Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. június - Civitas Europica Centralis
2014-06-03
KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. JÚNIUS 3. 11 legfőbb döntéshozó testülete, a tagállamok állam-, és kormányfőiből álló Tanács úgy döntött, egyelőre nem jelöli Junkert. Megbízta a Tanács leköszönő elnökét, Herman van Rompuyt, hogy folytasson tárgyalásokat az "érintett felekkel". Miért kell "tárgyalásokat folytatni", amikor az Európai Parlament választópolgárai már megnevezték jelöltjüket a Bizottság élére? Az EU szervezeti és működési szabályzata, a Lisszaboni Szerződés kimondja, hogy az Európai Parlament a választások győztes pártcsaládjának vezetőjét jelöli Bizottság elnöki posztjára, és ezt az EU Tanácsának "figyelembe kell vennie". Nem kell tehát feltétlenül elfogadni a jelölést. A Tanácsnak jogában áll "minősített többséggel" más személyt kinevezni. Ezt a tagállamok lakossági arányának figyelembe vételével számítják ki. A tízmilliós Magyarország 12 szavazattal rendelkezik, a nyolcvanmilliós Németország 29-cel. De még a minősített többség sem biztosítja feltétlenül valaki számára a megválasztást. Angela Merkel úgy fogalmazott a brüsszeli vacsora után, hogy a Tanácsnak "jól együtt kell működnie, s olyan megegyezést kell hoznia, hogy az ne akadályozza a későbbi harmonikus munkát" …” Kasza László (Nszv) Az utolsó dobás – „Helyzet van. Csak az van. A (2009–)2010-es katasztrófát az MSZP azzal az önmagának tett ígérettel élte túl, hogy az egy tragikus le- és kisiklás volt. A nagypárti identitás fennmaradt, a kudarc erőt adott a talpon maradáshoz. A közös lista áprilisi 26 százaléka ezzel az önképpel éppen csak összeegyeztethető volt, különösen, mert az MSZP adta a közös lista meghatározó erejét, de a május 25-i 11 százalék már semmiképp. Negyedszázados kör után az MSZP ismét ott áll, ahol a part szakad. Enyhén szólva nincs garancia arra, hogy ismét milliós gyűjtőpárttá emelkedjen, de az sem szükségszerű, hogy története befejeződjön. A májusi vereség magyarázatának felszíne, hogy ha egy párt az országgyűlési választást követően levonul a politikai színtérről, s jórészt az őszi választásra, illetve saját belső erőpróbájára készül, akkor eleve versenyhátrányba kerül. A DK és az Együtt–PM megértette és nem titkolta, hogy az életéért küzd. EP-kampányuk nem vonul be a választási hadjáratok aranykönyvébe, de látszottak. A DK az Európai Egyesült Államok tervével újból megtalálta a Fidesztől legtávolabbi pozíciót, ami politikájának alapköve. Az Együtt–PM témává tette a Jobbikkal folytatott vitát, így végre konkrét példával illusztrálta, mire gondolhatnak a „korszakváltók”, amikor a politika megváltoztatását tűzik ki célul. S ez megint csak alkalmas volt a DK számára, hogy határozott álláspontot képviseljen: semmilyen körülmények között nem vitatkozik a Jobbikkal. Az MSZP harapófogóba került. Saját témát nem hozott, riválisai ügyeiben nem tudott megkülönböztethető véleményt megfogalmazni. Miután mások jelölték ki a küzdőteret, az MSZP csak alkalmazkodni tudott az eseményekhez …” Lakner Zoltán (Nsz) Muszáj felejteni – de azért minid ott él az emberben a holokauszt – „Öreg pár ül csendesen egy kolozsvári belvárosi szűk irodában. Erdélyi zsidókként sorozatos véletleneken, egészen valószínűtlen fordulatokon múlt, hogy most itt lehetnek együtt, és elmesélhetik a történetüket. Egyszerűen fogalmaznak, nem ítélkeznek. Néha egymás szavába vágnak (nem is így volt!), máskor viszont meglepve, szinte vidáman kiáltanak fel: ezt nekem nem is mesélted! Az az érzésem, hogy kicsit számukra is szokatlan szavakba foglalni és nekem, egy idegennek elmesélni azt, amit fiatalkorukban elszenvedtek: a férfinak a munkaszolgálatot, a nőnek az auschwitzi deportálást.
