Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. augusztus - Civitas Europica Centralis
2014-08-01
szájába rágva az anyaországi publikumnak is. Ennyi már elég volt, hogy észrevegyék. Az, hogy most végre kimondta, két dolgot jelenthet, esetleg a kettőt egyszerre. 1. Orbán végleg elvesztette kapcsolatát a valósággal (bár erre is régóta sok jel utal), nem törődik azzal, hogy az Európai Unió vezetői, politizáló rétegének a többsége számára a liberális demokrácia szent, és gátlástalanul megsérti ezt a tabut. 2. Bízik abban, hogy az Európai Néppárt korrupt fejesei, Joseph Daullal az élen, mint mindig, most is kimosdatják; tehát akármilyen tabut megsérthet, ha az belpolitikailag hasznára van …” Széky János (Paraméter.sk) Van jobb? Ide vele! „A kommunizmus negyven éve alatt lényegesen kisebb volt a Magyarország szomszédos államaiban élő magyarság fogyása, mint a demokráciában – ezt adatok illusztrálják, a statisztikai hivatalok bármelyikének honlapjain ellenőrizhető az állítás. De ha valaki azt mondja, hogy a magyarságnak jobb volt a kommunista diktatúrában, véleményem szerint minimum hibás következtetést von le. A rendszerváltást követő időszak néha már sokkoló népszámlálási eredményei azt mutatják, hogy a demokrácia bizony nemzetiségeket megtizedelő rendszer. A következtetés hibás volta nehezen reagálható le, főleg, ha 25 éve lineáris gondolkodásra neveljük gyermekeinket. Ebben a közegben aztán nagyon könnyű elhinteni a gondolatot, hogy a magyarság megmaradása érdekében egyáltalán nem ördögtől való gondolat megkérdőjelezni a liberális demokráciát, mint a jövő számára is megtartható és üdvözítő rendszert. Tisztázzuk: a liberális demokrácia nem a liberalizmus, nem is a liberális, s főleg nem a libertariánus gazdaságpolitika. A liberális demokrácia a közbeszédben és így a publicisztikában is leegyszerűsítő gyűjtőneve a polgári demokráciáknak , amelyek alapismérvei az egyéni szabadság, a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága, a politikai pártok szabad versenye, a titkos és általános választójog, a hatalom megosztása, az erőszak állami monopóliuma s ebből következően a fegyveres erők civil kontrollja, a magántulajdon védelme és a törvény előtti egyenlőség. Az alapelvek kezelése törvények útján történik közösségekként (készakarva nem a „nemzetenként” fogalmat használom) más-más, de alapértékeket megtartó és védőmódon. A „démosz krátó”, a népuralom pedig a polgári demokráciában nem a többség diktatúráját jelenti – ezért nem lehet demokratikus országban alapvető emberi jogokról és szabadságjogokról népszavazást tartani. A liberális (vagy polgári?) demokrácia az egyén szabadságát, felelősségét és az egyén jogait preferálja, s megint első látásra ez a kollektív jogok ellen szól. Nem. A kollektív jogok kollektívan gyakorolt szabadságjogok, ezért a liberális /polgári demokráciák azok, ahol kollektív jogok hatékony megvalósítását láthatjuk – itt jó példa az autonómia …” Lovász Attila (Új Szó) Elemzés, háttér Elemzés, háttér Kórkép a magyarországi szegénységről „A tegnapon való sajnálkozás, és a holnaptól való félelem ellopja tőlünk a boldogság pillanatát!” (Ismeretlen szerzőtől a Facebookról) „Hárommillió ember, köztük 850 000 gyermek él ma Magyarországon létminimum alatt...” hangzott el Orbán Viktor szájából 2007. november 4-én. Hét évvel később, 2014-re a létminimum alatt élők száma több mint 50 százalékkal megnőtt, a mélyszegénységben élő gyermekek száma pedig a populáció 10 százalékát is meghaladta. Ez a megdöbbentő növekedés az elmúlt 4 évben következett be, pontosan az alatt az időszak alatt, amióta Magyarország miniszterelnöke ismét Orbán Viktor. A KSH 2010-től nem adja közre a létminimum alatt élők számát, illetve nem végez ilyen irányú számításokat, de léteznek becsült adatok, és egy-két kutatóintézeti felmérés. Ezek szerint: 2010-ben 3,7 millió magyar élt a létminimum alatt, 2012re 4,6 millió, 2013-ra 4,8 millió. Ez a soha nem látott növekedés akkor következett be, amikor KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. AUGUSZTUS 1. 13
