Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. augusztus - Civitas Europica Centralis
2012-08-04
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Ce ntralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20804 . 13 gondolták, nincs szükség külön emléknapra”, végül győzött a magyar állá spont. A független hetilap és dr. Navracsics ártatlan olvasója azt hihetné, hogy azért tartják meg tavaly, azaz 2011 óta augusztus 23án a totalitárius rendszerek áldozatainak európai emléknapját, mert ez a magyar konzervatívoknak jutott eszükbe, és érveik ellenállhatatlanok voltak. Az igazság ezzel szemben az, hogy a folyamat a 2008. júniusi prágai nyilatkozattal kezdődött („Az európai lelkiismeretről és a kommunizmusról”; eredeti aláírói között nem volt magyar), és az Európai Parlament 2008. szeptember 2 3án nyilvánította ezt a napot a sztálinizmus és nácizmus áldozatainak európai emléknapjává (elsöprő többséggel, többek között magyar szocialista képviselők támogatásával). Apróság, hogy 2011ben az Európai Tanács még csak nem is „nyilvánításról”, hanem a meglévő ünnepre való figyelemfelhívásról, „kiemelésről” (highlighting) beszélt …” ? ? Széky János (Paraméter.sk) ? ? Romney és a magyar média – „ Mivel igen provinciál is az élet itt a Kárpátmedencében, és ha az olimpiát nem számítjuk, továbbra is az a fő témánk, mennyire zsidó származású egy náci párt politikusa, a külpolitika iránt érdeklődő olvasó hálás lehet Mitt Romneynak, amiért megkezdte európai körútját. Így le galább beszivárog valami a nagyvilágból a külpol oldalakra – mondjuk sok köszönet nincs benne. Republikánus jelöltről van szó, ezért előre borítékolható volt a fanyalgás, a botrányvárás, éspedig – ami igazán vicces – mindkét politikai oldalon. „ Romneyt ki engedni se lett volna szabad Amerikából?” – nyit a Népszabadság Carl Lewis olimpikon nyomán , szabadon, megalapozva későbbi cikkeik hangütését is. Aki még emlékszik a Reagan- és Bushkorszakok magyar újságírására (amely már akkor is megfelelt a totál elfogu lt európai trendnek), örömmel fedezheti fel a régi toposzokat: a jelölt ostoba, kínos, nem ért a diplomáciához, botrányt botrányra halmoz, kellemetlen a vendéglátóknak. Romney valóban elhamarkodottan nyilatkozott Londonban az olimpia biztonsági előkészület eiről – ám előtte a brit lapok épp azzal voltak tele, hogy az egyik privát biztonsági cég képtelen volt kellő létszámú embert fölvenni. Romney utóbb elnézést kért, ám imidzsét máris megalapozta a média. „Ezek után mindenki kíváncsian várja, hogy következő találkozóin, Izraelben, majd Lengyelországban vajon mivel borzolja a vendéglátó politikusok idegeit” – előlegezte meg objektíven a legnagyobb politikai napilap …” ? ? Seres László (Új Szó) ? ? Ki beszél itt rólunk? – „ Figyelemmel olvasom a hetek óta zajló eszmecserét. Egyelőre ugyanis nem vitáról van szó, hiszen a szerzők saját véleményüket vagy vélekedésüket osztják meg velünk. E kettő között csupán azért teszek különbséget, mert a v éleménnyel lehet vitatkozni is, míg a vélekedéssel nem. A vélekedésre az ember vagy rábólint, vagy pedig elengedi a füle mellett. A két csoport között, véleményem szerint, szemléleti különbség van. Az első csoportba tartoznak azok az írások, amelyik konzek vensen egyegy társadalomtudomány keretein belül maradva ragadták meg tárgyukat. Az egyes társadalomtudományok metodológiáját figyelembe vevő és a véleményformálás közben saját tudományáguk (szociológia, politológia) határait túl nem lépő, ugyanakkor ponto san körülhatárolt – emberjogi, oktatáspolitikai, szociálpszichológiai – szempontokat megragadó szerzők ugyanis témájuk tárgyát minden esetben ezek keretein belül prezentálták. Vagyis bevallották, hogy nem történetfilozófiai vagy üdvtörténeti horizonton bel ül látják és láttatják a szlovákiai magyarokat, hanem a szlovákiai magyarság köznapi létének egyes aspektusairól szólnak. A második csoportba tartozó szerzők valamiféle hallgatólagos tudás (Polányi Mihály fogalma) mentén vélekednek a szlovákiai magyarság „ identitászavarairól”, vágyott „szakrális közösségéről”, „Kárpátmedencei” kötöttségéről stb. Kiindulópontjuk valamilyen, pontosabban meg nem határozott „Nagy Elbeszélés”, és a szlovákiai magyarság attól nyeri el ilyen vagy olyan tulajdonságát, hogy megfele le vagy sem a deduktív módon támasztott követelményeknek. Ennek alapján a két szemlélet egymástól való elkülönböződése
