látszik integrálni azokat a más kultúrájú, vallású milliókat, akik jelenlétére, munkájára a fogyatkozó népességű kontinensnek szüksége lenne. A megtámadott Európa gyászol, összekapaszkodik, de az érdemi válaszokat még nem ismeri. Tudja, a három gyilkos ártalmatlanítása csak a vészhelyzet elhárítása, nem győzelem. De a francia főváros sugárútjait vasárnap elözönlő másfél millió emlékező nem csak a terror ellen tüntetett, hanem a véleménynyilvánítás, a sajtó szabadságáért. Méghozzá abszurd drámába illően olyan politikusokkal is a menet élén, akik saját országaikban – Moszkvától Budapesten át Ankaráig – mindent megtesznek azért, hogy a velük szemben kritikus sajtót elhallgattassák. Vajon ők mire gondoltak, amikor a mögöttük haladó százezrek azt skandálták: Liberté, liberté! Európa nem akar terrort, mégis a terror fő célpontjává kezd válni, már csak azért is, mert védtelenebbnek tűnik, mint az Egyesült Államok. Félő, hogy a fegyveres fanatikusok miatt a határok nélküli államközösség bezárkózása kezdődik el, máris megfogalmazódott az igény a schengeni paktum felülvizsgálatára. Mindennek semmi értelme, hisz a Charlie Hebdo karikaturistáit lemészárló fiatalemberek sem turisták voltak. Sok-sok potenciális terrorista szocializálódott Európa legkipróbáltabb demokráciáiban, közülük az ISIS zsoldjába is számosan álltak. A szabad utazás mellett a vélemény szabadsága a másik olyan érték, amelyről a terrorfenyegetettség árnyékában sem szabad lemondanunk. Elkeserítő olvasni azokat a magyar nyelvű kommentárokat, melyek szerint annyi történt, hogy a megölt újságírók szelet vetettek és vihart arattak. Márpedig e gyilkosságokra nincs magyarázat, nincs mentség, nincs enyhítő körülmény. De ugyanezzel az eréllyel kell védelmére kelni azoknak is, akiket muszlim vallásuk miatt ér támadás egy egészen más szélsőség részéről. Hiszen kettős küzdelem folyik, az európaiságot most nem csak a símaszkos terroristáktól kell megvédeni, hanem a saját populistáinktól, köztük azoktól a politikusoktól, akik a tragédiában lehetőséget látva elérkezettnek látják az időt rasszista, kirekesztő programjaik megvalósítására …” Szűcs László (Erdélyi Riport) Chelemendik - Orbán a nagyhatalmakkal szembefordulva, avagy útban a háború felé? „A közösségi hálón kering Szergej Chelemendik terjedelmes írása a magyarokról. Az orosz származású író, egykori szlovák politikus honlapján fejti ki véleményét az Egyesült Államok közép-európai térhódításáról. Jelzi az ukrán válság, a környező országokban lefolytatott demonstrációk nem véletlenek. Az írásában hosszasan ecseteli Magyarország helyzetét, valamint Orbán Viktor szembenállását a nagyhatalmakkal. Ennek lehetséges következményeit is felvázolja. Az írását így kezdi: az emberiség történelmében egy törzs, nemzet, vagy állam igazán rossz helyzetben van, akkor megszületik egy új vezető, aki megváltoztatja a fennálló helyzetet, védelmezi és új útra tereli a közösséget. Ha nem születik meg a megfelelő vezető, akkor a nemzet, vagy állam megszűnik. Ez a természetes folyamat napjaink Európájában is jelen van, véli Chelemendik. Hangsúlyozza, a mai vezető európai politikusok az Amerikai Egyesült Államok akaratának alázatos alattvalói, bábként viselkednek országaikban. Ám nem mindegyik vezetőre érvényes ez. Itt említi meg Orbán Viktort, olyan vezetőként, aki túlmutat a magyar kontextuson, aki megérdemli a nagyobb figyelmet …” Pásztor Péter (Felvidék.ma) Szabadság, dilemmák VEZÉRCIKK – „Szabadság, egyenlőség, rajzoljatok, írjatok!” „Charlie vagyok” – többek között ezek a feliratok voltak olvashatók a terrorizmus elleni nemzetközi tiltakozásképp rendezett párizsi menet résztvevőinek kezében tartott táblákon. A mintegy félszáz ország állam- és kormányfője részvételével lezajlott vasárnapi felvonulásra sokan máris egyfajta jelzésként tekintenek, mint amely nemcsak sürgeti, de meg is hozhatja a
