Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. szeptember - Civitas Europica Centralis
2012-09-27
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cec id.net 201 20927 . 13 negyedév közeledtén a szaktárca végre kegyeskedik dönteni arról, kinek mennyi jut – , most világos eligazítás t kaptak. Megtudhatták, hogy a miniszterelnök szerint is jogi formában „ildomos” szabályozni a támogatás mértékét, és helyesnek „tűnik”, hogy a jogok és kötelezettségek mindenki számára egyformák legyenek, de a szakma nagy öregjeinek támogatása „különleges ajándék” a kormány számára. Amit persze nehéz másként lefordítani a gyakorlat nyelvére, mint hogy ti csak pályázgassatok, kis barátaim, játsszátok azt, hogy van egy érvényes törvény, amelynek betűje mindenkit kötelez, mi meg majd megmondjuk, ki szedhet ma rékkal a húsostálból, míg ti a sorotokra vártok …” ? ? ? ? N. Kósa Judit (Nsz) ? ? A belső gyarmatosítás tanterve – „ A szakmunkásképzési tanterv – amelyet a kormány terveiről általában jól értesült Magyar Nemzet is megszellőztetett – sem pedagógiai, sem emberi szempontból nem fogadható el. Nem, ha abból indulunk ki, hogy milyen oktatásra lesz szüksége egy szakmunkásnak ahhoz, hogy a XXI. század Európájában boldoguljon. Persze Orbán Vikt or aligha arra akarja felkészíttetni őket, hogy a szerinte hanyatló Európában boldoguljanak …” ? ? ? ? Bitó László (Nsz) ? ? Integrációra ítélve – „ Olyan világban élünk, amelyben vesztesnek, „lúz ernek” lenni talán a legnagyobb szégyen. Méltóbb lenne, ha a becstelenségért kellene szégyenkezni , de piacelvű társadalomban a siker a legfőbb érték, s hozzá képest méretik meg minden. Ezért is bizarr, hogy Trianon örökös emlegetése kapcsán éppen az úgynev ezett nemzeti erők” akarják az életfogytig tartó vesztesség tudatába hipnotizálni a magyar fiatalságot. Egyetlen négyzetméter elcsatolt területet sem kapunk vissza attól, ha nemzedékek nőnek fel abban a tudatban, hogy mindennap gyászolniuk kell egy közel s záz esztendővel ezelőtti békeszerződés miatt, s a szomszéd népeknek soha nem szabad megbocsátani területnyereségüket. Örökösen a történelmi vereség tudatában élni viszont rendkívüli frusztráló, s a szomszéd népekkel való rossz viszony óhatatlanul is a szel lemi kisantantot erősíti, vagyis ördögi körként egyre többet árt a magyarságnak. A gyászos és lassan mindent átható Trianonkultuszból egy egészségesebb és realistább történelemszemlélet vezethet ki. Romsics Ignác nemrég nagy tanulmányban elemezte e lap ha sábjain Trianont és a holokausztot mint a XX. századi magyar történelem két sorsdöntő eseményét. A professzor iránti minden tiszteletem mellett úgy hiszem, hogy a magyar történelem legnagyobb XX. századi sorsfordulója, tragédiája nem Trianon, hanem az Oszt rák – Magyar Monarchia 1918as felbomlása volt. Minden további nyomorúságunk – Trianon, a második világháború a holokauszttal és a szovjet megszállással s még az 1990ben ránk szakadt vadkapitalizmus is – végső soron ennek következménye. A „magNyugatEurópáb ól” való kizuhanásunkkal a történelem alanyaiból (még ha csak társalanyaiból is) annak tárgyává váltunk, akikkel az történt meg, amit mások akartak és elterveztek. Horthy és Kádár egyaránt kényszerpályán mozgott. Az ’56os forradalom sorsáról vagy a ’89/90es rendszerváltozásról sem a pesti utcákon döntöttek. (A holokauszt súlyosságához ugyanakkor sajnos a magyar állami szervek gonoszsága is hozzájárult.)… ” ? ? ? ? Hegyi Gyula (Nsz) ? ? Sutba vágott auton ómia – „ A román szenátus tegnap, Isten a megmondhatója, hét év után milyen meggondolásból, ismét elővette, majd arrogáns többséggel vita nélkül leszavazta a 2005ös, Garda – Sógorféle Székelyföldautonómiatervezetet. Minden román nemzetiségű szenátor, lett légyen liberális, szocialista vagy demokrataliberális, voksával azt nyilatkoztatta ki: a többségében magyarok lakta régiók autonómiája „túllép az alkotmány által szentesített államberendezkedés keretein”, mi több, szerintük a javaslattevők olyan terület létrehozását tervezik, amely „elszakad az egységes és oszthatatlan román nemzetállamtól”. Ott állunk tehát, mint 1990ben, a román politikusok nemzetféltő, mondjuk ki, soviniszta magatartása huszonkét év után az égadta világon semmit nem változott. Ráadásu l az is bebizonyosodott, az RMDSZ
