Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. március - Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány - Civitas Europica Centralis
2011-03-17
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eoki k.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 201 10317 . 14 sőt az országhatá rokon kívül is tilos volt? Mindenekelőtt a nacionalizmus, a rasszi z mus , a magyarkodás. Ezt a tiltást a magyarok túlnyomó többsége évtizedeken át racionális igényként fogadta el. A magyar társadalom összehasonlíthatatlanul kritikusabban viszonyult saját tör ténelméhez, a magyar kulturális hagyomány elfajulásaihoz, mint a környező országok bármelyike ” Bíró Béla (ÚMSZ) Ünnepünk itt, a Muravidéken – „ Bizonyára elcsépelten ismétlődő és kimondottan iskolás a „Mit jelent nekünk március 15e, nemzeti ünnepünk?” kérdés, de a válasz – legyen egyszerű tőmondatba tömörítve, vagy gazdagon, a nyelv és a gondolat mi nden bravúrjával kifejtve – fontos, és nemzeti, nemzetiségi létünkben meghatározó. Az ünnep történelmi tényeit, az 1848/49es eseménysorozatot, európai méretű következményeit valamennyien ismerjük, legalább alapszinten, nagyvonalakban. Hiszen mint Petőfi m árcius 15éről írta naplójában: „Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben.” Ma az ünnep muravidéki jelenén és jövőjén van a figyelem – kérdésekkel válaszolva a fenti kérdésre, tükröt állítva nemzeti öntudatunknak, megmaradásunknak is ” Király M. Jutka (Népújság, Lendva) Magyarnak lenni jó! – „ Kossuth Lajos és Széchenyi István teljesen el lentétesen látta a 12 pontban megfogalmazott nemzeti követelések megvalósításának módját. Kossuth a fegyver, Széchenyi a szó, a diplomácia hatalmában hitt. Egy mostani nemzetiségi politikusnak egyetlen fegyvere a szó hatalmából eredő meggyőzőképessége, meg felelő jogi háttérrel. Néha nehéz meghúzni a vonalat aközött, hogy meddig mehetünk el, s hogy meddig kellett volna elmennünk. A muravidéki magyarságra mindig is a mérsékelt politizálás volt a jellemző, s voltak, akik ezt kevésnek, voltak, akik még ezt is s oknak, túlságosan erélyesnek tartották. Egy európai gondolkodású ember számára a radikalizmusnak nincs létjogosultsága – megjegyzem, egyik oldalról sem. Van viszont megválasztott képviselőként kötelessége és feladata, hogy tetteivel a jog keretein belül, h a szükséges, határozottan is követeljen: nem az asztalt csapkodva, nem gyalázkodva, hanem az alkotmányra és a törvényekre, s néha még az emberséges bánásmódra is hivatkozva. Vannak ugyanis kérdések, amelyekben már nem köthetünk több kompromisszumot, hiszen akkor önmagunk erősítjük az asszimiláció folyamatát ” Horváth Ferenc 4 (Népújság, Lendva) Tizenötödik márczius – „ Másfél évtizeddel ezelőt t Székelyudvarhely főterén, a Patkóban sokezer embernek dübörögtem a Csatadalt – egy átlagos Petőfiverset – , és közben azért imádkoztam, hogy egyszer majd legalább ennyi ember előtt a Nemzeti dalt is elszavalhassam... Jó Miklós Feri bátyám, derék magyarta nárunk, aki egy ideje szintén Kolozsváron él, a megmondhatója, mennyit nyüszköltem én ekkor! A Nemzeti dal nem az a vers, amit Kányádi Sándor anekdotájával élve „mondani kell”. Ennek megkerülhetetlen pátosza van, így hát szavalom, tizenöt év múltán Kolozsv árott, a Kolozsvári Magyar Diáktanács szervezésében zajló ifjúsági ünnepségen, amolyan beugróként. A szolgálatos Petőfisándort mondvacsinált okokból nem engedték a színpad közelébe. Helyette vagyok én, a szervezők leleménye szerint egy patinás belvárosi po lgárháznak a XXI. századhoz igazított emeleti ablakából. Termopán hazafiság. Értem is a derültséget, amint végigmorajlik az ifjúságon, én sem egészen erre vártam. De mégis: balra tőlem a szomszéd szobából gőgicsélt fel egykoron igazságos Mátyás, szemközt p edig nagy nemzeti egységben a Sapientia (Bocskaiház) és a Röserantikvárium falai visszhangozzák, hogy „…rabok tovább nem leszünk!” Ilyen még Udvarhelyen sincsen! ” Laczkó Vass Róbert (Szabadság) 4 a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke
