Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. március - Civitas Europica Centralis
2014-03-29
Gyakorlatilag kudarc számára – szinttől függetlenül – az utóbbi egy-másfél évtized valamennyi ukrajnai választása. Hiába ruházta fel Budapest az utóbbi négy évben a szervezetet kizárólagos jogosítványok egész sorával, nem növelte népszerűségét, ellenkezőleg: emberek újabb százai fordultak el tőle. Ráeszméltek, ami mindenki más számára nyilvánvaló volt: mindezért a legkevésbé hibáztatható az egyszerű tagság, maga a szervezet. Ez utóbbi arculatát ugyanis – mint bármilyen más érdekvédelmi tömörülésnél – annak vezetője (viselkedése, nyilatkozata, stílusa) rajzolja meg. Rájöttek arra, jelenlegi elnökük nem az a vezető, akit tisztelni, szeretni, becsülni lehetne. Ők is látják: nagyítóval sem találni még egy olyan személyt, akinek tizennyolc éve tartó ámokfutása, hatalmi elvakultsága, gőgje annyi kárt okozott volna a kárpátaljai magyarságnak, mint Kovács Miklós, akinek egész pályafutása másról sem szól, mint a kirekesztésről, a politikai ellenfelek, s általában a neki be nem hódolók pocskondiázásáról, háryjánoskodásról, üresen kongó demagóg szövegekről, eredménytelen semmittevésről…” Kőszeghy Elemér (KISZO) ➲ ➲Ő szinteségi roham vagy hattyúdal? – „Meglepő, s minden bizonnyal őszintének szánt írásban elemzi a Kárpátalja című hetilapban elnöki pályafutását Kovács Miklós. Szokásához híven lekicsinyel, megvádol, pellengérre állít mindenkit, még saját szervezete tagságát, vezetőit is. Igaz, ez utóbbit nevek említése nélkül teszi, s kinyilatkozásai is Püthia jóslatait idézik, így aztán nagyon oda kell figyelni, hogy az érdeklődő ne tévesszen utat a balladai éji homályban…” Horváth Sándor (KISZO) ➲ ➲Ú tlevél az itt maradáshoz – „Emlékszem, gyerekkoromban olyan furcsa, kissé megfoghatatlan dolog volt a magyarság, mint olyan. Azzal tisztában voltam, hogy én magyar vagyok, a családommal, ismerőseimmel és szinte a teljes faluval együtt, akik Jugoszláviában élnek, ám ennek ellenére a magyar tévét nézik, és magyar zenekarokat hallgatnak. Azonban, amikor az volt, hogy Magyarországra, a „magyarokhoz” megyünk, ez mindig egy kicsit olyan elvont dolog volt. Kellett ugye útlevél, át kellett menni a határon és egy másik országba értünk, ahol még a fizetőeszköz is más volt. A nyelv az ugyanaz volt. Viszont, ha jobban belegondolok, akkor, a nyolcvanas évek derekán még a légkör is nagyon különbözött…” Bajtai Kornél (Magyar Szó) ➲ ➲Á llamosítaná az iskolaügyet Čaplovič elvtárs – „…Sejthető, hogy az elnökválasztás közepette a kedves olvasó esetleg elsiklik cikkem fölött, s tán még – reméli bizonyára a miniszter – annak témája fölött is. Lehet, hogy ezért időzítette tudatosan ekkorra bejelentését, s lehet, hogy csak simán elszólta magát. Ám azt szintén el tudom képzelni róla: annyira cinikus, hogy éppen a pedagógusok ünnepén kellett ezzel előállnia – rúgnia még egyet beléjük, a gyerekekbe és a szülőkbe. Čaplovič nem mellesleg épp most vágja haza hosszú időre a felsőoktatást egy totálisan előkészítetlen és alibista akkreditációval. „Ha tudományunk nem dacol vele.” Elárulom: nem dacol... Nem képes és nem mer. Amiért tehát az elnökválasztás mellett és alatt is fokozottan figyelni kéne Čaplovičra, azok épp a szülők és a gyerekek. A pedagógus ugyanis mindent kibír, s amúgy sem veszi senki kutyába se... Tehát akkor legalább a gyerekek és a szülők gondolkodjanak el saját érdekeikről…” Ardamica Zorán (Paraméter.sk) ➲ ➲K rím mint emlék – „Bár épp a napokban jelentettek újabb orosz csapatösszevonásokat az ukrán határon, lecsendesedni látszik a nemzetközi sajtó érdeklődése a krími válsággal kapcsolatban…” Ravasz Ábel (Új Szó) ➲ ➲D emokrata-e a magyar? – „Egyetlen hét maradt hátra a magyar parlamenti választásig, sok igazi talány azonban már nincs, a befutási sorrend többé-kevésbé megvan, esetleg az LMP billegése a határon okozhat még némi izgalmat…” Nagy Iván Zsolt (Új Szó) KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. MÁRCIUS 30. 15
