Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. augusztus - Civitas Europica Centralis
2013-08-09
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica C entralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130809 . 11 megjegyzése arra utal, hogy nem tekinti lezártnak a saját Hornértékelését, hamarosan elemző írást várhatunk tőle az elhunyt miniszterelnökről. Magam kétszer is írtam Hornról . Elős zör, amikor Sólyom László megtagadta, hogy átadja neki a Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, másodszor pedig Bauer Tamás erre írt vitacikkére válaszolva ( Horn keresztje, Bauer Hornja Élet és Irodalom, 2007. július 27.és augusztus 31.) Nem áll szándékomb an, hogy újabb cikket írjak Hornról. Csupán néhány megjegyzéssel szeretném kiegészíteni Révész és Zolnay írását, amelyekkel egyetértek. Megjegyzéseim azonban nemcsak Hornról, (hisz „mit néki Hecuba”), hanem saját magunkról, hajdani ellenzékiekről, egykori SZDSZesekről, mai liberálisokról is szólnak. Úgy, hogy meglehet, az én megjegyzéseimmel már ők, Révész és Zolnay nem fognak egyetérteni. Hornra azoknak van szüksége, akik összeegyeztethetőnek tartják a polgári demokrácia tagadását és szolgálatát – írja Ré vész Sándor igen találóan. A szocialisták ilyenek, a régi garnitúrájuk mindenképpen. Horn a reformkontinuitás elvét reprezentálta – írja Zolnay János – , holott a reform, mint a szabadságbővítés szinonimája, a polgári demokrácia létrejöttével értelmét veszt ette. “Nagyon rosszkor jött ez a rendszerváltás – sápítozott nekem egyszer a hajdani Fővárosi Tanács volt tisztségviselője , már olyan jól haladtak a reformok." Ezt a szellemiséget képviselte a 90es évek elején a Demokratikus Charta, amelynek meghatározó személyiségei a Némethkormány idején azt tapasztalták, hogy megszűnt a pártbürokrácia visszatartó ereje, semmi sem állja útját az értelmiségi reformjavaslatoknak. Csakhogy egy parlamentáris demokráciában nem a legokosabb emberek kormányozzák az országot, hanem azok, akiket a többség megválaszt. Ezt nem bírták megemészteni a Charta demokratái, ezért remélték, hogy a szocialistaliberális koalíció révén visszajön az 1989es álomvilág, "az értelmiség osztályhatalma", melyet végre már nem korlátoznak betonfej ű pártbürokraták. Tévedtek. Horn nem rájuk hallgatott, még csak nem is Békesire , akitől az SZDSZ és a reformértelmiség a közös szocialistaliberális gazdaságpolitika megvalósítását várta, és akit az SZDSZ szívesen látott volna Horn helyén a miniszterelnöki székben, hanem Bokrosra , aki egyedül tőle, Horn Gyulától függött. De rá is csak addig, amíg végre nem hajtotta a stabilizációs programot. Amikor belevágott volna a társadalombiztosítás reformjába, nyomban megszabadult tőle, mellékesen tökön rúgva közben a szabad demokratákat, akik 1994ben azt képzelték, hogy ők fogják megmondani Horn Gyulának a tutit …” Kőszeg Ferenc (Beszélő) ? ? Fordulat a medencében – „ Mint ahogy azt Michel Foucault A szavak és a dolgok című remekművében kimutatta, a nyugati civilizáció paradigmái nem valamiféle lineáris fejlődés, hanem a tudat (episteme) meglepő, hirtelen és előre aligha látható átalakulásából állnak össze. Átalakul felfogásunk eszköztára, amelynek a segítségével rendet, értelmet teremtünk élményeink, tapasztalataink és érzelmeink kuszaságában. Megváltozik, mit tartunk fontosnak, mit és hogyan értelmezünk, és persze megváltozik viselkedésünk belső logikája éppúgy, mint külső megnyilvánulásai. A változá s lehet kataklizmikus mértékű – ilyen Foucault szerint a XVI. század elején, a XVII. század közepén és a XIX. század elején bekövetkezett gyökeres változás a tudat és a tudás rendjében – , de lehet, még ha kisebb horderejű is, az a két dal, a Let it Be és a Let the Sunshine in, amellyel a Beatles az Atlantióceán egyik, a Hair megalkotói pedig a másik oldalon kikiáltották a determinizmus halálát és a sokféleség diadalát. Goodbye Hegel , Fichte , Marx , Spengler és Toynbee , helló szabadság …” Róna Péter (Nsz) ? ? A “ keresztény ” jobboldal nullára amortizálja az emberélet szentségét – „… Amikor egy város polgármestere megfosztja a legkiszolgáltatott abb embereket a víztől, nullára amortizálja az emberélet értékét. És amikor elementáris felháborodás helyett szokványos adminisztratív ügyként kezeli a tarthatatlan szituációt Pintér Sándor belügyminiszter és annyit kér, hogy "vizsgálják
