Reggeli Sajtófigyelő, 2010. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-07-06
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 07.06 . 20 A magyarszlovák Híd párt országos tanácsa hétfőn Somorján úgy döntött, hogy Rudolf Chmel, Csehszlovákia utolsó magyarországi nagykövete lesz az új szlovák emberi jogi és kisebbségügyi miniszterelnökhelyettes. A Híd még két tárcát birtokol majd az új szlovák kormányban. A mezőgazdasági minisztérium vezetőjének Simon Zsoltot, a tárca volt vezetőjét jelölte a párt. A környezetvédelmi tárca vezetőjéről nem született döntés, miután a tárca ideiglenesen megszűnt, s csak néhány hónap múlva „újítják fel”. Chmel és Simon is a tavaly alakult Híd alelnökei. A párt harmadik alelnöke, Ivan Svejna a Kereszténydemokrata Mozgalomhoz (KDH) került, új jogkörökkel megerősített közlekedési minisztérium egyik államtitkára lesz. Az országos tanács arról is döntött, hogy Bugár Béla pártelnököt a parlament alelnökének jelölik. A szlovák parlament alakuló ülésé t csütörtökre hívták össze. Egyelőre nem tudni, mikor áll fel ténylegesen az új kormány. vissza Pánikkeltés vagy realitás? VG 2010. 7. 6. 05:00| Az elmúlt egykét hétben szinte kórusban jövendölte számos nemzetközi szakért ő az euró (majdnem) elkerülhetetlen ellehetetlenülését. A dolog azért volt érdekes, mert a vészjelzések hátterében lényegében semmilyen új, érdemi piaci fejlemény nem állt. Fóris György Egy hete ugyanezen az oldalon Soros György fejtette ki „gondolatkísér letét”, amelyben egyfelől maga is az euró nehezen tarthatóságából indult ki, másfelől pedig „megoldásként” Németország kiválását javasolta az eurózónából. Véleménye csupán egy volt a brit Financial Timestól a német „Frankfurterig” terjedő palettán közzétet t sötét képek sorában. Ami azért is keltett feltűnést, mert nagyjából egybeesett több, éppen hogy nagy horderejű európai uniós válságkezelő döntéssel, mindenekelőtt a 750 milliárd eurós megacsomag létrehozásával. De akkor mire föl a nem először felerősödő károgás? Pánikkeltés, aránytévesztés vagy messzebb tekintő realitásérzék? „Azt már évek óta tudni lehet, hogy a király meztelen, az euró súlyos strukturális hiányosságok foglya. A konkrét válság pillanataiban azonban nem ezzel, hanem a válság elhárításáva l foglalkozik az ember. Ha viszont a közvetlen veszély kevésbé érezhető, ismét elő lehet venni az eredeti problémát” – jegyezte meg erről az Európai Bizottság egyik vezető munkatársa. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha a mai, amúgy is hisztérikus piaci közeg ben nem jelentene valós veszélyt, hogy a különböző vélekedések esetleg önbeteljesítő reakciók sorát is generálhatják. A vélemények jó részére amúgy viszonylag visszatérően jellemzőek bizonyos vonások. Az egyik, hogy esetenként figyelmen kívül hagyják a vá lságra születő válaszok mozaikjellegét, beleértve ebbe az egyes elemek időbeli egymásra épülését, azaz folyamatjellegét, valamint fokozatos összefonódásuk távlati lehetőségét. Tipikus bírálati vonás, amikor adott intézkedéseken (például a válságkezelő mega csomagon) másvalamit (mondjuk a strukturális problémák kiküszöbölését) kérnek számon. Az persze könnyen meglehet, hogy az utóbbin (is) dolgozó, Herman van Rompuy által vezetett munkacsoport az októberi csúcs számára készülő csomagjában nem tud majd átütő m egoldásokkal előállni. De ez majd az akkori bírálatoknak kell hogy tárgya legyen. Ma azt lehet mondani, hogy a közvetlen tűzoltásra úgy ahogy készen állnak, számos további kiegészítő intézkedés (például pénzpiaci szabályozás) is folyamatban van, a lehetség es hosszabb távú és átfogóbb lépések forgatókönyveit pedig most írják. (Sokan struccpolitikának tartják például, hogy a politikai vezetés nem hajlandó elismerni a görögök esetében minimum az adósságátütemezés lehetőségét, holott ennek bekövetkezését mind t öbben elkerülhetetlennek vélik. Igen, de még ha így is lenne: amíg nincs világosan rögzített, minden lépésében előre látható – és átlátható – működési mechanizmus ilyen esetre, addig minden e tárgyban születő nyilatkozat ezer potenciális veszélyt rejt magá ban. Marad tehát egyelőre a témakerülés, ami viszont nem zárja ki, hogy közben folyhat gondolkodás ilyen forgatókönyvről is.) További gyakori hiányossága a visszatérő negatív jövőképeknek, hogy jóformán alig számolnak az euró „politikai valuta” jellegével. Igaz, ez sem abszolút érvényű, és persze végképp nem mindenható. Ha bebizonyosodik, hogy egyes országok számára semmilyen körülmények között nem lehet közös növekedési perspektíva a közös valuta projektjében, vagy ha a közgazdasági tényszerűség kizár mind en további mozgásteret, akkor ez a politikai prioritás is változhat. De amíg lát mozgási lehetőséget, addig innovatív is marad, hogy sikerre vigye saját programját. Amit
