Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. február - Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány - Civitas Europica Centralis
2011-02-23
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 201 10223 . 17 tulajdonságaink, amelyeket el kell viselni ahhoz, hogy békében éljünk – emelte ki megnyitó beszédében Navracsics Tibor. - A Terror Háza Múzeum a megfelelő hely arra, hogy ezekről a dolgokról b eszéljünk, ugyanis a terror a megfelelő szó ahhoz, hogy a legtalálóbban jellemezzük mindazt, aminek a Vajdaság polgárai ki voltak téve a világháború nehéz éveiben. A letartóztatások, a kínzások, a vagyonelkobzások, az elüldözések, a likvidálások, a bosszú csak néhány megjelenési formája mindannak a gonosznak, amelyet ártatlanok ezrei és ezrei szenvedtek el. Gyakran, sajnos, már az is bűn volt, hogy valaki egy meghatározott néphez vagy egy meghatározott valláshoz tartozott. Ma, 2011ben Magyarország már nem az az ország, amely 70 évvel ezelőtt volt, Jugoszlávia nem is létezik. Ma Magyarország büszkén elnökli az Európai Uniót, Szerbia pedig igyekszik csatlakozni ugyanehhez az unióhoz, a Vajdasággal együtt, amely ennek a közeledésnek a mozdonya – emelte ki besz édében Dejan Šahović. Szerbia budapesti nagykövete leszögezte: a szerbek és magyarok mai nemzedéke nem felelős a 70 évvel ezelőtt történtekért. „A bűntettek felelőseinek neve és vezetékneve van, és nem rejtőzhetnek a nemzet, az állam kollektivitása mögé. A mai nemzedéknek viszont kötelessége megőrizni az áldozatok, az ártatlan áldozatok emlékét a feledéstől. Felelősségünk abban van, hogy az áldozatoknak, leszármazottaiknak és családjaiknak végre biztosítsuk a megbékélést, amelyet megérdemelnek” – szögezte l eDejan Šahović, aki szerint Szerbiának is és Magyarországnak is segítenie kell abban, hogy megállapítható legyen, miért, milyen körülmények között haltak meg az ártatlanok ezrei. „Az irgalmatlanságra idomítottaknak nem szívügyük a pontos emlékezés. Nekünk , akik itt állunk és nem voltunk részesei a 66 évvel ezelőtt történteknek, az a dolgunk, hogy emlékezzünk. Azokra, akiket meggyötörtek, megtapostak, megaláztak, megözvegyítettek, árvává tettek, megkínoztak, megöltek” – emelte ki Schmidt Mária, aki arra is figyelmeztetett: ahhoz, hogy emlékezzünk, bele kell magunkat helyezni az áldozatok és a tettesek helyzetébe, a korba, amelyben mindez megtörténhetett. „Az igazság keresése bátorság nélkül nem megy. Nemcsak ahhoz van szükségünk bátorságra, hogy kimondjuk: 1 944ben bűntelen magyarok ezreit végezték ki, hanem ahhoz is, hogy ki merjük mondani: nem volt előzmény nélküli a bosszú, még ha méreténél fogva jelentősen túl is mutatott azon” – hangsúlyozta a főigazgató, majd hozzátette: az elhamarkodott általánosítás c sak újabb igazságtalansághoz vezet, ezért a bűnösöket meg kell nevezni. „Legyen ez a kiállítás a mi generációnk főhajtása az áldozatok emléke előtt” – zárta felszólalását a Terror Háza Múzeum főigazgatója. Forró Lajos, a Délvidéki Mártírium 194445 Alapít vány elnöke személyes élményeit osztotta meg a tárlatmegnyitóra egybegyűltekkel. Elmesélte, milyen érzés volt az édesapját látnia, miközben az 1944ben meggyilkolt nagyapjáról beszélt neki. „Amikor 19 évvel ezelőtt elkezdtem foglalkozni az 194445ben tört éntekkel, nem gondoltam volna, hogy Budapesten, a Terror Háza Múzeumban fogok szólni ezekről az eseményekről. Mérföldkő ez a kiállítás, hiszen fontos, hogy minél többen lássák azokat a szörnyűségeket, amelyeket ember ember ellen elkövetett. Akkor talán töb bé nem fordul elő ilyesmi” – mondta a történész. Matuska Márton újságíró kiemelte: a II. világháború előtt a délvidéki magyarság lélekszáma nem érte el a félmilliót. „A háború utolsó és a béke első hónapjaiban 84 ezret közülük elüldöztek, több, mint 15 ez rünket pedig kivégeztek. Számukat ma is csak találgatjuk” – mondta. Emlékeztetett: a VMDK már 1990ben kérte a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiát, hogy tárja fel, mi történt a délvidéki magyarokkal a világháború végén. „Nem tette meg. Hosszú ideig csa k mi, tapasztalatlan amatőrök foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, s csak később csatlakoztak hozzánk a tudósok, akik elmagyarázták, hogy tulajdonképpen mit is kell kutatnunk” – szögezte le Matuska, majd hozzátette: a délvidéki magyaroknak volt annyi erejük, h ogy megnyissák ezt a súlyos kérdést, de ahhoz az anyaország segítsége is kellett, hogy ki is lehessen teljesíteni. „Fordulóponthoz értünk. Ez a kiállítás is egy lépés abban a folyamatban, amelynek célja beépíteni a magyar köztudatba és a világ köztudatába azt, ami a délvidéki magyarsággal történt” – hangsúlyozta Matuska Márton. Az igen nagy érdeklődést kiváltó tárlatmegnyitón jelen volt Glatz Ferenc akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója, Nikovitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagyköve te, Kovács Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Becsey Zsolt külgazdasági államtitkár, Szili Katalin független parlamenti képviselő és számos más, délvidéki és magyarországi közéleti személyiség. Az egybegyűltek előtt Rúzsa Mag di énekelt.
