Reggeli Sajtófigyelő, 2010. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-10-01
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 20101001 . 18 Magyarországon sem volt nagy siker a Bugármegállapodás. Harrach Péter, a KDNP elnöke egyenesen elfogadhatatlannak minősítette a szlovák nyelvtörvény tervezett módosítását. A kormány ennél sokkal visszafogottabb álláspontot képvisel. Martonyi János külügyminiszter jó irányba tett első lépésnek minősítette a módosítást Dzurindával való budapesti találkozóján. Ugyanakkor azt is kifejtette, hogy az állampolgársági törvény kapcsán elvi ellentét áll fenn Magyarország és Szlovákia között. A vitákat a két kormány láthatóan jegelni kívánja. Ennek egyik módja, hogy tervszerűbben működtetik a vegyes bizottságokat, és ott próbálna k meg bizonyos kérdésekben egyezségre jutni. Dzurinda ígéretet tett arra, hogy e testületek tárgyalhatnak az állampolgársági kérdésekről is, s csak ezt követően módosítják a szlovák törvényt. Az Orbánkormány igyekszik nem élezni a viszonyt Szlovákiával, aminek számtalan gesztussal adja tanújelét. Dzurindát nemcsak Martonyi fogadta, de a köztársasági elnök is, és még hivatalos kommünikét is mellőzve találkozott vele Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök. Talán e hozzáállás is hozzájárult, ho gy Dzurinda hétfőn végre bejelentette, beleegyeznek egy Ipolyhíd építésébe, amit a korábbi szlovák koalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Jan Slota arra hivatkozva ellenzett, hogy azon könnyen magyar tankok kelhetnek át. A szlovákiai magyar pár tokhoz fűződő viszonyán azonban, úgy tűnik, egyelőre nem változtat a budapesti kormány. A szlovákiai választások előtt Martonyi csak az MKP vezetőivel volt hajlandó találkozni, Bugárral nem. Aztán az MKP be sem került a pozsonyi parlamentbe, s a legutóbbi közvéleménykutatások szerint mindkét párt tartja a választáson elért támogatottságát. Bugár az elutasító budapesti reakciók ellenére találkozót kért a visegrádi országok parlamenti elnökeinek e heti pozsonyi megbeszélésén részt vevő Kövér László házelnökt ől, de kérése nem talált kedvező fogadtatásra. Kövértől ez persze nem meglepő, hiszen június elején a Magyar Nemzetben a magyarországi balliberális politika határon túli szövetségesének nevezte Bugárt. Ugyanakkor a parlamenti elnök arra szakít majd időt, h ogy a parlamenten kívüli MKP vezetésével találkozzon. vissza Szélcsend A pozsonyi külügyminiszter és a magyar – szlovák vitákban közvetíteni próbáló EBESZfőbiztos budapesti látogatása után sem lettünk okosabbak a kétoldalú v iszony kilátásait illetően. Kis Tibor| Népszabadság| 2010. október 1. | E megbeszélések nagyon kevés támpontot adnak annak eldöntéséhez, hogy tartós szélárnyékba kerülhetneke kapcsolataink, vagy csupán vihar előtti csendnek vagyunk tanúi a legutóbbi hete kben. Mert tény ugyan, hogy a nyári kormányváltások nyomán a magyarszlovák szópárbajok heve alábbhagyott - ettől azonban a problémák szinte változatlan formában megmaradtak. S a tapasztalatok arra intenek, hogy kapcsolatainkban elég egy rosszul megfogalma zott mondat, egy félreértelmezhető gesztus valamelyik fél részéről, és máris ott állunk, ahol a part szakad. Igaz, a rémes Ficokabinet távozásával beállt szélcsend önmagában értékelendő fejlemény – tulajdonképpen szokatlan is a máshoz szokott magyar és s zlovák füleknek. Ugyanígy az is ritka pillanat, hogy a feszültségeket nem élezni próbálják, hanem inkább a felszín alá tuszkolnák itt is, ott is. A kormányok kivételesen békülékeny képet igyekeznek magukról közvetíteni a másiknak, azt bizonygatják, hogy ré szükről csakis jó szándékkal van kikövezve a megértés útja. Látható, hogy egy újabb fékevesztett szópárbaj kirobbantását egyik kormány sem érzi érdekében állónak. Ugyanakkor némely dologban egyelőre kifejezetten tanácstalanok. Nem tudják, milyen lépések l ennének a legcélravezetőbbek az adott helyzetben. Erre utal, hogy Radicováék és Orbánék egyaránt boldogan belementek abba: kormányközi vegyes bizottságok tárgyaljanak előbb a legtöbb szenvedélyt kiváltó ügyekről. Márpedig ezek a testületek nem ilyen súlyú problémák rendezésére vannak kitalálva; adott esetben gyaníthatóan csak bizonyos ügyek jegelésére, elfektetésére lesznek jók. Hiszen ilyen bizottságosdihoz többnyire olyankor szoktak menekülni a kormányok, amikor a magas politikai szinteken nincs épkézláb ötlet vagy szándék hatékony megoldások felkutatására. És valóban, egyelőre tényleg nincs sem Pozsonyban, sem Budapesten új elképzelés, a szándékokat pedig korai volna még megítélni. Vagyis az enyhülés pillanatnyilag a szavakra korlátozódik, a kapcsolatrend szerbe beépült időzített bombák pedig ugyanúgy ketyegnek, mint eddig. Legfeljebb kevésbé fülsiketítően. Ettől azonban
