Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. július - Civitas Europica Centralis
2013-07-03
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130703 . 18 ? ? Kinek fontos a felvidéki magyar ember? – „ Nézem a szlovák közszolgálati Tv esti híradóját, s egyre türelmetlenebbül várok... Július 2án Orbán Viktornak nehéz napja volt, his zen a délelőtt folyamán népes delegációt fogadott Pozsonyból Robert Fico vezetésével, akik bizony megcsodálhatták a magyar törvényhozás impozáns és egyedi épületét Budapesten kívülről is – belülről is, ahogyan azt illik. Hogy mi minden hangzott el a tárgya lásokon (s mi minden nem!), arról nem itt akarok szólni. Visszatérve a magyar miniszterelnökre az a lényeg, hogy a keddi nap délutánja még a szlovák delegációnál is kellemetlenebb emberek társaságában folytatódhatott Strasbourgban, az Európai Parlamentben. Magyarország – vagy inkább talán a magyar kormány ki tudja hányadszor, de pellengéren volt ismét ezen a szép nyári délutánon. A magyar miniszterelnök végigszenvedte sok áldemokrata fröcskölését – élükön az ápolatlan külsejű „Kónbendittel", és a már hagyo mányosan a józan eszét és fogorvosát kerülő belga vagy holland fogatlan képviselővel (nyilván nem telik abból a szerény fizetésükből ilyen „apróságokra") – arról, hogy Magyarországon már megint micsoda diktatúra van, ahol rettegnek a zsidók, a cigányok és a melegek is (akik egyébként talán még most is riszálnak valahol Budapestszerte "rettegve" a félelemtől)... Nos, én már nem bírom követni ezt az egész cirkuszt, amit egyébként már gyerekkoromban sem szerettem, mert akkor is tudtam, hogy a tigrisnek és az elefántnak nyilván nem jó bezárva lenni – ezért soha nem is jártam olyan helyekre, ahol az illúziót valóságnak hazudják. Az embernek bizonyos dolgai élete folyamán megismétlődnek, így kezdem tényként kezelni, hogy a tigrisen és elefánton kívül nekem sem vo lt jó pár hete egy brüsszeli cirkuszban, s Istennek hála, ma Strasbourgban még csak a parlament közelében sem kellett legyek! Orbán Viktor egyébként – s ez becsületére legyen mondva – nagyon higgadt és felkészült oroszlánként észérvekkel és tényekkel oszto tta ki mindazokat, akik még mindig hisznek abban, hogy ha elég hangosan ugatnak, farkasként vonyítanak, talán elérhetik, hogy Magyarországon a csütörtök után ne a péntek, hanem mondjuk a szombat következzen, mert nekik az EUban ez „olyan trendi"... Végign éztem élő egyenes adásban a vitát, s elégedetten summáztam magamban, na miniszterelnök úr, ez férfimunka volt! …” Fehér István (Felvidék.ma) ? ? Június 1718.: n emzetnapok – „ Úgy tűnik, az újraindítások amerikai divatjának vonzereje nem múlik, noha a Prágához kötődő 2009es eredeti, majd az egy évvel későbbi nukleáris „reszet” bejelentése után jobbára lufimentes a levegő, levegőtlen a lufi. A nagyszerű, de kissé nem új, kissé nem eredeti ötlet már használatos Európa nyugati részén is: a diplomáciát nem tanuló, de tanító hatalmak néha átnyúlnak minden viszonteladó NATOs, EUs intézményen, és megteszik maguktól a kellő lépéseket! Fel sem tűnik senkinek, nem annyira píáros a dolog, de hatékony. A mi Közép, KeletEurópánkban annyiban különböznek a dolgok, hogy a NATO és az EU megkérdezésével, de közben egymás között összemachinálva keressük a hozzánk hasonlók nyomorát – és többünknek van reszetálhatnéka. Az újraindít ásnak van egy kisbetűs oldala is: aki kezdeményezi, az kiszolgáltatott a megkörnyékezett felé. Tudom, hogy ez Amerika esetében kissé furán hangzik, de Obamának megéri a hangváltással járó némileg alázatosabb politikai testtartás. És tényleg: Oroszország me géri. Ahogy Oroszországnak megéri, hogy barátibb hangnemet üssön meg Romániával szemben, annak ellenére, hogy mondjuk csak a Băsescuérában mennyi kisstílű (néha igazságmagos) oldalszúrás érte. Bivalysztán eljött Bögölysztánhoz, illetve elküldte a Nemzetbi ztonsági Tanács titkárát, hogy közeledést ajánljon fel biztonságpolitikai kérdésekben. S mit ad Isten, Nyikolaj Patrusev sikeres volt Băsescu elnöknél és Iulian Fota nemzetbiztonsági tanácsadónál. …” Ady András (Maszol.ro) ? ? Olaszi – „ A nagyváradiak joggal kérdezhetnék meg: mi közöm van nekem, székelyföldi újságírónak, az olaszi temetőhöz? Elmondom. A múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben,
