Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-12
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 20 15. JANUÁR 12. 13 2010-es médiatörvényt, és az Európai Tanács üdvözölte is ezt, az egyensúly még nem állt helyre … (Nsz) Ulrich Beck halálára „Az új év első napján hunyt el Ulrich Beck német szociológus, az új modernitás elméletének kidolgozója. Korunk egyik legjelentősebb társadalomtudósa, akit A. Giddensszel, Z. Baumann-nal, Ch. Lashsel egy sorban említhetünk. Harmincöt nyelvre lefordított első könyvének világsikerét időbeli véletlennek is köszönheti: 1987-ben, a csernobili atomerőmű katasztrófáját követően jelent meg A rizikótársadalom. Út egy másik modernitásba című műve, amelynek egyik fő tézise az, hogy a változások motorját az előre nem látott mellékhatások képezik. Egyfajta globális metamorfózis részesei vagyunk: de azt sem tudjuk, mivé alakulunk át, és azt sem, hogyan. Amit tudunk: elavul az ipari társadalom célracionalitásán alapuló első, s létrejön a második, az új modernitás. A futurista Kandinszkij megfogalmazását idézi Beck: a „vagy-vagy” világát az „és” világtársadalma váltja fel …” G. Márkus György (Nsz) Új kényszer – új remény „A politikai-szellemi elitek saját csapdájukba léptek, hiszen olyan sikeresen ebrudaltak ki minden, az övékétől eltérő ideológiát saját szférájukból, hogy maguk is elhitték, nem maradt konkurenciájuk. Olyan sikeresen diagnosztizálták és tartották fent a társadalom passzivitásáról, némaságáról és elmaradottságáról szóló téziseket, hogy elveszítették a képességüket arra, hogy észrevegyék a társadalom ideológiai tendenciáit és komolyan számoljanak velük.” Ezt írta Kiss Viktor filozófus a 2008-ban megjelent Fordulatban, melynek aktualitása éppen abban rejlik, hogy lassan az utcán tüntetők egyetlen közös megegyezési pontjává válik. Új kényszer új reményt szül, társadalmi mozgalmak aktivizálódnak, hiába sopánkodnak a vasfüggöny szétvágását követő mámoros pillanatban megdicsőült nagy „ígérgetők”. Valósággá vált a létező kapitalizmus embertelen és pusztító fékezhetetlensége. Mindennapossá váltak azok a hírek, amelyek a társadalom lélekromboló küzdelmeiről szólnak: a meleg lakás luxusáról; az underclass étrend „tésztakrumpli-kenyér” hármasáról; az 1500-3000 euró közötti áron árult magyar nőkről; a szülői jogok államosításáról; a jó és rossz közmunkások kiszolgáltatottságáról; a vidéki háziorvosok drámai egészségügyi beszámolóiról; a tanítás és tanulás szabadságának korlátozásáról; a hátrányos megkülönböztetés sokszínűségéről stb. Már csak szomorú sóhajjal nyugtázzuk Ferge Zsuzsa sokadik segélykiáltását a több millió súlyos nélkülözésben élő érdekében. A gyerekszegénységi mutató katasztrofális. Közel 800 ezer gyermek él szegénységben. Magyarország a társadalmi igazságtalanság és a kirekesztettség országa lett a mindenkori elit inkompetenciája jóvoltából …” Alföldi Andrea (Nsz) 2015 mondata „Ott van mindenütt. A párizsi metrószerelvény falán, az egyik plakátján, a gyorsvonat kocsijaiban vagy az autópályák felett elhelyezett információs táblákon. Az Axel Springer kiadó berlini székházának tetejére kifeszített óriásmolinón. A feliratok szövege változó. Charlie, Je suis Charlie vagy Nous sommes tous Charlie. Mindegy, hogy „Charlie vagyok” vagy „Mindnyájan Charlie vagyunk”, az üzenet nagyon is egységes és egyértelmű. Mindenki a Charlie Hebdo szerkesztőségében meggyilkolt áldozatokra emlékezik. Szolidáris velük, a családtagjaikkal és Franciaországgal. Egy megtámadott nemzettel …” Dési András (Nsz) A szövetséges „A szörnyűséges párizsi terrormerénylet harmadnapján Orbán Viktor azzal örvendeztette meg a magyar közvéleményt, hogy minálunk „nincs közvetlen terrorveszély”. Ennél közhelyesebb mondat el sem hagyhatta volna a miniszterelnök száját. Nálunk valóban nem robbantottak vasutat, metrót, nem lövöldöztek halomra ártatlan embereket bevásárlóközpontokban, még csak repülőgépet sem térítettek el. Karikaturistáról sem tudok, aki Mohamed prófétán, az „iszlám államon” vagy a tálibokon élcelődött volna. Egyelőre azért se
