Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. február - Civitas Europica Centralis
2014-02-10
Házát Schmidt Máriástul, Szakály Sándor történészt idegenrendészeti eljárásostul, valamint a megszállási emlékművet birodalmi sasostul, Gábriel arkangyalostul. Azt hitte, mindent megtehet. És talán még mindig meg is tehet, hiszen a helyén hagyhatja Szakály Sándort, és továbbra is dönthet úgy, hogy fölállíttatja az emlékművet, csakhogy minden, amit a holokausztemlékév örvén tesz, immáron kizárólag az ő története – a saját világlátását már nem tudja legalizáltatni olyan szervezetekkel, amelyekre igazolásképp utóbb buzgón mutogathatna, „lám, hát ők is”. Csakhogy nem – ők sem. A bojkottot hirdető Mazsihisz sem…” (Nsz) ➲ ➲A z agytalanító – „Az élet valóban szebb, vidámabb, boldogabb lett nálunk. Aki kimegy az utcára, nem kerülheti el ezt a hírt. Óriásplakátok mondják. Akár állami kincstárjegyet hirdetnek, akár állami Erzsébet-utalványt, mindenütt ezt közlik velünk … siettek az állami tulajdonú médiát gatyába rázni, eltávolítani onnan a kételkedőket, akik megmutatták volna, hogy vannak a kormánnyal vitázó érvek. Kiűzték szinte teljesen a jó ízlést, a színvonalat a közéleti műsorokból. Helyette van rengeteg cukiság. Ma már szinte tökéletes az összhang: a médiaszervezet a mosolyt, s alatta a pártos gyűlöletet sugározza. Látjuk a hazugságot, amivel a dohányzás visszaszorításának ürügye a dohánykereskedelem lenyúlásává lesz. A földeket családi gazdálkodóknak szánták, de a haveroknak és a haverok haverjainak osztogatták. Mindezt állami giccsel öntötték le. Vannak még nehézségek. A hatalom láthatóan elbizonytalanodott. Ezt legjobban a pártmédia tükrözi, ahol az ellenfeleket bukottnak, hozzá nem értőnek, széthúzónak és hasonlóknak állítják, mégis elképesztő mennyiségben öntik rájuk a rettegő gyűlöletet. Ha ennyire vacakok a rendszer ellenfelei, mire ez a nagy energia? Mintha attól tartanának a kollégák, hogy saját táboruk megrendült, már ott sem hat eléggé az eddigi sikerpropaganda? A populista címen könyvet írt Szilágyi Ákos esztéta, politikai elemző 2010 őszén, amely az Élet és Irodalom kiadásában jelent meg. Azt mondja ma is, hogy a mai populista rendszer egyik legvészesebb tünete a politikai giccs uralma. Emlékeztet rá, hogy a Horthy-kor „neobarokk társadalmának” (Szekfű Gyula konzervatív történész jellemezte így azt a világot) újjáéledt a giccsvilága. Ez a „keresztény nemzeti középosztály” giccseként sajátos átmenetet képez az Osztrák–Magyar Monarchia operettgiccse, dzsentri giccse és a fasiszta giccs között. Ezt nem is kell különösebben magyarázni. Az iskolaeszmény, amelyet létrehoztak, szintén a politikai giccset követi. A tanárokat fasisztoid korporációba kényszerítik. A tanárok, szülők és tanulók kirekesztése a döntésekből, és az államilag írt tankönyvek a tanszabadságot zárják ki. Ahogy a kötelező hittan/erkölcstan bevezetése is beviszi majd az egyházi és államvallási giccset az iskolába. Elég, ha azokra a szerzőkre gondolunk, akiket a mai kormányzat be akar emelni a magyar irodalomoktatás kánonjába. Gondoljunk Nyirő József műveire, politikai munkásságára, s arra a ma már szinte elfeledett börleszkre, ahogy a kétes minőségű szerző újratemetését egy közjogi méltóság által segített huszárcsínnyel akarta végrehajtani a magyar állam. Giccsvilágot akarnak az utcákra, a terekre. Elég, ha megnézzük az utóbbi évek köztéri szobrait, s elég, ha meggondoljuk, hogy miként zajlik a politikai restauráció a Kossuth Lajos tér átépítésének ürügyén…” Miklós Gábor (Nsz) ➲ ➲Z sidó-német összefogást! – „A múlt héten még vereség nélkül vonulhatott volna vissza Orbán Viktor, de csakazértis úgy döntött, ezen héten szól a néphez a német megszállás emlékműve dolgáról. Már napokkal ezelőtt kiadhatott volna egy közleményt: elnézést kér mindenkitől, főleg a zsidóktól és a németektől, de neki nagyon megtetszett ez az arkangyalossasos dolog, sajnálja, hogy nincs ízlése, sőt kétségkívül giccskedvelő, de nem akart rosszat. Ajándéknak szánta, hogy legyen egy hely, ahol minden áldozatra együtt lehet emlékezni. Elnézést kér, hogy megpróbálja újratenyészteni a történelmet, hogy olyan legyen, amilyennek kedvence, a hagyományosan rendkívül hitvány módon viselkedő, műveletlen, erkölcstelen magyar középosztály kedvelné. (Én csak tudom: abból származom.) Csakugyan nem gondolta végig, hogy esetleg a zsidó áldozatok lelkei nem szeretnének együtt lebegni az ünnepi emlékezés KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • +3630 904 6164, http://www. cecid.net/ admin@cecid.net 2014-02-10. 9
