Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. január - Civitas Europica Centralis
2012-01-02
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20102 . 15 2012: kettős állampolgár leszek – „ A hazámat elfoglalta egy hatalom, megdöntötte a köztársaságot, és azt gondolja, hogy ezzel megszerezte az ország m inden pontját, de még a lakások mélyét, sőt a lelkek bugyrait is. Azt képzeli, hogy alattvalóvá tett mindenkit, aki itt él. Pedig nem. Azt képzeli, hogy fölzabálhatja az emberi viszonyainkat, meghatározhatja, hogy milyenek legyenek a gyerekeink, megmondhat ja, miket gondolhatunk, és pláne mondhatunk ki. Pedig nem …” Andrassew Iván (Nszv) Újrakezdés – „ Megmondom, mi a legveszedelmesebb: a szürke, lusta, terpeszkedő rosszkedv. A városainkba, házainkba, szívünkbe lopódzó kétség, bizonytalanság, rettegés a jövőtől. A szorongás január 1jén mindenütt tapintható az országban. Jelzi a magánbeszélgetések sivársága, a politika körül forgó átkozódás, a lecsupaszított lelkek halálos körtán ca. Mintha valami nagy tor készülne valahol: csend, lehajtott fej, kétségbeesés, bárhol jár az ember. Ez a korhangulat 2012ben, az esztendő első napján. Magyarországon ma sok ember nagyon rosszul él, és joggal panaszkodik. Még többen vannak, akik nem élne k jól, és panaszkodnak. Vannak, akiknek semmi okuk a panaszra. És akadnak, akik akár rosszul élnek, akár nem, soha nem panaszkodnak …” Szentesi Zöldi László (MH) Virtuális haza – „ Ak ár még együtt is örülhetnénk a román sajtós kollégákkal, hogy az év végi uborkaszezon közepette rábukkantak egy olyan témára, amellyel egyrészt megtölthetik az újságoldalakat, másrészt pedig fölkeltik az olvasók érdeklődését. Üröm az örömben, hogy megint b ennünket, magyarokat találtak meg, és a román – magyar jégkorongmeccs kapcsán kirobbantott himnuszbotrányt követően most abból próbálnak ügyet kreálni, hogy a romániai magyarok kétszer ünneplik meg az új évet, sőt ilyenkor is felhangzik az Isten, áldd meg a magyart, illetve a Székelyföldön még a székely himnusz is. Így válik egy ártalmatlan, szimbolikus, de azért sokak számára fontos gesztus – az „igazi,” „magyar” új év megünneplése a „román” után – az ország egységét veszélyeztető, súlyos irredenta tetté …” Balogh Levente (Krónika) Búcsú egy bajtárstól – „ Karácsonykor, nagyjából akkor, mint Havel elnököt, Borbély Ernőt is eltemették. A 20 fokos csíkszeredai hide gben a sír körül álló barátai és tisztelői tudták, hogy akit végtisztességben részesítenek, az erdélyi magyar ellenállás – divatos jelzővel élve – emblematikus alakjától búcsúznak …” Szőcs Géza (Nyugati Jelen) Sir Matovič klubja – „ Amikor a tavalyi Orbánlátogatás során Matovič képviselő szívecskés táblákkal közölte a magyar miniszterelnökkel, hogy szereti a magyarokat, Magyarország ne vigye el őket és ne féltse őke t, akkor még csak a farizeust láttuk benne. Azt a (keleti végeken egyáltalán nem ritka) skizoid megnyilvánulást, amelyet az emlékek közé szántunk vagy huszonkét évvel ezelőtt. Most megnyugodhatunk, a kép világos lett, Matovič nem skizoid. Pontosan annyira egyszerű ember ő, mint volt Háry János – ha emlékeznek rá, mit mondott, amikor a bécsi udvarról számolt be, minden világos lett. Háry János elmeséli, hogy megérkezésekor a császár, dolgos ember lévén, aranylócán aranykukoricát morzsolt az udvar aranytyúkja inak. Mi mást mondhatott volna Háry, hiszen az egyszeri embernek fogalma nem volt arról, mit csinál egy császár, azt hitte, ugyanazt, mint falubéli sorstársai, ősz lévén, lócán kukoricát morzsolt, csak őcsászári fensége mindezt arany és gyémánt közepette. Valahogy így van vele Matovič . Egyszerű ember ő – nem bántjuk, maga terjeszti magáról – honnan tudná, mit kell kezdeni egy országgyűlésben, törvényhozásban. Szerinte a hatalmat gyakorolni nem más, mint uralkodni. Nem más, mint alattvalókkal rendelkezni, az ok sorsáról jó s rossz időkben egyaránt dönteni – ami nem azonos a gondoskodással, ugyebár …” Lovász Attila (Új Szó)
