Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. március - Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány - Civitas Europica Centralis
2011-03-18
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 201 10318 . 14 szakasza, s a századik évforduló tálcán kínálta az alkalmat a negyvennyolcas dicsőségben való sütkérezésre ” Csorba Béla (Vajdaságma.info) Vannak elvek, amelyek nem változnak más és más politikai miliőben – Még néhány mondat Klemm Józsefnek – „ K K l l e e m m m m J J ó ó z z s s e e f f v v i i s s z z o o n n t t v v á á l l a a s s z z a a már újabb választ nem kíván. Mintha utalt is volna rá. Egyrészt nincs is mit már mondani, hiszen világossá tettük, ki hogyan látja a vitatott témát, meggyőzni meg nem tudom, pedig a világ legegyszerűbb dolgának hinné az ember. Hogy miért nem? Azért, mert elképzelni sem merem, hogy éppen ő ne tudná, hogy a tájékoztatás és a tájékozódás szabadságának meghatározása nem változik más és más politikai miliőben. (Még c sak nem is rendszert mondtam.) Maradtunk viszont annyiban – ez is eredménye e nyilvános beszélgetésnek , hogy ugyanazokért a célokért teszünk. Végső soron, tenném még hozzá. „A magyarságunk mellett elkötelezett, a politikai befolyástól független, a szakma i hitelességhez ragaszkodó újságírást hirdetjük mindketten.” – írja Klemm József , s ezt így ahogy van alá lehet írni. Amit viszont szóvá kell tennem, az a kis csacskaság, amit a mondatok átgondolásáról ismert szerző mintha írása végén felejtett volna. Az e gyik ilyen, hogy felrója, miért nem szóltam idejében, hogy visszalépek az MNTjelöltségtől. Valóban hiba volt. De nem az volt a hiba, hogy nem szóltam idejében visszalépésemről, hanem az, hogy nem gondoltam jól meg, s elfogadtam a jelölést. Ezt sajnálom. S ennek hangot is adtam. Váratlanul ért a helyszíni jelölés és az azonnali szavazás. Később pedig már nem léphettem vissza, csak a kampány után. Nem lett volna tisztességes a kampány előtt ilyen lépést tenni, a kampányban pedig még kevésbé ” Sebe s tyén Imre (Vajdaságma.info) E E l l e e m m z z é é s s , , h h á á t t t t é é r r Volt egyszer egy magyar egyetem Marosvásárhelyen – Mint tudjuk, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem a kommunista korszak elején költözött át Kolozsvárról a Marosparti városba. A román állampárt sem tagadta a tudomány határokon való átívelésének szükségességét, mi több, megengedte, vagy talán inkább eltűrte azt is, hogy azokban a kezdeti időkben még magyar állampolgárságú oktatók i s tevékenykedhessenek a marosvásárhelyi egyetemen: Obál Ferenc , Putnoky Gyula , Ludány György , Miskolczy Dezső , Vendég Vince , Haranghy László , Környei István , Krompecher István és Kasza László professzor. Az ő közreműködésükkel indult el magyar nyelven az o rvos- és gyógyszerészképzés Marosvásárhelyen. Az itt elnyert okleveleket pedig világszerte elismerik azóta is. Ez azért nagy dolog, mert abban az időben ez volt az egyetlen, Romániában kibocsátott oklevél, amelyet ennyire megbecsültek. Ám nehogy úgy tűnjön , hogy nosztalgiázni akarok, netán visszasírni a kommunizmust, csupán azt akarom hangsúlyozni, hogy a tudomány terjesztését még az elvtársak is támogatták (Krónika) Erdély magyar népe ssége – A statisztikai összeírások és adatok alapján egyértelműen kimutatható, hogy Erdélyben a magyar lakosság száma sohasem érte el a kétmilliót. Paradox helyzet, hogy a magyarok számának három lokális maximuma volt az elmúlt században: 1910ben, 1941b en, valamint a kommunizmus éveiben Ceauşescu Romániájában, az 1980as években. Persze abszolút számról beszélünk, az erdélyi magyarok maximális száma nagyjából 1 740 000 körül mozgott. (Nagyon jelentéktelen eltérés, hogy ha Románia teljes területén vizsgál juk a magyarok számát, akkor az 1977es összeírás szerint Romániában 1 713 928 magyar volt, míg Erdélyben 1 691 048). Ez elgondolkoztató adat, hiszen az 1980as évektől kezdtünk el fogyni, és miközben a Székelyföld területén a fogyás enyhe, addig Erdély tö bbi
