Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. október - Civitas Europica Centralis
2012-10-24
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 1 0.. • + 3 630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 21024 . 16 ? ? Elveszett évtized? – „ Egy amerikai közgazdász évtizedünket a „harcsa évtizedének” nevezte. Szerinte a világgazdaság harcsaként viselkedik: tartósan a víz fenekén mozog. Néha feljön ugyan a felszínre , de csak rövid időre. Én a jelenlegi szakaszt, azokkal az elemzőkkel ellentétben, akik a gazdasági fejlődés görbéjét 2007 óta W alakzatként ábrázolják, inkább a fürdőkádra emlékeztető görbével jellemzem …” ? ? ? ? Simai Mihály (Nsz) ? ? Szabadságharcjárvány – „ Merjünk kicsik lenni! – ez az új divat Európában. Baszkok és katalánok, flamandok és skótok vallják egyre öntudatosabban: eljött az idő, hogy a saját kezükbe vegyék a sorsukat. Évszáza dok elfojtott dühe és meg nem értése robban ki, itt az idő, hí a haza, ideje, hogy lerázzuk magunkról a többségi nemzet igáját, és büszkén álljunk a nagyvilág elé, bebizonyítva: egyedül is talpon tudunk maradni. Sőt, az maga lesz a paradicsom! …” ? ? ? ? Inotai Edit (Nsz) ? ? Hol vannak a konzervatívok? – „ Legkevésbé a valódi konzervatívoktól kérdezem ezt, hiszen róluk tudom, hogy többségük most éppen a politikai senki szigetének hallgatag várakozója. Sokkal inkább azo knak a politikusoknak és politológusoknak a válasza érdekel, akik játszi könnyedséggel állítják, hogy a Fidesz lefedi az egész jobboldalt. Ebből a teljességből legfeljebb a legszélső jobbnak adnak némi teret, de – szerintük – minden más a Fideszé. Ha azt m ondanák, hogy a Fidesz elfedi a tényleges jobboldalt, mert csak annyi történt, hogy a retorikájával a történelmi jobboldal örökösének, sőt egyetlen méltó képviselőjének nyilvánította magát, közelebb járnának az igazsághoz. Akkor is, ha arra figyelmeztetnén ek, hogy már a kilencvenes évek közepétől egy erőltetett jobboldali fordulat furcsa kényszere mozgatja a pártot. Vagy arra, hogy fokozódó radikalizmusát nemzeti szükségszerűséggé magasztosítja. De hogy valóban jobboldali lett, hogy a fordulat valóban végbe ment volna, az csak egy távoli bolygóról látszhat így. Kétségtelen, hogy a Fidesz nehéz helyzetbe hozza az erről ítélkezőket, köztük a politikusokat és a politológusokat is azzal, hogy egy sosemvolt formációt erőltet a magyar társadalomra: a feudálállamka pitalista személyi monopolizmust. (Vagy talán ennél is cifrábbat.) Ettől azonban nem lesz jobboldalivá. Az oldalbeosztás, a bal és a jobb fogalma itt egyszerűen hasznavehetetlenné válik. Pontatlan az a társadalomkép, amely hitelesnek fogadja el a Fidesz ön magáról évek óta tervezgetett és hirdetett képét …” ? ? ? ? Pálfy G. István (Nsz) ? ? Válasz Bauer Tamásnak: Ne hisztizzünk! – „ Kedves Bauer Tamás , voltaképp örülök legutóbbi írásodnak arról, hogy miér t maradsz távol a Milla október 23i demonstrációjától. Nem annak, hogy távol maradsz – sőt bízom abban, hogy fölülbírálod álláspontodat. Inkább azért, mert szabatos és higgadt érvelésed esélyt ad arra, hogy Millaügyben pontosítsunk. A Millát az utóbbi na pokban – részben épp mai pártod vezetői részéről – váratlanul heves, összehangoltnak látszó támadások érték, és nem állítom, hogy mindig kellő higgadtsággal tudtunk reagálni rá. Most erre tennék egy rövid kísérletet. A Bajnaifellépés hírére pillanatok ala tt eluralkodott a hisztéria a médiában, mindenki lázasan kombinál, fölszólít, elhatárolódik, bejelentéseket tesz – mintha másfél évvel a 2014es választások előtt, épp most dőlnének el az összefogás alapkérdései. Nem, idén október 23án más fog eldőlni. Ho gy mi, annak megválaszolásához vissza kell térnem a Milla előtörténetéhez, amelyet igen korrekten foglaltál össze. Miért vált a Milla „az Orbánrendszerrel szembeni ellenállás fontos intézményévé”? Azért, mert több tízezres rendezvényeinken, az utcán de fa cto létrejött az annyira óhajtott „összefogás”: összejöttek egymással azok, akiknek „nem tetszik a rendszer”. Polgárokként, felelős civilekként összeadták azt, amit a szervezetek és pártvezetők szintjén nem lehetett volna összeadni. Ugyan nem pártzászlók a latt (a legtöbben nem is találnak ma ilyet maguknak), de ott lehetett mindenki, aki érezni akarta a levegőben a változás lehetőségét, hogy van tömegerő, és lehet közös akarat, amely a kormány nyomasztó túlerejével szembeszegezhető. Nem tudjuk, kik
