Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-06-29
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 06.29 . 21 millióval csökken a tervek szerint, ami azt jelenti hogy két év alatt az önkormányzatok költségevtése mintegy 150 millió euróval, azaz több mint 30 milli árd forintnyi összeggel zsugorodott. A kistelepülések esetében a gon dok többszörösek, mert a központi költségvetésből a személyi jövedelemadóbevételt százalékarányosan osztja a kormány, éspedig négy szempont szerint. A települések lakosságának létszáma adja a bevételek (avagy a támogatás) 23 százalékát, a település nagysá ga a 32 százalékot, 40 százalék a tanuló ifjúságra érkezik a településre, a fennmaradó 5 százalékot pedig a 62 évnél idősebb polgárokra kapják az önkormányzatok. Minthogy Szlovákiában is az a jellemzője a kistelepüléseknek, ami Magyarországon, hogy általáb an már nincs óvoda és iskola, ugyanakkor a lakosság elöregedett, a fent vázolt pénzügyi források elosztási formája eleve hátrányos helyzetbe hozza a kistelepülési önkormányzatokat, s mert ezzel párhuzamosan az önkormányzatoknak hozzá kell járulniuk a rászo ruló — idősebb — emberek szociális biztonságához, a kistelepülések szinte kilátástalan helyzetben vannak. Mégsem szabad temetni a kistelepüléseket, ellenkezőleg, meg kell keresni és találni azokat a kapaszkodókat, amelyek nyomán újra élet költözik a tele pülésekbe. Sajnos, vannak olyan kezdeményezések, amelyek a lakóparkok telepítésében látják a megoldás kulcsát, de Szlovákiában ez a megoldás nem jó, különösen nem a magyarok lakta településeken. Azért nem, mert ezekbe a lakóparkokba általában a közeli váro sk lakói költöznek be, akik viszont megtartják városi lakásukat és lakhelyüket, vagyis rájuk az állami normatívát, a "fejkvótát" a lakóhely szerinti város kapja, de például a közvilágítást, a járdák, utak kiépítését és karbantartását már az egyébként is ag yonnyomott önkormányzatnak kell állniuk. A magyarok lakta kistelepüléseken az ilyen lakóparkoknak ráadásul veszélyes közösségromboló hatásuk is van, hiszen a beköltözők nagy többsége szlovák nemzetiségű, akik jelenlétükkel megbontják a helyi társadalmakat, gyöngítik a kisközösségek megtartó erejét, fertőzik az őshonos közösségek kulturális és szellemi életét, nyelvváltásra késztetik a helyieket, de még politikailag is befolyásolják őket, aminek van egy szomorú és látványos eredménye napjainkban: nevezetesen az, hogy a szlovákok " a békés egymásmellett élés jelszavával" szóban MostHíd szlovákmagyar párt elfogadására ösztönözték lakótársaikat az önálló magyar politizálást követő Magyar Koalíció Pártjával szemben, miközben ők maguk szlovák pártokat választott ak, ezért is alakulhatott ki olyan helyzet, hogy a parlamentbe az önálló magyar poltizálást követő MKP nem jutott be, miközben a MostHíd párt további hét szlovák képviselővel erősítette a szlovák parlamentet, ahol a magyarság képviseleti aránya a rendszer váltás óta első alkalommal csökkent tíz szazalák alá, hiszen a 150 fős parlamentben mindössze kilenc magyar nemzetiségű képviselő van. Mi lehet hát az igazi kapaszkodó? Hozzászólásom eleján említettem már, hogy Szlovákiában nincs törvény a kistérségi együ ttműködésről, ami egy nagyon fontos jogszabály lehetne a kistelepülések életképessége szempontjából. Amennyiben törvényes feltételei lennének a kistérségi együttműködésnek, négyöt kistelepülés jogszerűen hozhatna létre közös hivatalokat a különböző felada tkörök ellátásához, megfelelően képzett szakemberekkel, közösen működtethetnének olyan önálló jogalanyiságú intézményeket, ahol összpontosíthatnának pénzügyi forrásokat, és lehetőséget nyernének arra is, hogy közvetlen módon pályázhassanak különböző célokr a az európai uniós alapoknál — amire Szlovákiában kistelepülésnek önállóan nincs joga. De pályázhatnának állami alapoknál is, például önkormányzati bérlakások építésére a településeken élő fiatalok számára megtartásuk céljából, hogy ne kelljen a már említe tt lakóparkok építésével keresni a megoldást, ami — mint mondtam — a szlovákiai magyarok esetében egyenes káros. Ez a fajta együttműködés nem azonos a Leaderprogramba bekapcsolódó települési együttműködésnek, ami egyébként egy másik kapaszkodó lehet a ki stelepüléskenek. A gond az, hogy Szlovákiában az ilyen pályázatok esetében nemcsak az öt százalékos önrészt kell biztosítaniuk az érdekelt önkormányzatoknak, hanem a beruházás áfáját is állniuk kell, merthogy azt nem számolhatják el, ami által gyakorlatila g a beruházások 25 százalékát kell előteremteniük. Ezt a gyakorlatot egyszerűen meg kell szüntetni. Kapaszkodót jelentene a kistelepülések fenntartásához és életképességének növeléséhez a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának következetes betartása is. Szlovákia 2007ben nagy büszkeséggel vállalta fel a charta egészét és kötelezte magát teljes betartására, például arra, hogy "A pénzügyileg gyengébb helyi önkormányzatok védelme szükségessé teszi olyan pénzügyi kiegyenlítési eljárások, illetőleg ezekkel e gyenértékű intézkedések intézményesítését, amelyek célja a számításba jövő pénzügyi források egyenlőtlen elosztása, valamint a teljesítendő pénzügyi terhek által okozott hatások korrekciója. Az ilyen eljárások, intézkedések nem csökkenthetik a helyi önkorm ányzatoknak a saját feladatkörüket illető döntési szabadságát." Nos, Szlovákiában ennek kell érvényt szerezni, ennek a nemzeti törvényes feltételeit megalkotni, s ilyen célokra felhasználni például azt a 6,2 százaléknyi személyi jövedelemadóbevételt, amit tartalékként tart meg magának évek óta a kormány. A charta idézett pontjának betartása alapvető segítséget tud nyújtani a kistelepüléseknek. Ezt azért merem bátran kijelenteni, mert nemcsak Csenke község polgármestere vagyok, hanem a Nagyszombati Kerület i Önkormányzat
