Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. június - Civitas Europica Centralis
2012-06-05
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20605 . 13 voksukat. Én is gondban lennék. Ezt az űrt kell megtölteni egyfajta tartalommal. A gerincét kiegyenesítő önálló polgárt kell szembeállítani az Orbánkormány által meghirdetett paternalista állammal, emellett világossá kell t ennünk, hogy Európa részeként gondolkodunk magunkról. Fel kell ismerni, hogy a gazdaság nem akkor működik jól, ha az állam értelmetlen túlhatalomra tesz szert, hanem ha az embereket érdekeltté tesszük, hogy vállalkozzanak, vegyék kézbe az életüket, és ne a z államtól várjanak segítséget. A liberális jelző, azt hiszem, egy olyan embert takar, aki az egyéni szabadságot és felelősséget helyezi előtérbe, viszont azzal is tisztában van, hogy léteznek más eszmerendszerek is, így nem erőlteti a véleményét mindenáro n másokra ” (Erdélyi Riport) Aki másnak választás – „ A helyzet még nem tökéletes, de alakul: az lesz majd az igazi, amikor minden erdélyi (esetünkben kolozsvári) magy ar, mint autonóm személyiség, önmaga jelöltjeként csakis saját magára fog szavazni, „nehogymá” alapon …” Könczey Csongor (Transindex) Nekünk annyi? – „ Ha nyájas olvasóim közül valakinek esetleg eléggé el nem ítélhetően halvány sejtelme sem lenne, milyen nap van ma, hát a miheztartás végett közlöm: a Nemzeti Összetartozás Napjára ébredtünk. Bizony mondom, kedves magyar nemzettestvérek. Méghozzá immáron harmadszor történt m eg ez mivelünk. Mármint a Nemzeti Összetartozás Napjára történő ébredésünk. Miután a magyar Országgyűlés 2010ben a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította a trianoni békediktátum aláírásának napját, (1920) június 4ét – ha valaki ezt sem tudná… Talán megérti és megbocsátja nekem a nagyérdemű közönség, ha itt mostan arra nem térek ki – főként a helyszűke okán – , mi fán terem a trianoni békediktátum. Legyen elég a skicc szintjén annyi, hogy első világháborús ellenfeleink annak rendjemódja szerint megita tták velünk anno háborús vereségünk levét. Amely tény következménye többek között, hogy mi itten, mostan szlovákiai (felvidéki) magyarokként voltunk kénytelenek a Nemzeti Összetartozás Napjára ébredni. De mire való voltaképpen, mit kezdjünk mégis a Nemzeti Összetartozás Napjával, amely egy 92 évvel ezelőtti, a mi nézőpontunkból kétségkívül tragikus, ám beláthatóan visszavonhatatlan aktust idéz? Íme a hivatalos válasz, mondhatni ukáz, amellyel három évvel ezelőtt kicövekelte maga magának a vonatkozó feladato t a budapesti Országgyűlés: „Az Országgyűlés rögzítette, hogy kötelességének tekinti arra inteni a nemzet ma élő tagjait és a jövendő nemzedékeket, hogy a trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezve, más nemzetek tagjaiban okkal sé relmeket keltő hibáinkat is számon tartva, s ezekből okulva, az elmúlt kilencven esztendő küzdelmeiben az összefogás példáiból, a nemzeti megújulás eredményeiből erőt merítve, a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak. “Világos beszéd …” Barak Lász ló (Paraméter.sk) Pujgatók – „ A magyar kormány, no meg a Jobbik ahhoz a rossz gyerekhez hasonlít, mely pujgatja a szomszéd kutyáját, aztán meg csodálkozik, hogy megharapta. Immár minden hétre jut egy eset, amikor a magyarországi (szélső)jobboldal a szomszéd országokat provokálja. Bár nincs ebben semmi új, sajnos, Orbánék már a fél világot irritálják, a Világbankot, Brüsszelt, az egész EUt, a németeket (akik nélkül a magyar g azdaság sehol sem tartana). Eközben az emberi jogokra tök érzéketlen nagyhatalmakkal bratyizna, Kínával meg Oroszországgal, csak hát azok meg többnyire a térképen sem találják Magyarországot, nemhogy stratégiai szövetségben gondolkodnának. Na vagy ott van Azerbajdzsán, ahol előadást tart Orbán . Vagy maga is tanulmányokat folytat majd, hogyan kell egy elnöki klánrendszert kiépíteni. Úgy egy héten át folyamatosan a románokat sikerült b…tatni Nyirő hamvaival, Kövér beszólásával, Szőcs Géza performanszával, aki nek élete nagy alakítása volt ez. Kár, hogy nem azzal foglalkozik, amivel kéne – mint költő például semmit sem tesz az irodalmi életért. S miközben arról kuruttyolnak,
