Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. május - Civitas Europica Centralis
2014-05-03
A kampány földön járó része – „A kampány „emelkedett része”, az ünnepélyes kezdet mozzanatai – lásd az udvarhelyi indulást, a beszámolón kívül képekben is – mintha az eltelt hónap politikai ködébe vesztek volna: napi kortes gyűrődés, fárasztó körutak, helyi gondokpanaszok, nem mindig tárgyra törő viták vették át a helyüket. A teljes mozgósítás végén pedig majd megkapjuk a statisztikai adatokat: hány találkozó volt, hány kilométert tettek meg a kampányban az RMDSZ vezetői és jelöltjei... A bukaresti rádió politikai műsorának moderátora észreveszi és azt kérdezi: az RMDSZ, úgy tűnik, az ideologizálás helyett praktikus üzenetekre helyezi a hangsúlyt, tematikus oldalai különböző grafikonokkal próbálják érzékeltetni, mit hozott az Unió Erdélynek (például átlagosan családonként 3500 eurót) – vajon ez az a fajta üzenet, amivel meg lehet róla győzni a választókat, hogy fontos részt venniük az európai parlamenti választásokon? Azt válaszolom: csak ez az az üzenet. Meggyőződésem ugyanis, hogy különben is hatásosabbak a konkrét, vizuálisan is érzékeltethető adatok, mint az általános megállapítások, másfelől – magamból indulok ki – úgy vélem, az embereknek elegük van az „ideológiából”, többre becsülik a kézzelfogható, életközeli dolgokat. A „megvalósítások” vagy azok hiánya érzékenyebben érintik őket. Nekem például elég sokat mondtak a felsorolt számok, azt hiszem, némi képzelőerővel és tárgyismerettel mögéjük lehet látni utakat,és iskolákat, javakat és jogokat …” Ágoston Hugó (Maszol.ro) K ét tézis az új baloldalért – „Majdnem egy hónapnyi távolság kellett ahhoz, hogy a magyarországi választási eredményekkel kapcsolatos cikkek között többségbe kerüljenek azok, amik – legalábbis szerintem – valódi elemzői értéket képviselnek. Az „ugyehogymegmondtam”, a „na mire kellett az ellenzéki összefogás???”, a „Fodor Gábor”, „Kálmán Olga vs Schiffer András” és az ehhez hasonló mémek végre elkezdtek fakulni, és a felszínre jöttek azok a témák amikkel most, a ciklus elején érdemes foglalkozni: azok az ideológiai, vagy ha úgy tetszik stratégiai szintű problémák, amik négy éves távlatban határozhatják meg a politika képét. Ezek közül most a baloldal megújulásának szempontjából szerintem két leginkább fontossal foglalkoznék, inkább csak rájuk irányítva a figyelmet mint „végigelemezve” őket. Az első ezek közül az a tény, hogy az Orbán-elit sorozatban második kétharmada gyakorlatilag biztossá teszi, hogy Magyarországon valóban új rendszer épül ki. Az előző ciklus közepén arról beszélgettünk sokan: hogyan lehet majd az orbáni átszervezések problémás elemeit kiiktatni a rendszerből azon intézményi változások mellett (leépített ellenőrző szervek, a megmaradtakban fideszes pártkatonák hosszú távú mandátumokkal) amiket a kormányzat oda beépített. Ez a kérdés mára teljesen okafogyottá vált. Mire leghamarabb kormányváltásra kerülhet sor – 2018, ha egyáltalán – addigra ezek az intézményi változások befagynak, megszokottá válnak. Hogy csak egy ikonikusat (és nem túl fontosat) emeljek ki, 2018 (vagy egy későbbi 20XX) után aligha lehet és érdemes a Moszkva teret visszanevezni arra, ami volt. De ez a megfogható példa, ami a status quo normává válására próbált rámutatni, analóg azokkal az intézményi, szervezeti, viselkedési, kulturális és normative változásokkal, amit Orbánék az első ciklusban életbe léptettek. Teljes erőbedobással szerveztek át alrendszereket, a létező ellenálást letörték, vagy pedig triviálissá tették (á, megint a pesti értelmiség!). Miközben ezek a változások most egy további minimum négy év alatt befagynak, várhatóan most sem egy konszolidációs időszak következik, hanem – ha lehet hinni az itt-ott megjelenő, fideszközeli sikerjelentéseknek – a további, Orbán és emberei által „posztszocialistának” látott alrendszerek hasonlóan metodikus, teljes és kompromisszumok nélküli átszervezése. Magyarország 2018-ban már Orbán Magyarországa lesz, akár tetszik ez a baloldalnak (vagy jelen sorok szerzőjének), akár nem. A kérdés innentől nem az, hogy „nem tetszik a rendszer”, vagy hogy hogyan dönthető meg a rendszer, hanem hogy hogyan lehet sikeresnek lenni politikailag ebben a rendszerben és hogy hogyan lehet jobban működtetni ezt a rendszert, rámutatni a gyenge pontjaira és feljavítani azokat …” Ravasz Ábel (Paraméter.sk) KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. MÁJUS 4. 19
