Reggeli Sajtófigyelő, 2010. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-09-29
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eok ik.hu 2010092 9 . 16 kell választania az iskolaszéknek. Szerintem ez tíz napon belül megtörténik. Majd egy új pályázatot is ki kell írni az igazgatói tisztség betöltésére – hangsúlyozta Korhecz . vissza Elismerés a tartományi parlamentnek – Egeresi: A képvisel ő háznak nincsenek titkai Vajdaság polgárai el ő tt Magyar Szó • h .gy. • 2 010. szeptember 28., kedd Egeresi Sándor a tartományi parlament elnöke tegnap Belgrád ban az információszabadság nemzetközi napja alkalmából átvehette azt az elismerést, amelyet a vajdasági képviselőház azért kapott, mert az elmúlt időszakban az ország egyik olyan intézménye volt, amely kimagasló teljesítményt nyújtott az információk szabad hozzáférhetőségét szabályozó törvény alkalmazása terén. Egeresi Sándor lapunknak elmondta, büszke arra, hogy a vajdasági parlament megkapta ezt az elismerést. – A Vajdasági Parlament mindig nyitott volt és a jövőben is nyitott marad a közvélemény számár a, mert nincs mit rejtegetnie, nincsenek tabu témái és nincsenek titkai Vajdaság polgárai előtt – mondta a házelnök, hozzátéve, hogy az elismerés csak újabb lendületet ad a tartományi parlamentnek arra, hogy még inkább erősítse a polgárokkal kialakult biza lmas kapcsolatát. Rodoljub Šabić adatvédelmi biztos, aki a zsűri tagja volt az elismerés elbírálásánál, azt mondta, hogy nem volt könnyű feladata, mert Vajdaságban érezhetően felelősebb a hozzáállás az információk szabad hozzáférhetőségét szabályozó törvé ny alkalmazását illetően, mint máshol. Hozzátette, hogy a Vajdasági Képviselőház jó példaként szolgálhat az ország többi intézményének és hatalmi szervének. A Vajdasági Parlament mellett elismerést kapott a köztársasági képviselőház, vagyis annak művelődé si és tájékoztatási bizottsága, a Szellemi tulajdonvédelmi intézet, valamint a požarevaci és a paraćini alapbíróság. vissza A szórvány mehet, a többiek maradhatnak Magyar Szó • Szerbhorváth György • 2010. szeptember 29., sze rda Elvándorlásra biztatja a szórványban élőket az egyik VMpárt vezére. Igaz, nem végleges emigrálásra, s csupán a szakmunkás családfőket, de ez is új fejlemény. Ha én írnám azt, hogy önmagában véve a megmaradás – vagyis az, hogy valaki ott éli le az él etét, ahol született – nem érték, a boldogulás reményében jogunk van bárhová elmenni, és nem kell hozzá engedély az otthoniaktól, rám borítanák az asztalt nemzeti harcosaink, hiszen itt a Blut und Boden (vér és talaj) ideológiája a nyerő, az emigráció pedi g az árulás egyik fajtája. Ágoston András nemrég hírlevelében írt arról az életstratégiáról, amelyet egykor a nyugatra távozó vendégmunkások alkalmaztak, akik itthon építkeztek, de a háborúk miatt végül kevesen tértek haza, régebbi terveik ellenére. Most azt írja, hogy „a válság dacára Magyarországon ma is vannak olyan hiányszakmák, amelyekben helyet találhat magának egy képzett, esetleg utóképzett vajdasági szakmunkás, aki a szórványban él, s igényli a magyar állampolgárságot. Meg kell és meg lehet találn i az útját, módját annak, hogy ez a kétoldalúan és többszörösen is hasznos lehetőség ne maradjon parlagon”. Ha jól értem, a pártelnök jó megoldásnak látja, ha a szórványban élő Magyarországon próbál boldogulni, ha már otthon nem tud. Helyes, egyetértek. B ár ehhez az emberek nem fognak engedélyt kérni se Ágostontól, se tőlem, se senkitől. És nem is most kezdenek el gondolkodni a témán, az is biztos – az ember már csak ilyen. Lehet, hogy alapjáraton tájékozatlan, buta, de ha magáról van szó, bizony, tépelődi k. Nem biztos, hogy végül a legésszerűbb döntést hozza meg, de a racionálisabb(nak tűnő) verziót részesíti előnyben az érzelmivel, avagy a politikailag helyesnek sugalmazottal szemben. A fenét akar elköltözni tornyos kis falujából, de a muszáj nagy úr. És nem lelkizik akkor sem, ha gyerekei iskoláztatásáról van szó. Sőt, azt is ki tudja számítani, megérie külföldön dolgoznia szakmunkásként, ott albérletet fizetni, ingázni és a családot úgy eltartani, hogy alig látja őket. Az azonban nem fér a fejembe, Ágo ston miért csak a szórvány kapcsán veti fel a menni vagy maradni örök kérdését, s ad olyan választ, amilyet. Aki a tömbből távozik, az hazátlan bitanggá válik, árulóvá? Több munka
