Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. március - Civitas Europica Centralis
2014-03-19
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. + 3630 904 6164 , http://www. cecid .net/ admin@cecid.net 2014. MÁRCIUS 19. 13 összetett feladat előtt áll. Másra át nem hárítható feladata a regisztráció utolsó hullámának felerősítése. Szintúgy „vizsgafeladat” a helyi kisebbségi többpártrendszer egymással szembenálló pártjainak a nemzet egésze érdekében végzett szolgálata során bekövetkező összehangolás. A cél tekintetében nincs dilemma. Mert az csak egy lehet: a közös nemzeti érdek hatékony érvényesítése…” Ágoston András (KIFO Hírlevél) Karöltve – „Traian Băsescu, illetve a román kormány olyan abszurd hadijátékot űz a „magyar szélsőségesekkel”, amellyel nemcsak saját táborát erősíti, hanem az ellenségét is. „Băsescu és Ponta felmutatta a trófeát, s izgalommal várja a népszerűségi indexek alakulását. Attól lehet tartani azonban, hogy hűbelebalázs módjára levezényelt akciójuk a szándékkal éppen ellenkező eredményt vált ki: a konkrét esetből kiindulva sokan eltúlzottnak, félreirányítottnak, megalapozatlannak vélik a vádakat, intézkedéseket, és ez a szélsőségesek erdélyi támogatottságának erősödését válthatja ki…” Páva Adorján (Krónika) Szül ő földünkön és magyarként akarunk élni – „Milyen állam az, mely minden szinten rágalom- és gyűlölethadjáratot folytat saját polgárainak egy jól behatárolható része ellen? „Milyen állam az, melyben korlátozzák és megakadályozzák egy nemzeti közösség tagjait, hogy gyakorolják a gyülekezés és szabad véleménynyilvánítás alkotmány által is biztosított jogát? Milyen állam az, melynek elnöke és nem csak ő, nyíltan és folyamatosan fenyegethet egy népcsoportot, ha az megfogalmazza jogos követeléseit? És végül, hazánknak érezhetünk-e mi, erdélyi magyarok egy olyan országot, mely az említett módon viszonyul hozzánk és bánik velünk? …” Bed ő Zoltán (Székely Hírmondó) Kit szeret a királyi tv? – „Sokszor csak ámulok-bámulok a magyar közmédia Kárpátalját érintő tudósításain. Az ugye nem újdonság, hogy a magyar adófizetők pénzén fenntartott „Fidesz TV” kizárólag a kormánypártot fényezi, az ellenzéket pedig görcsösen odarángatott, botrányszagú ügyekben tünteti fel, sokszor több éves múltban kutakodva. Ezt a fajta rosszindulatú szerkesztési politikát teljes mértékben levetítik Kárpátaljára is. Egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve meghatározórészt a KMKSZ-t „nyomják orrba-szájba”. Akkor is, amikor a kevesebb talán több lenne. Gyakorlatilag KMKSZ-es tudósítói hálózatot tartanak fel. Több mint vicces, amikor már-már időjárás-jelentést is Kovács Miklóstól vagy valamelyik más KMKSZ-es muftitól kérnek. Arra fittyet hánynak, hogy az utóbbi évek választásain rendre az UMDSZ szerepelt jobban a kárpátaljai magyarság körében, ennél fogva a közmédiának is illene ezt figyelembe venni. Csakhogy ők erre magasról tesznek. Amikor a nyelvtörvény elfogadása, később annak alkalmazása kiemelt téma volt, csak a kulturális szövetség holdudvarából jöttek a kommentárok, noha annak kidolgozásában és elfogadásában az UMDSZ játszotta a vezető szerepet. Az elmúlt években egyszer sem vetették fel, hogy miért bántak el Budapesten oly csúnyán az országos s szövetséggel. De az átlagembereket ért igazságtalanságokat sem tárják a közvélemény elé, egyetlen egy alkalommal sem jártak utána, hogy a magyar kormány miért fosztotta meg kárpátaljai magyarok ezreit a kedvezményes vízumszerzés lehetőségétől. Megmosolyogtató, amikor a vidékünkre látogató nemzetpolitikai vezetőket faggatva gondosan odafigyelnek, nehogy rázós, kellemetlen kérdést tegyenek fel, olyasmit, ami az itt élőket valóban érdekli. Helyette eljátsszák a mikrofonállvány kínos szerepét…” Bogáthy Győző (TiszaNews) Az ukrán probléma (erdélyi) magyar szemmel – „Az volt a véleményem 1989 decemberében (amit ahol lehetett, mindenhol elmondtam), hogy ha az erdélyi magyarok azt akarják, hogy intézményeik megmaradjanak, foglalják el azokat. Én akkor az egyetemeinkre és iskoláinkra gondoltam. Bukarestben az ügyvédi kamarák alakuló országos ülésén hárman voltunk magyarok, közülük az egyik – akiről tudom, hogy nem volt rossz magyar, de ma már halott – a „tömegben” velem is románul beszélt. Én a másik magyartól, aki Marosváráshelyről jött, az
