Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. március - Civitas Europica Centralis
2012-03-01
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ ad min@cecid.net 201 20301 . 17 hogy szek uláris társadalomban állami szervek az egyház által működtetett intézményeket támogassanak, habár diákszálló akad azért másmilyen is …” ? ? Bozóki Antal (VMDP Hírlevél) Akit ől az égbe szökik Tőkés cukra – „ Ha 2016ig úgy folyik az államreform, hogy a magyar érdekképviselet nem tud érdemben hozzászólni, akkor négy év múlva nem lesz esélyünk bejutni a parlamentbe. Én ezt írásba adom ." Kelemen Hunorral beszélgettünk. Megtörténh et, hogy az RMDSZ nem húzza ki kormányon a választásokig. Kelemen Hunort , az RMDSZ szövetségi elnökét kérdeztük a januári tüntetésekről, az országmentésnek hívott kormányon maradásról, a konkurenciáról és a pletykáról, hogy ő a Fidesz téglája az RMDSZben ” … ? ? Parászka Boróka (Manna.ro) Csak az ököl – „ Ha egy pillanatra is reménykedni mert volna valaki, hogy ha már nagyon nagy a baj, de úgy igazán nagyon nagy, akkor majd eg y pillanatra megállnak a magyar politika szembenálló felei, picit leteszik a fegyvert és legalább értelmesen elbeszélgetnek, nos, akkor iszonyatosat tévedett. Nincs tűzszünet, nincs beszélgetés és nincs értékelhető nyoma értelemnek sem. Csak az ököl – ha v erbálisan is. Mert mi is történt múlt héten: az Európai Bizottság bejelentette, hogy kilenc hónap múlva befagyaszthatják a kohéziós alapokból Magyarországnak járó támogatásokat, a költségvetési deficit ugyanis már túl rég túl nagy, ráadásul ők igazából nem is látnak konkrét lépéseket, amelyek ezen a helyzeten változtatni fognak. Hogy mennyire indokolt vagy sem ez a döntés, az e ponton, illetve ebben a megközelítésben nem is lényeges. A kérdés ugyanis az, hogy miért nem sikerült most fékezni a magyar pártokn ak. Ehelyett a Fidesz első felindulásában nekirohant a magyar uniós biztosnak, akit egykor még a szocialista kormány nevezett ki, és méltatlannak nevezte e posztra, mert nem vett részt a fenyegetésről a végső szót kimondó brüsszeli tanácskozáson. Ami kétsé gtelenül igaz, ott lehetett volna, bár ez semmit sem változtatott volna, sőt. A bizottság ugyanis egyhangú döntést hozott, ebben pedig benne lett volna Andor László is …” ? ? Nagy Iván Zsolt (Új Szó) Esik, az anyjuk mindenségit! – „ Esik – mondja botjára támaszkodva az egyik juhász a másiknak. Fél óra múlva érkezik a válasz: – Esik, az anyjuk mindenségit! Értsd: erről, még az esőről is ők tehetnek. Kik az ők? Az épp aktuális ellenség… Ez az anekdota jutott eszembe, amikor az elkeserítő népszámlálási adatokra reagált az MKP, mely szerint egyebek mellett az eredményeket az a tény szintén erősen befolyásolta, hogy a népszámlálást rosszul készítette elő a kormány. Mer thogy az emberek – pl. a vonalkódhisztériának köszönhetően – félnek megvallani magyarságukat. Hát elsősorban: aki fél megvallani magyarságát, az gyáva magyar. Okkal, ok nélkül: gyáva. Ez nem ítélet, hanem megállapítás. Slussz. Részben egyet lehetne érteni sok felhozott érvvel. Miszerint például a gazdasági szituáció a magyarok által lakott régiókban válságos. Délen szinte mindenki elfogadja e tételt, de azért ha egy királyhelmeci, egy nagykürtösi, egy füleki mondja ezt, bizony másképpen hangzik, mintha egy somorjai vagy egy dunaszerdahelyi személy mondja... Igen, a kivándorlás is oka a magyarok számbeli csökkenésének. Az alacsony születésszám, a hozzá képest 22 ezerrel magasabb halálozási. Kiegészítés: a statisztika ugyancsak kivétel nélkül minden esetben c sal, hiszen tökéletes, az összes szociológiai szempontot felmérni a statisztika módszereivel lehetetlen. Gondoljunk például a romákra. Vagy a természetes asszimiláció gyenge konkrét kimutathatóságára …” ? ? Ardamica Zorán (Paraméter.sk) Nyakig a hínármezőbe n – „ Egy nemrég közzétett írásomban a politikai úton létrehozott önálló nagyváradi magyar színházra tettem egyesek szerint nem túl hízelgő, ám túlságosan szigorú megjegyzéseket, amelyeket mások viszont egyetértőleg nyugtáztak. Mielőtt bárki a kellő szakmai hozzáértést kérné számon rajtam, hadd emlékeztessek: alapvetően két objektív szempontot érvényesítettem csupán akkor, amikor úgymond pesszimistán viszonyultam az „új”
