Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. november - Civitas Europica Centralis
2014-11-08
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. NOVEMBER 8 . 17 „ Gratula ” a szédít ő knek „Milyen tulajdonságokkal kell bírnia egy politikusnak? Nem hiszem, hogy létezik recept, ami minden körülmények között alkalmazható, mégis, a „nemes erények” és adottságok között biztos dobogós a hatalomvágy. Persze – ismerve az ukrajnai politikumot – nem árt a vastag arcbőr, esetenként egy kis priusz és más hasonló „finomság” …” Téglási István (KISZO) Történetek elhurcoltakról és kivégzésekről „A 20. század eseményeit feldolgozó jelenkori történetírásban mindkét oldalon megvannak a kiegyensúlyozottság jelei. Elsősorban a fiatalabb történészek látják józanul a helyzeteket. Amikor román–magyar szembenállásról van szó, nem minden történész tud elfogulatlan lenni. De szerencsére vannak jövőbe mutató példák is” – Benkő Levente a román–magyar történetírás útkereséséről „…Nincs elegendő mértékben feltárva ez a történelmi időszak. Az 1989-es fordulatig tabutéma volt: családon belül meséltek róla a hozzátartozók, a túlélők, de a nyilvánosság előtt szóba sem jöhetett. Fél évszázados lemaradást kell tehát pótolni, és az idő ellenünk dolgozik, mert a rendszerváltás óta eltelt 25 évben nagyon sok túlélő és tanú halt meg. A levéltári forrásokat menet közben is lehet pótolni, de most az a legfontosabb, hogy az élő történelmet rögzítsük, szóra bírjuk a Gulagot megjárt embereket. Szerencsére egyre több magyar történész foglalkozik a témával, így, bár az útnak csak az elején járunk, a hatalmas lemaradás bepótolható … Abból kell kiindulni, hogy a magyar–román történelemnek sok olyan pillanata van, amelyik egyik oldalról pozitívum, a másik oldalról pedig negatívum. Nincs ezzel semmi gond. Ha közös munka születik például az 1944. augusztus 23-ai román átállásról, akkor mindkét fél megírja a maga álláspontját, amelyek megférnek egymás mellett. Az 1920. június 4-ei trianoni békeszerződést a magyar fél egyértelműen negatívumként éli meg, a román fél pozitívumként, de ezen nem is kell vitatkozni. Innen kell továbblépni …” (Krónika) A háborús uszítók él ő lelkiismerete „Csütörtök éjszaka, a színházból hazafelé tartva autós felvonulással találkoztam. A konvoj éktelen dudálással vonult végig Szabadka központján, zászlókat lobogtatva …” Bajtai Kornél (Magyar Szó) Orbán pálfordulásáról ír a New York Times A mértékadó amerikai lap a berlini fal leomlásának 25. évfordulója kapcsán hosszú cikket közölt a magyar miniszterelnökről. 25 évvel ezelőtt, 1989 júniusában, hosszú hajú jogászhallgatóként, az 1956-os forradalomra emlékezve, tüzes beszédben követelte a szabad választásokat, és a 80 ezer, Magyarországon állomásozó orosz katona hazaküldését. „Orbán Viktor azonban az azóta eltelt két és fél évtizedben ígéretes, fiatal demokratából olyan vezetővé vált, aki megkérdőjelezi a nyugati értékeket, és példaként tekint Oroszországra” – írja cikkében a New York Times. A patinás amerikai lap, a berlini fal leomlásának 25. évfordulója alkalmából írt cikkben, hosszan ír Orbán oroszbarát politikájáról, és idézik a miniszterelnök júliusi, Tusnádfürd ő n elhangzott beszédét, melyben a liberális demokrácia helyett egy a törökhöz, kínaihoz és oroszhoz hasonló „ illiberális állam " építésér ő l Benkő Levente 1961. június 13án született Nagyajtán, általános és középiskolai tanulmányait Ágostonfalván, majd Se psiszentgyörgyön végezte. A rendszerváltás előtt a baróti székhelyű köpeci bányavállalatnál dolgozott. 1991 és 2003 között a sepsiszentgyörgyi Háromszék munkatársa. 2003 – 2009 között a kolozsvári Krónika munkatársa, 2009től a Művelődés című folyóirat szerk esztője. 2006ban a Babeş – Bolyai Tudományegyetem történelem – filozófia kara történelem szakán diplomázott. Kötetei: Szárazajta (1995), Volt egyszer egy '56 (1998), Fogolykönyv (1999), Hova mennek a bányászok? (1999), Muszáj volt élni valahogy (2001), Bűn vo lt a szó (2002), Székely golgota (2003), Magyar fogolysors a második világháborúban I – II. (Papp Annamáriával, 2007), Az őszinteség két napja (2007), Manók, emberek, fehérnépek (2012).