Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. január - Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány - Civitas Europica Centralis
2011-01-03
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 201 10103 . 10 Az első következő munkanapon , január 3án kezdi alkalmazni Magyarország az egyszerűsített honosítási eljárásra vonatkozó törvényt. Megjelennek majd az első kérelmezők a konzulátusokon, az anyakönyvvezetőknél. Nem lesz egyszerű feladat ennek a vállalásnak a lebonyolítása… – Ez így ig az. A szemléletváltást jól mutatta, hogy még az új magyar kormány megalakulását megelőzően a parlament elfogadott két törvényt: az egyszerűsített honosítási eljárásra vonatkozót és a nemzeti összetartozás napjára vonatkozót. Mi mindig egységesnek tekintettük a magyar nemzetet, nyelvében, kul turálisan, történetileg, amely az egyszerűsített honosítási eljárásnak köszönhetően most már közjogilag is összetartozó lesz. Jogi hátteret adunk az érzelmi köteléknek. Nagyon nagy feladat ez a magyar államigazgatásnak, hiszen sok kérelmező felé kell nyit nunk egyszerre. Mindez komoly szervezeti munkát igényelt; először is magyarországi hátteret kellett biztosítani ahhoz, hogy fogadni tudjuk és képesek legyünk feldolgozni azt a nagy mennyiségű kérelmet, amire számítunk. Ugyanakkor meg kellett teremteni azt a fogadó felületet is, amelynek egy része nem az ország, hanem a külképviseletek területén van. Az állampolgársági kérelem beadható a konzulátusokon, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál és minden egyes polgármesteri hivatalban. Azzal azért Önök i s tisztában vannak, hogy a hatalmas befektetett munka értékelése az egyének szemében egyetlen ügyintézőnek a nem igazán együttműködő magatartásán elbukhat… – Így igaz. Éppen ez az a szemléletváltás, amit annyira hangsúlyozok: meg kell változtatnunk az emb erek hozzáállását. Mindez sokszor nem is a törvényeken múlik, hanem az emberi viszonyokon, azon, hogy az ügyintéző tényleg emberként, empátiával viszonyuljon az előtte ülő, határon túli honfitársunkhoz. Remélem, olyanokat sikerült felvennünk erre a munkára , akikben ez a szellem megvan. Az ügyintézés gördülékenyebbé tétele érdekében képzéseket szerveztünk, de a lényeg az emberi hozzáállás lesz. Hiszem, hogy mindezzel nem lesz gond, viszont ha mégis adódnak problémák, akkor annak következményei is lesznek. A vajdasági magyarokat aggasztja, hogy a Szerbiában kiállított, kétnyelvűnek nevezett anyakönyvi kivonatokat vajon elfogadjáke majd a magyar hatóságok? – Igen, természetesen elfogadjuk a kétnyelvű anyakönyvi kivonatokat. A célunk az, hogy a jogszabályi ke reteken túl, a gyakorlat is a lehető legkevesebb adminisztratív terhet rakja az emberek vállára. A kétnyelvű anyakönyvi kivonatok esetében azért azt fontos kiemelni, hogy ezekben nagyon gyakran a nevek átírása fonetikusan történik, azaz, ha a kérelmező a c saládi nevének „visszamagyarosítását” kéri, valamilyen okirattal ezt alá kell támasztania. Várható a nemzetpolitikai támogatások átalakulása a jövőben? – Az ügyek átvételekor az egyik nagy feladatunk volt a támogatáspolitika ellenőrzése. Megpróbáltuk átv ilágítani azt a rendszert, ami eddig működött és elég rossz tapasztalatokat szereztünk: kaotikus volt az egész, sok volt a kettősség, nem volt egységes a támogatások kezelése, nem lehetett tudni, hogy egyegy pályázó miért az egyik vagy a másik forrásból k ap pénzt… Ennek az átláthatatlanságnak a rendbetétele az egyik legfontosabb célunk. A parlament előtt van a Bethlen Gábor Alapról szóló törvény. Ez nemcsak azt jelenti, hogy átalakul a Szülőföld Alap, hanem azt is, hogy a meglévő forrásokat (ez 2011ben mi ntegy 13 milliárd forintot tesz ki) átadjuk a Bethlen Gábor Alapnak. Célunk egy egységes, átlátható, kiszámítható támogatáspolitika létrehozása, amely kiszámítható a jelentkezők és áttekinthető a kormányzat számára. Melyek azok a területek, amelyek számít hatnak a jövőben támogatásra? – Az oktatás mindenképpen prioritást élvez. Kiemelném a felsőoktatási támogatásokat és a szórványprogramokat. Szeretnénk elindítani egy szórványstratégiát, hiszen ez egy olyan terület, amelyre korábban nem fordítottak kellő f igyelmet, pedig sürgős segítséget igénylő élethelyzeteket eredményezett. Korábban nem mérték fel, hogy mekkora a szórványosodás, ezért nem készültek programok sem a helyzet kezelésére. Meg kell oldani az iskoláztatást; az iskolabuszok, iskolaközpontok ügyé t, bentlakást kell biztosítani a felsőbb osztályosok számára sok helyen, magyar központok, magyar házak működtetésének lehetőségét kell kidolgozni ott, ahol erre van szükség… Külön program kell a falvak számára, külön kell foglalkozni a nagyvárosi szórvánn yal, kapcsolatot kell teremteni a
