Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. augusztus - Civitas Europica Centralis
2012-08-13
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ a dmin@cecid.net 201 20813 . 16 ? ? Mítoszok – „ Sokáig tényleg olyan volt az egész, mint egy partizánm ese. A kormányfő elment közéjük, ott ült a Fidelitas válogatottja előtt, és – mesélt. Azt mesélte, hogy neki könnyebb dolga volt, mint a mai fiataloknak. Merthogy mindenütt kommunisták lévén, minden sokkal egyszerűbb volt: „kommunistákkal el, demokráciával be”… Magyarország európai ország, európai hagyományokkal. Ha tetszik európai mítoszokkal, amelyeket meg kellene szabadítani a Kelet és Nyugat közötti több évszázados „csapódások” tudati lenyomataitól. Az ország modernizációja nem képzelhető el Európán kív ül, főként nem Európával szemben. Mindez kimondatlanmaradt volna azon a nyári napon, ha akkor, egyetlen pillanatra úrrá nem lesz a kormányfőn a türelmetlenség: a sajátjai nem értik meg! Félretolta tehát előre megírt beszédét, s világgá kiáltotta titkát: ez t a félázsiai származékot csak akkor lehet összefogni, ha az erő arra kényszeríti. Ez az erő csak tőle várható. Orbán Viktor tehát még több erőt akar, pedig legitim társadalmi támogatásként 2010ben a kétharmados parlamenti mameluksereggel akkora erőt kapo tt kézbe, amekkorát korábban elképzelni sem lehetett. Ez az erő elég volt neki ahhoz, hogy elhitesse vele: olyan kényszerpályára állította az országot, hogy akkor is ő marad hatalmon, ha esetleg távozni kényszerülne a kormányfői bársonyszékből. Ez az erő e lég volt ahhoz, hogy csaknem fél évszázadot kitöröljön az alkotmányt megalázó alaptörvényből, hogy megpróbálja kiradírozni nemcsak Kun Béla kommünjét, hanem a szociáldemokrata, liberális, polgári radikális, szabadelvű konzervatív gondolatot is a nemzet hiv atalos emlékezetéből. Hogy helyére magát a Nemzeti Együttműködés Rendszerét tegye, amely – élén a karizmatikus vezetővel – mást sem tesz, mint elhivatottan üdvözíti a magyar népet. Ám, hiába szőtte egy túlmozgásos pók sebességével az új jobboldali mítoszt a slepp, hiába a „korát megelőző gondolat” a Nyugat haldoklásáról, minden szabadon működő társadalom alapja, a bizalom egyre fogy iránta. Az Ipsos felmérése szerint a lakosság mindössze hat százaléka tekint optimistán a jövőbe. Márpedig bármit mutasson a p ropaganda, az a legfontosabb, mit gondolnak, mit éreznek valóságnak „az emberek”. A kormányzó pártról lemorzsolódott a „társutasok” bázisa, miután a miniszterelnöknek legkésőbb 2011 tavaszára azzal kellett szembenéznie: kénytelen szakítani a tömegpolitizál ással, amelyben pedig a Fidesz nagyon otthon volt korábban …” ? ? ? ? Friss Róbert (Nsz) ? ? Pólusképzés – „ Egyik demokratikus ellenzéki párt sincs ma olyan állapotban, hogy 2014ben egyedül remélhessen vá lasztási győzelmet. Ugyanakkor egyik sincs felkészülve arra, hogy szövetséget kössön a másikkal, ennek még az előkészületeitől is idegenkednek. (Ebben már a Demokratikus Koalíció sem kivétel, óvatosságuk érthető, hiszen be kell látniuk, hogy a többiek éppe n tőlük igyekeznek leginkább távolságot tartani, az állandóan parolára nyújtott, de üresen hagyott kéz pedig komikussá teszi az igyekezetet.) A helyzetből következik, hogy a gyenge ellenzék legerősebb tagja, az MSZP azon fáradozik, hogy ezt a pozíciót tuda tosítsa. Elsősorban magában, majd abban a körben, amellyel szívesen barátkozna – hangsúlyozottan a nagyobbik testvér szerepében. A többiek külső kapaszkodókat keresnek, hiszen számos civil szervezet alakult, amelyik szintén véget akar vetni az Orbánrezsim nek, és tudható, hogy a választók fele bizonytalan, vagyis könnyen azonosulna valamelyik friss és üde civil tömörüléssel. Leginkább az LMP retteg egy másik párt által közéjük hozott vírustól, s bár leláncolós akciói hatásosak, ettől még hatalmi alternatívá t nem nyújtanak. A „bekerülni” és a „leváltani” nem ugyanaz a perspektíva, e két kő között őrlődnek politikusai, győzeleme az egyik, ha a másik realitása kétséges? A 4K, a Szolidaritás, a Milla mind olyan szervezet, amelyet a kormánypolitika iránti ellená llás szült. A számok, a trendek, a politikai lépéskényszer arra késztette az LMP vezetőit, hogy felmutassák: tisztában vannak azzal, hogy egyedül nem megy, de lám, itt ez a társaság, velük együtt, szakszóval – pólusképző erő …” ? ? ? ? Tamás Ervin (Nsz)
