Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. augusztus - Civitas Europica Centralis
2013-08-28
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budap est, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130828 . 13 ? ? Postai történetek – „ Ha én lennék a postás HTM szülőfalumban, hát biztos megbuherálnám a magyarországi választásokat, bár arra az ellenzék öntökönszúrása miatt aligha lesz szükség. Orbán levelezése nem érdekel, annál inkább a magyar választási irodáé, átfutom a pároldalas levelet az előzetes regisztrációról. Azt hiszem, nagy szerencse, ho gy a határon túli magyarok körében is nagy a funkcionális analfabetizmus, úgyhogy ember legyen a talpán, aki a nyomtatványt hibátlanul kitölti (figyelem, egy betű vagy szám eltévesztése is végzetes!), visszaküldi és a többi. Szóval, nem kell annyira izguln i, emberek. De pár dolog szöget ütött a fejemben. Hogy ezek nem ajánlott küldemények (Szerbiában, ugyebár, nem kell attól tartani, hogy a hatóságok összeírják az új magyar állampolgárokat – hahaha, minek is, tudnak mindenkiről mindent, alig várják, hogy a magyar passzussal minden magyar elhúzza a csíkot, nincs ennél erkölcsösebb és tisztább etnikai tisztogatás), vagyis a postás azt tehet a levelekkel, amit akar (jónéhány film kedves témája ez). Nálunk postaláda sincs, p.o. Másutt megeszi a kutya. Arrébb elt eszi a szomszéd, és nem adja át a mezsgyevita miatt. Vagy mert csak kíváncsi mások titkaira. Esetleg szerelmes. Vagy épp a postás ad át minden másodikat, mert utálja a magyarokat. Vagy azért, mert szereti, de az igaziakat, és megpróbálja ő maga kitölteni. Hisz a polgárok adatának javát tudja. Nem ragozom a többi verziót, aki élt a szocializmusban, és él e vadkapitalizmusban, tudja, hogy a posta milyen megbízhatatlan, a szomszéd meg milyen kíváncsi, és hogy minden ilyen „szuperbiztos” rendszert kijátszik a h atáron túli magyar, lett légyen „román”, „szerb”, „ukrán” vagy „szlovák”, mert olyan ez, mint a csempészés vagy a pénzváltás: ha nem élsz velük, meghalsz …” Szerbhorváth György (Paraméter.sk) ? ? „ Mi ” és „ ti ” az összetartozás jegyében – „ Ő a mi rendezőnk”, mondta egyszer csak beszéde vége felé Balog Zoltán miniszter a Kolozsvári Magyar Napok utolsó estéjén, az István, a király című előadás előtt. P edig a záróbeszédek sorát nyitó politikus addig elhangzott mondatai mármár szinte meggyőztek arról, hogy lehet normális, kiegyensúlyozott beszédet tartani egy olyan eseményen, amelynek alapjában véve nincs, nem kellene hogy köze legyen a Magyarországon dú ló harchoz, a „vagyunk mi, és vagytok ti” kettéosztáshoz. De nem, nem tudta megállni, hogy ne szeparáljon, hogy ne emlékeztessen az ott jó ideje zajló, de már itt is sikeresen elplántált „mi” és „ti” elkülönülésre …” Köllő Katalin (Szabadság) ? ? Orbán szörnyű ellenzéke – „ Nem az a gond, hogy a magyar ellenzéki pártok nem tudnak megegyezni az összefogásban, hanem hogy nem kínálnak igazi alternatívát az Orbánkormányg azdasági ámokfutásával szemben. De sajnos el kell ismerni, hogy a magyar választók értékrendjére való tekintettel ez szinte lehetetlen. A Fidesz lenyúlta a baloldal összes játékszerét, a balos populizmusban magasan föléje nőtt. Ügyesen lovagolja meg a zsig eri ösztönöket, a bankok, a multik, a külföld, a tőkések, az idegenek, a kapitalizmus iránti utálatot és gyanakvást. Folyton harcban áll, sarcolja az ellenséget, csökkenti a rezsit, védi a nyugdíjasokat, meg persze a nemzeti érdeket mindenkivel szemben. És közben szép lassan elfogytak a józan érvek az ámokfutással szemben. Az ellenzék nem meri kimondani, hogy a rezsicsökkentés őrültség, inkább azt mondja, mi másként csinálnánk. Nem meri kimondani, hogy a Dunaferr tervezett államosítása ugyanez a kategória. Szinte az egész politikai elitben reflexszerűvé vált, hogy egyegy állami beavatkozás miatt elrontott helyzeten újabb, másféle állami beavatkozással akar segíteni (jó sok adóforintból), miközben már fel sem merül, hogy a probléma esetleg az állam maga. Ezé rt aztán mentik a devizahiteleseket vég nélkül, a Fideszkormány meg amerre néz, újabb és újabb célpontokat talál, akiket „megmenthet”, államosítással vagy a szabályozás teljes átszabásával. A privatizációt már rég ki sem meri ejteni a száján senki, elvégr e a rendszerváltozás tanulsága az, hogy az állami tulajdonú, monopolhelyzetű és veszteséges
