Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. december - Civitas Europica Centralis
2012-12-20
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 21220 . 13 nevezte a gesz tust. Többen felidézték az alkotmány első cikkelyét, amely „egységes nemzetállamként” határozza meg Romániát. De akadtak olyan románok is, akik szép gesztusnak nevezték a köszönetnyilvánítást …” ? ? ? ? Szőcs Levente (Nsz) ? ? Orbán szégyene – „ Orbán Viktor ezt rettenetesen elmérte. Bár hívei előszeretettel hivatkoznak rendkívül finom politikai érzékére, ha volt is ilyen, már oda – kiölték belőle az ellenzékben töltött vad évek, amelyek a 2002es bukás mindent elsöprő dühéből táplálkoztak, és épp ebből fakadóan tették a legkisebb kompromisszumra is képtelenné, még ha adott esetben az nemzeti érdek lett volna is. Akarata talán még lenne a megértésre, de képessége már nincs rá: amire van, az a vízió, amit keresztül kell vinni. Csak az erőből ért. Kitölti a teret, ami adatott neki, és tere bőven van. Ha mégis szűknek bizonyul, nekiveselkedik újra: beveti személyisége elsöprőnek hitt erejét, azt a dölyfös kivagyiságot, aminek pimaszsága maga alá gyűrte szinte az összes társadalmi csoportot és szinte valamennyi szakmát. Aztán jönnek ezek a csendesen hetyke, önérzetes fiatalok, és jól keresztbe tesznek neki. Nem kérnek ebből a vízióból. Küzdenek ellene. És frissek. Bátrak. Tudják, hogy igazuk van. És nagyon okos ak …” ? ? ? ? Tóth Ákos (Nsz) ? ? Tanulságkereső – „ Az RMDSZnek egykét tanulságot le kellene vonnia, nemcsak szerénynek mondható választási eredményeiből, nemcsak az alakulgató magyar ellenzéki pártok m egsemmisítésére igyekvő gyürkőzéseiből, nemcsak abból a feltétlen bizalomból, melyet a román politika iránt táplált, s mely – most bebizonyosodott – fabatkát sem ért, hanem abból a Magyarországellenes kampányból is, melyet, az elmúlt hónapokban olyan nyíl tan és kendőzetlenül folytatott. Több mint tizennyolc éves kormányzati szerepvállalásukat nem nullázhatja le senki, különösképp, aki még emlékszik, milyen lelkiállapotban élte meg a magyarság az 1989es fordulatot, mily mélyen, gyökereiben rendült meg önma gába és megmaradása esélyeibe vetett hite. Az RMDSZ kétségtelenül hozzájárult e gyógyulási folyamat beindulásához, s a különféle kormányokban való részvétel is mindaddig elfogadhatónak volt tekinthető, míg a hatalmi gőg túl nem burjánzott vezetőiben, elhit etvén magukkal is, hogy sorozatos megalkuvásaik nélkül nincs élet a Székelyföldön, Erdélyben, de még Romániában sem… ” ? ? ? ? Simó Erzsébet (Háromszék) ? ? Újfent ellenzékben – „ Egyáltalán nem igaz az á llítás, miszerint a magyarság képviselete először ítéltetik ellenzéki szerepre. Szenátorkodásom négy esztendeje alatt is az akkor még tekintélyesnek mondható oppozíció sorait erősítettük, a Văcăroiukabinetnek eszébe sem jutott, hogy az RMDSZt kormányzati részvételre kérje fel, ők akkor inkább a nagyromániásokkal és a vátrásokkal (PUNR) cimboráltak. Most más a helyzet: Victor Pontát az utolsó percben győzték meg az USL korifeusai, hogy a magyaroknak semmi keresnivalójuk nincs a liberálisszocialistakonzer vatív tákolmányban. Hát lehet, hogy nincs is, mert ilyen füllentősdilettáns társasággal nem tanácsos egy tálból cseresznyézni. Még akkor sem, ha a kormányzati részvétel bizonyos előnyökkel is járhat. Azzal semmiképpen nem, hogy az RMDSZ esetleg „ zsarolhat ná” a kormányzati tényezők többségét, pedig a részvételt ellenzők többsége éppen erre hivatkozott. Szemforgató, hitvány taktikázás ez, s ennél felháborítóbb hazudozás az, miszerint a korábbi jobboldali kormányzás balfogásaiért, a megszorító intézkedésekért az RMDSZ kormánytagjai lettek volna felelősek, nem Emil Boc és PDLs kormánytagjai …” ? ? ? ? Magyari Lajos (Székely Hírmondó) ? ? Megalománia – „ Tudjuk már: Románia új végrehajtó hatalma fájdalmas szül és eredményeként olyan kövéren jön világra, hogy máris aggódunk egészségéért. Több mint két tucat minisztert, soksok tucat államtitkárt és még több kormány, és miniszteri tanácsost kell majd eltartania az adófizető polgárnak egy gazdasági válság kellős k özepén, amikor még a szégyenteljes közszférai fizetések és nyugdíjak szimbolikus emelésére, a nyomorúságos
