Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. augusztus - Civitas Europica Centralis
2012-08-17
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europ ica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20817 . 13 semminek nincs gazdája. A híres magyar mez ő gazdasági szakíró, dr. Gonda Irén egyik beszélgetésünk alkal mával azt mondta: egy ország civilizáltságának képét term ő földjei állapotáról lehet megállapítani. Ahol szép, a szemnek is tetszet ő s a határ, az az ország kultúrájának a tükörképe is …” ? ? ? ? Makkay József (Erdélyi Napló) ? ? Szórványban élő székelység – „ Ki tudja merre, merre visz a végzet / Göröngyös úton, sötét éjjelen ” – szólnak a 20. század elején szerzett székely himnusz kezdősorai. Érvényes ez a magyarságra általában is, de hatványozottan a bukovinai székelye kre. Legnagyobb közösségük napjainkban Magyarországon, a déldunántúli Bonyhádon és környékén él. Potápi Árpád Jánossal , a Tolna megyei Bonyhád polgármesterével, fideszes országgyűlési képviselővel, a Nemzeti Összetartozás Bizottságána k elnökével beszélget tünk róluk – „… Mi magyar népcsoportok mellett, között élünk, és magyarok között jellegzetességet úgy meg ő rizni, hogy szinte ugyanaz a nyelvünk, a szokásaink, adott esetben nehezebb, mint Erdélyben, ahol a románok és a székelyek között érezhet ő en sokkal nag yobb különbség van. Mi mégis megpróbálunk székelynek maradni …” (Erdélyi Napló) ? ? Fájó üresjárat – „ Egyszerre jár tév- és helyes úton Románia külügyminisztere, amikor szóvá teszi az orszá g határain kívül élő román nemzetrész sorsát. Ha Titus Corlăţean okfejtését onnan vizsgáljuk, hogy politikusként bírálja televíziós műsorban Magyarországot és Szerbiát a két országban élő román nemzeti közösséggel szembeni „bánásmód” miatt, világos, hogy p olitikusként a nagy nyilvánosság előtt akar jó pontot szerezni. Ez a fajta nemzetféltés nem több az üresjáratnál, s ennél több szót nem ér. De ha a Corlăţean szavairól lehámozzuk a politikai héjat, látnunk kell, hogy a fiatal külügyér a román nemzetet – a jelek szerint inkább a Magyarországon és Szerbiában élő román közösséget – érintő fájó kérdést vet fel azzal együtt, hogy szavai inkább a tehetetlenséget, mint a tenni akarást sejtetik. E hasábokon erről korábban is volt már szó, amikor Traian Băsescu álla melnök fejezte ki aggodalmát a Timokvölgyi, jó negyedmilliós román nemzetrész sorsát illetően. Ezt csak azért említem, mert a jelek szerint a mindenkori román anyaország vajmi keveset tesz a határain kívül élő nemzetrészért …” ? ? ? ? Benkő Levente (Krónika) ? ? Nem lesz elég – „ Ami pedig Markó Attilát és elítélt társait illeti: nem börtönbüntetést, hanem tiszteletet és kitüntetést érdemelnek. Markó Attila tizenöt éven át állhatatosan küzdött a kisebbségi jogok beviteléért a román jogrendbe …” ? ? ? ? Zsehránszky István (Maszol.ro) ? ? Szilágy – „ Most Szatmártól indulva, Sarmaságon kezdtük, hogy lássá k milyen egy feltörekvő szilágysági magyar község, amelyet korábban egy kis szénbánya miatt románok vezettek …” ? ? ? ? Sike Lajos (Maszol.ro) ? ? Infantilis agresszió, avagy miért félelmetes Malina Hedvig – „ Úgy elegáns, ha egy modern európai típusú demokráciában az igazságszolgáltatás független a végrehajtó hatalomtól. Sőt, ez a demokrácia egyik feltétele. Hogy aztán a kevésbé civilizált hatalom a gyakorlatban ezt az elvi tételt hány országban és milyen módokon próbálja kijátszani, más kérdés. De a sajtószabadsághoz hasonlóan ez is lakmusz. Minél nagyobb az elszíneződés, annál szélsőségesebb a semleges phtól való eltérés. Szlovákiában, e tekintetben nem sok illúziónk lehetett a rendszerváltás óta. Ráadásul a hatalom olyan hülye és lusta, hogy egyes árulkodó esetekben nem is nagyon leplezi a céljait. Persze, a társadalom mára olyan állapotba került, amikor úgysem képes érdemben reagálni... Ahogyan például évek óta kitartóan packáznak egy fiatal lánnyal, aki időközben anya lett, s aki következetesen nem megy bele a mocskos játszmába, s tartja magát ahhoz, hogy ő egy áldozat, miközben egy normális állampolgár normális életét szeretné csupán é lni, az már régen nem az ő, azaz Malina Hedvig személyéről szól, hanem a
