Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. június - Civitas Europica Centralis
2012-06-01
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20601 . 13 száma. „Ez a párt nem szól semmiről: ez egy nulla” – jelentette ki nemrég az Erdélyi Magyar Néppártról az RMDSZ főtitkára, egyben kampányfőnöke. Aki aztán leaszfaltozott utakkal, magyar iskolákkal, felújított templomokkal, a Sapientia EMTE akkreditációjának megszerzésével, a kolozsvári Mátyásszobor felújításával, no meg a MOGYE (meg sem alakult) magyar karával bizonygatta, mennyire kiérdemli az RMDSZ a választók voksait. Nos, ennél nagyobb csúsztatást nemigen követhet el politikai alakulat, amely minden jel szerint jelentős szereptévesztésben szenved: úgy próbálja elszámoltatni ellenzékét , mintha nem ő diszponált volna pénz, paripa, fegyver fölött …” Rostás Szabolcs (Krónika) Rohad, csak csendesebben – „ Tanzániában állítólag évente köbö 500 nő t égetnek meg boszorkányság miatt. Boszorkányságukra ékes bizonyíték – ennyi ott elég az „inkvizíciónak” – vörös a szemük. Ne szóljunk semmit, itt még mindig sokkal jobb a szitu. Külsőm miatt engem már vagy tíz éve nem ért atrocitás és mostanság egy évtize dre jut annyi igazoltatás, mint kamasz koromban egy átlagos hétvégére... Igaz, a hatalom szívózik. Mindig. Ha benne ülnek a magyarok, ha nem. Most éppen nem. Most jobban szívózik. Nagy halakkal erősebben, kicsikkel csak „becsületből”. Hogy megmutassa, megt eheti. Pölö húzzanyújtja azt a takonyként nyúlni hajlandó qrva időt a kulturális dotációk ügyében, a fene a gusztusát. Szegény értelmiségi meg elhullatja az összes haját, amíg hónapok múltán majd hozzájut ahhoz az inflálódott bérhez / honorhoz, amelyért a gyári munkások már kéthárom hét késés után szakszervezeti tüntetéseket szerveznek a tévéhíradók kedvéért... Abban majdnem igaza van Berényinek , hogy a status quo fenntartása egyenlő a további romlással. Az sem hazugság, hogy fogyunk (nem a pocakom, hanem a szlovákiai magyarok). S ebből a fogyásból jócskán kivette/kiveszi a részét a mindenkori szlovák politikai elit. Meg persze mi magunk: a magyarok. Mert mi minden körülmények között hajlandóak vagyunk fogyni. Magyarországon a most épp retródivatmárkává v áló Kádár idejében sem előztük be a kínaiakat, egyegy demográfiai évfolyamot leszámítva maximum stagnált a népességnövekedés emlékezetem szerint. Amellett az európai öngyilkossági statisztikák élvonalában állt az ország... Memento mori, kedves Kádárhívők ! Pedig aztán Kádár a magyart magyarságáért nem bántotta látványosan. Legföljebb, ha az értelmiségieket, azok meg sosem voltak meghatározó kvantitatív kondícióban. Vagy ráeresztette a népre a szovjet kultúrcsapot, na az aztán valóban elvette a kedvet a sza porodástól ... ” Ardamica Zorán (Paraméter.sk) Konszolidációs kérdések – „ A legfrissebb közvéleménykutatási eredmények szerint a Fidesz támogatottsága hosszú é vek óta először az MSZP szintje közelébe érkezett. A fenti szófordulat dinamikája nem véletlen: nem a szocialisták érték be a kormánypártot, hanem Orbánék támogatottsága csúszott le a nagyrészt stagnáló (de azért némi növekedést felmutató) MSZP mellé. A kü lönbözetet a bizonytalanok adják, akiknek eddig is kiugróan magas aránya most tovább növekedett. Az elmúlt napok fideszes politikai kommunikációja arról tanúskodik, hogy érzik a veszélyt. Orbán Viktor egyértelműen utalt arra, hogy a kormányzás felével lezá rult a nagy átalakítások ideje, most pedig az eredmények konszolidációja következhet. A kormány egyben a bázis mobilizációjának egyik jól megszokott eszközét is használni kívánják: a szociális konzultáció újabb köre indul még a napokban. Bedobta magát az ú j köztársasági elnök is: Áder János visszaküldte a médiatörvény módosítását a parlament elé, ezzel igazolva, hogy „új szelek fújnak”. (Azt már csak csendben tenném hozzá, hogy Áder csupán egy procedurális hibát kifogásolt, tartalmi problémát nem talált.) A konszolidáció azonban nem lesz könnyű abban a gazdasági helyzetben, amelyben a kormány jelenleg találja magát. Bár a leköszönő Lázár János fideszes frakcióvezető búcsúzóul még egyszer, utoljára az „elmútnyócév” borzalmaival indokolta a második Orbánkormá ny leszűkült mozgásterét, aligha hihető, hogy a Fideszes gazdaságpolitika hibátlanul működött az elmúlt időszak során. Paradox módon éppen a
