Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. szeptember - Civitas Europica Centralis
2014-09-03
KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. SZEPTEMBER 3. 18 azaz a szovjet veszély fényében nyugatinak lenni és maradni adott a legnagyobb okot a büszkeségre. A beszéd telitalálat volt, és a náci borzalmak, a megosztottság és a frissen felhúzott fal által okozott traumákkal küzdő berlini lakosság számára nagyon fontos viszonyulási pontot jelentett a további évtizedekben is. Maga a frázis pedig önálló életre kelt, és JFK talán legtöbbet idézett mondatává vált. 2014-ben berlininek lenni még mindig sok mindent jelent – a város többek között Európa motorjaként és a legfontosabb európai politikai döntések egyik szülőhelyeként is funkcionál –, de a fal ledöntése után immár nem jelenti azt a szimbólumot, azt az egységes fellépésre ösztönző erőt, amit 1963-ban Kennedy (és szövegírói) olyan jól kiéreztek. De általánosabban is elmondható, hogy az 1989 előtti Berlin Európa közös történetének és tragikus erőfeszítéseinek talán utolsó általánosan elfogadott szimbóluma volt, és helyét máig sem vette át senki és semmi. Brüsszel, az EU központja erre tökéletesen alkalmatlannak tűnik, és inkább az európai bürokrácia szimbólumává vált. A nagyobb fővárosok, mint London és Párizs, még mindig regionális sőt össz-európai fontosságú kulturális, gazdasági és politikai központok, de szimbolikus összekötő erejük nincsen. A talán leginkább hatásos szimbolikus tereket a jugoszláv háborúk produkálták: gondoljuk csak a lerombolt mostari hídra vagy az újjáépülő Szarajevóra. Bosznia azonban egyrészt nem az EU tagja, másrészt pedig túlságosan sötét, kortárs és kihívásokkal teli. Így maradtunk szimbólumok nélkül. Ne feledjük: az Arab Tavasz egyiptomi is egy olyan felkiáltással indult, hogy „mindannyian Khaled Said vagyunk!”, utalva a Mubarak-rezsim egyik szimbólummá váló fiatal áldozatára. Európának viszont eddig ilyen közös kiáltása nem volt …” Ravasz Ábel (Paraméter.sk) Ó, ti drága önkormányzatok! „A szakmai nyilvánosság, de az Európai Unió szerint is Horvátország költségvetési hiányában kulcsszerepet játszanak a drágán működő önkormányzatok, amelyek megszüntetésével sokat spórolhatna az ország, de amelyek miatt akár csődbe is juthat. A kormány mégsem kívánja megszüntetni egyiküket sem. A 21 bejelentett reform közül egyik sem foglalkozik az önkormányzatok okozta probléma megoldásával. A miniszterelnök, Zoran Milanović szerint az ő kormánya erre nem is lenne képes. Ugyanis ahhoz, hogy megreformálják az önkormányzati rendszert, alkotmányt kell módosítani, amihez pedig kétharmados többségre van szükség (meg bátorságra, teszem hozzá csendben). A kormányfőnek és minisztereinek az a véleménye, hogy a járási és városi önkormányzatok megszüntetésével nem lehetne sokat megtakarítani. Szerintük ha egy önkormányzat nem képes például fenntartani egy óvodát, akkor megteheti ezt egy másik, egy erősebb önkormányzat, és ebből a megyék is profitálhatnának. Azt hiszem, ezt a gondolatmenetet nem csak én nem értem. A zavaros magyarázat bizonyára az abból fakadó félelemnek az elkendőzésére szolgál, hogy ha hozzányúlnak a helyhatósági rendszerhez, elveszítik a választásokat …” Kriják Krisztina (ÚMKÚ) Lecke „Egyesek hajlamosak azt hinni, hogy a történelmi hibákból, leckékből tanulni lehet, vagyis ha ismerjük a múlt politikai eseményeit, hatékonyabban tudjuk kezelni azokat a hasonló helyzeteket, amelyek a jövőben, vagy a jelenben kerülnek elénk …” Veres István (Új Szó) Érdekegyezés „Visszatérő téma, hogy miért nem lehetséges a megegyezés az MKP és a Híd között. Legújabban az önkormányzati választások kapcsán, hiszen helyi szinten nagyon nem mindegy, hol lesz magyar nemzetiségű polgármester …” Tokár Géza (Új Szó) NATO: ismét a központban? „Az egyre aktívabb és már-már közvetlen orosz beavatkozás miatt az ukrajnai helyzet további eszkalálódása fenyeget …” Ravasz Ábel (Új Szó)