Reggeli Sajtófigyelő, 2010. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-07-17
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 07.17 . 17 Duray Miklós hatvanöt nehéz éve – A felvidéki politikus szerint nemzetpolitikai fordulatra van szüksége a Kárpátmedencei magyarságnak Magya rHírlap • 20100717 Vasárnap ünnepli 65. születésnapját Duray Miklós felvidéki magyar politikus, író. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) minap leköszönt stratégiai alelnöke a felvidék i magyar közössé g jelenlegi helyzetéről, nemzetpolitikai elvárásairól és a most kezdődő aktív „nyugdíjaséveiről” is beszélt a Magyar Hírlapnak. – Milyen a politikaiközéleti közérzete azután, hogy Magyarországon és Szlovákiában is kormányváltás történt, illetve hogy az M KP kiesett a pozsonyi parlamentből? – Hol jól, hol rosszul érzem magam. Sok oka van ennek, de egyet mindenképpen megemlítenék. Úgy érzem ugyanis, hogy még mindig rossz irányba megy a Kárpátmedencei magyar nemzetpolitika. Egy példa: Szerbia azon a határon áll, hogy megkezdje csatlakozását az Európai Unióhoz, ugyanakkor a délvidéki magyarság, illetve Budapest a sikerek netovábbjának tekinti azt, hogy létrejöhetett a Magyar Nemzeti Tanács. – Szlovákiában nyoma sincs a kulturálisszemélyi elvű autonómiának, Szerbiában viszont a nemzeti tanácsok létrehozásával ebbe az irányba mozdulhatnak el a nemzetiségek. – Nem is azt mondom, hogy ez nem siker, de valójában ahhoz az állapothoz tértek vissza a Vajdaságban, ami például a hetvenes évek titói Jugoszláviájában h ellyelközzel megadatott a kisebbségi kultúrák számára. Az igazi kulturális autonómiához komoly alkotmányos biztosíték, sokkal több jogosultság kell, és az sem mindegy, mennyi pénzt lehet szétosztani. Tény, hogy a Felvidéken ilyen eredményt nem sikerült el érni az elmúlt években, azonkívül, hogy a második Dzurindakormány idején kiharcoltuk a komáromi magyar egyetemet. Azért mondom tehát, hogy a magyar nemzetpolitika szükséges szemléletváltozása még nem következett be, mert az elért részeredmények olyan hely zetet hoztak, amelyet már sokkal korábban kellett volna elérnünk. Tehát önmagunkkal szemben késésben vagyunk, különösen, ha az asszimiláció és az elvándorlás folyamatát tekintjük. Így a Kárpátmedencei gazdasági nemzetstratégia megalkotása nem várathat mag ára. Közvetlenül a tavaszi, magyarországi választások második fordulója után egyébként azt javasoltam, hogy még a kormányalakítás előtt üljön össze egy Kárpátmedencei tanácskozás, amely révén fontossági sorrendet állíthatunk fel a szükséges nemzetpolitika i teendőket illetően. Ezt a kezdeményezésemet, sajnos, a győztes magyarországi pártszövetség nem hallgatta meg érdemben, így nem maradt idő átbeszélni a szükséges teendőket. Pedig ilyen egyeztetésre az elmúlt években a baloldali, budapesti kormányok miatt nem volt lehetőség. Éppen ezért fordulhatott elő, hogy a kettős állampolgárságot lehetővé tevő jogszabály megtárgyalását a júniusi szlovákiai választások előtt tűzte napirendre a magyar Országgyűlés, pedig Csáky Pál akkori MKPelnökkel az élen azt kértük, hogy várjanak a magyarországi politikusok, nem többet, mint néhány hetet. – Most lényegében azt mondja, mint amit az MSZP és az LMP sulykolt. – Nem számít, hogy ezek a pártok mit hangoztattak, ugyanis mi, az MKP politikusai vetettük fel először, hogy néh ány hetet érdemes várni, aztán gyorsított eljárásban fogadják el az állampolgársági törvényt. Ezzel kihúztattuk volna Fico és Slota ellenpropagandájának a fullánkját. Mi ugyanis, az egyébként jó szándékú magyar jobbközép politikusoktól eltérően, a zsigerei nkben érezzük, hogy a benesi dekrétumok, illetve a jogfosztottság, hontalanság évei után a felvidéki magyarokban örökölt félelem él. Ezt mi nem tudtuk a kellő módon elmagyarázni, de értő füleknek is híján voltunk. Az MKP rossz szereplésében ez is szerepet játszott, de nem állítom, hogy csak emiatt választotta a felvidéki magyarok többsége a Bugárféle szlovák – magyar pártot. Az esetből azonban okulni kell, ezért is tartom kedvező fejleménynek, hogy a magyar kormány újra össze kívánja hívni a gyurcsányi érába n ellehetetlenített Magyar Állandó Értekezletet. – Számos oka lehetett, mégis miben ragadható meg elsősorban, hogy a választásokon egy szlovák – magyar formációt, a Bugár Béla vezette Híd – Mostot jóval többen támogatták a felvidéki magyarok közül, mint az MK Pt, amelynek Duray Miklós az egyik alelnöke volt?
