Reggeli Sajtófigyelő, 2010. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-08-28
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 08.28 . 22 konstruktív hozzáállással, a másik, mások álláspontját tiszteletben tartva kívánnak munkálkodni a szlovákiai magyar közösségért. A konferencia időpontja (október 15 – 16.), helyszíne (Komárom) és témái már megjelentek a sajtóban. A témákról szólhatná l részletesebben: miért éppen a felsőoktatás, a kisebbségi támogatások és a népszámlálás lesz a központi témája a konferenciának? Azt hiszem, nem szükséges magyarázni, hogy miért fontosak ezek a témák. Tavaly a dunaszerdahelyi konferencián fogalmazódott m eg az a javaslat, hogy a felsőoktatási rendszerrel foglalkozzunk. Ennek teszünk eleget. Nem csak kötelességből, hanem azért is, mert a felsőoktatás a következő értelmiségi generációk kinevelésének a kérdése, itt nem szabad utat tévesztenünk. Erről nyíltan kell beszélni, minden fél bevonásával. Mindez ahhoz hasonlóan zajlik, ahogy 2009ben a média helyzetével foglalkoztunk, tehát pénteken egy külön szakmai vita keretében, és ennek eredményeit értékeli majd a szombaton megrendezésre kerülő országos konferenci a. A másik központi téma a támogatási rendszerek kérdése lesz, ugyanúgy pénteken, mint a felsőoktatási vita. Tudjuk, hogy idehaza és Magyarországon is gyökeresen kívánják átalakítani a kisebbségi és a határon túli támogatások rendszerét. A Kerekasztalnak e bben mindenképpen álláspontot kell kialakítania. Már csak azért is, mert ez az átalakítás elsősorban a szlovákiai magyar szervezeteket és intézményéket érinti. Megalapozott szakmai véleményt és konkrét javaslatokat kívánunk letenni az asztalra. Milyen tap asztalatokon alapul ez a szakmai vélemény? Szlovákiában el akarják fogadni a kisebbségi kultúrák támogatásáról szóló törvényt. Ez örvendetes előrelépést jelentene az eddigi gyakorlathoz képest, amikor is csak belső statútumok szabályozták a támogatásokat mind a kulturális és oktatásügyi tárcánál, mind pedig a Miniszterelnöki Hivatalban. Az eddigi rendszer nagyon nagy teret adott a hivatali vagy hivatalnoki beavatkozásnak, néha akár önkényről is beszélhettünk, ami aztán klientúrákat, belső klikkeket eredmén yezett. Nem igazán volt tisztázva, hogy ki is dönt valójában. Egy törvénynek, egy jogi normának ebben rendet kell teremtenie: a pályáztatástól kezdve az elbíráláson keresztül egészen az elszámoltatásig és ellenőrzésig. Igényesebbnek, átláthatóbbnak, követh etőbbnek kell lennie a rendszernek, és a kulturális önigazgatásnak minél szélesebb körben kell érvényesülnie, legalábbis a kuratóriumi tagok megválasztása, kinevezése és a kuratórium jogköreit illetően. És bizonyosfajta stratégiai megközelítést is megkövet el, honnét és hova akarunk eljutni a kisebbségi intézményrendszer fejlesztése terén, erről is kevés szó esett az elmúlt tíztizenöt évben. De ezekkel szoros összefüggésben van az államnyelvtörvény vagy a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítása, de ug yanígy a közoktatási törvény is. Egy komplex kérdéskörről van szó, amelyben nem szabad ad hoc, elhamarkodott döntéseket hozni, mert az megint negatív hatással lehet az elkövetkező évekre. És itt van a legfontosabb kérdés, hogy mindezek körül nagyon széles körű egyetértést kell kialakítani. Ebben és a kisebbségi intézményrendszer érdekeinek az érvényesítésében lehet komoly szerepe a Kerekasztalnak. És a magyarországi támogatásokat illetően? Mindez érvényes a magyarországi határon túli támogatásokra is. Err ől már született egy nyilatkozat a Kerekasztalon belül. Gyakorlatilag ugyanezeket az elveket fogalmazta meg. Egy találkozót is kezdeményeztünk Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettessel, amire előreláthatólag szeptember elején kerül sor. A népszámlálásról i s szó lesz a konferencián, az, ugye jövő év májusában lesz. Nem késő ezzel foglalkozni? A népszámlálás technikai részleteivel kívánunk foglalkozni. Amire te gondolsz, hogy az asszimilációs folyamat mennyire befolyásolható az elkövetkező hónapokban, azt mo st már biztosan csak kis mértékben lehet megtenni. Az elmulasztott tíz évet nem lehet visszacsinálni. De azért azt meg lehet tenni, hogy az embereket arra buzdítsuk, bátran vállalják a nemzetiségüket. Az utóbbi hetekben sok szó esett arról, hogy a húsz szá zalékos nemzetiségi küszöböt levinni tíz százalékra Szlovákiában. Ez nagyon fontos kérdés, de talán még ennél is fontosabb, hogy az egyes településeken mennyi is lesz az a bizonyos százalék. Ez pedig azon múlik, hogy hányan valljuk magunkat magyarnak. Ettő l függ ugyanis, hogy mennyire használhatjuk az anyanyelvünket, mennyire kell komolyan venni a magyarokat az államéletben, támogatások és egyebek épülnek erre a százalékra. Mindezeket világossá kell tenni az emberek előtt, hiszen ettől is függ iskoláink, in tézményeink, gyermekeink, unokáink jövője. A parlamenti
