Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-09
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 9. 16 csak így tudjuk megértetni, elfogadtatni a saját másságunkat. Igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy Oszama bin-Laden likvidálásával a SEAL kommandó a hidra fejét vágta le. 2011. május 2-a, az abbotábádi rajtaütés is egy új kezdet volt – a hidra új fejeket növesztett, sok kisebbet, amelyek, úgy tűnik, veszélyesebbek, mint az előző vízfej. Veszélyesebbek, mert kiszámíthatatlanabbak, kiszűrhetetlenebbek, kivédhetetlenebbek. A terrorellenes harc az új technikai lehetőségeknek köszönhetően sikeres, míg egy nagy, jól szervezett ellenség ellen irányul, míg külső veszélyt kell elhárítania. De azzal nem tud mit kezdeni, ha kuktákból készítenek pokolgépeket önmagukat feláldozó magányos, de dicsőségre vágyó zavaros fejű fiatalok, ha olyanokkal kell szembeszállnia, akik közöttünk nőttek fel, de származásukból adódóan hátrányos helyzetbe kerültek, így frusztrációkkal telve az egyre kevésbé befogadó másik kultúrát okolják gondjaikért. A világ legjobb terrorelhárítása sem tud mit kezdeni azzal, ha a tizennyolc éves gyerek a prófétához vágyik, s miután gyilkol, még büszkén fel is adja magát, mert számára a küldetés befejeződött. Nem, ezzel nem tudunk mit kezdeni. Ezt csak belülről lehet megfékezni, ezt csak saját kultúrája tudja leállítani, mert mindaddig, amíg egyes körökben hőssé válik a tömeggyilkos, addig sok forrófejű fiatal vágyik a dicsőségre. Hogy mit tehetünk mi? Mit tehet a terrorelhárítás? Még ha giccsesen és elcsépelten is hangzik is: tárgyalni kell, baráti kezet kell nyújtani a muzulmán többség felé, megpróbálni megérteni, elfogadni másságukat, mert csak így tudjuk megértetni, elfogadtatni a saját másságunkat. És közben vállalni azt, hogy mindnyájan Charlie-k vagyunk, akik tesszük a dolgunkat, semmiféle szélsőséget nem fogadunk el, sem a másét, sem a miénket …” Gál Mária (Maszol.ro) Vérengzés Párizsban „Világos, hogy újra kell gondolni az egész európai közösségben a terrorizmus elleni küzdelmet, szakértők szerint vissza kell térni a régi módszerekhez, ügynököket kell beépíteni a terrorszervezetekbe. Változott az al-Kaida és más terrorszervezetek stratégiája, a nagy, évekig tartó előkészületeket igénylő merényleteket, mint az ikertornyok ellenit, kisebb, de nem kevésbé véres akciók váltották fel, amelyekkel szemben szinte lehetetlen védekezni. A közösségi oldalakon olvasható beszámolók szerint a tettesek szép nyugodtan sétáltak fel a második emeleti szerkesztőségbe, és egyenesen kivégezték az újságírókat. A Le Monde értesülései szerint akcentus nélkül beszéltek franciául, és azt kiabálták: Bosszút állunk a prófétáért! …” Bogdán László (Háromszék) Je suis Charlie „A nagyobb biztonság álcája alatt olyan törvények születhetnek, amelyek alapján, a hírszerző szolgálatok hatáskörét bővítve, a levelezésünket, telefonbeszélgetéseinket megalapozott gyanú nélkül is megszerezhetik a „füles” emberek. Én is Charlie vagyok. Mindannyian Charlie-k vagyunk. Nem győzhet a terrorizmus. A párizsi szatirikus hetilap szerkesztőinek lemészárlása eddig soha nem tapasztalt nemzetközi tiltakozó összefogást váltott ki. Nemcsak az újságírók, a megdöbbent polgárok, hanem a politikusok is a sajtó- és véleményszabadság elleni merényletnek minősítették a szélsőséges iszlamisták tettét. Annak ellenére, hogy ez utóbbiakat is számos alkalommal vitriolos gúnyrajzokon ábrázolták a Charlie Hebdo karikaturistái. Franciaországot az általa képviselt alapvető emberi jogok miatt érte támadás. Párizs, az évszázadok óta minden kultúrát befogadó tégely, válságos perceket él. Az európai, keresztény indíttatású liberális demokrácia válsága is ez …” Karácsonyi Zsigmond (Népújság) János, Ioan, Iohannis „Iohannis kapcsán akkor beszéljünk a nevekről is! Bár én mindig is k-val írtam a nevem, a személyi igazolványban sokáig ch-val szerepeltem. Kaptam is érte a barátoktól, hiába mondtam, hogy „román időben” pottyantam erre a világra, és szüleim akarata ellenére így írtak be a teljesen román, avasi Kányaházán. A két évvel idősebb Zoltán bátyámat viszont k-val jegyezték, amire az a magyarázat, hogy akkor Kőszegremete még a
