Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-06-23
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 06.23 . 14 jubiláris tizedik Tour de Dél vidéken valóban csak a Vajdaságban karikáznak, ugyanis ismét bejárják azokat a helyeket, amelyek az elmúlt időszakban leginkább a szívükhöz nőttek. Ezt az információt Zsoldos Ferenctől, a zentai CiFi Civil Központ vezetőjétől tudtam meg, noha ezúttal egés zen más témáról, a civilek részvételéről beszélgettünk az újonnan megválasztott Magyar Nemzeti Tanácsban. - Én úgy vélem, a VMSZben az elnökváltással új folyamat kezdődött, mely az MNTválasztáskor vált látványossá. Ennek az egyik része volt az évekig elfektetett magyar választói névjegyzék felvállalása és elkészítése, valamint a Magyar Összefogás gondolata és megvalósulása. Ez egyértelműen teljesen új ösvény a magyar politikum és közélet számára, hiszen olyan személyek is bekerültek a listára, majd az MNTbe, akiknek a nemzeti elkötelezettsége nem vonható kétségbe, de még véletlenül sem pártkatonák. Most kibontakozhat egy olyan szemléletmód és gondolkodás, ami már húsz éve hiányzik a Délvidéken. Én azt látom, hogy végre a helyükre kerülhetnek a dolgok. Eddig az volt a közösségünk problémája, hogy a szférák valamilyen módon összecsúsztak. A politikum túlságosan befolyásolta a többieket, akik sokszor szintén politizáltak, és ez alól a civilek sem voltak kivétel. Ha most jól kitaláljuk ezt az új rendszert, akkor megnyugodhat a közösségünk. A z MNT ennek a folyamatnak egyértelműen az egyik központi intézménye, a másik pedig a Vajdasági Fejlesztési Háló. Az újonnan felállt MNTben egy nagyon erős integráló funkció van, hiszen több különböző csoportot is megszólított, gondoljunk csak az egyházakr a, az értelmiségre. Ha mindenki megtalálja a helyét, akkor a politikum is tehermentesül a belső feszültségektől, képviselni tudja a teljes közösséget. Eddig ugyanis a belső ellentétek miatt a közösségben lévő erők egymást oltották ki, vagy legalábbis gyeng ítették. Ha most belülről, a nemzetileg elkötelezett személyek között megvan az összhang, akkor kifelé is sokkal erősebbek leszünk. Én hiszek abban, hogy erősödni tud a magyar gondolat a Délvidéken. Az MNT mellett a Vajdasági Fejlesztési Háló az a szerveze t, amely már most 14 településen megnyitotta lokális irodáit, elkezdődött a fejlesztés, a szervezetek érzik, hogy végre odafordultak hozzájuk. Bízom benne, hogy egy olyan rendszert tudunk felépíteni, amely a legkisebb faluban élő magyar emberig is eljuthat . * Már vannak olyan hangok, hogy az MNTben tulajdonképpen nem változott semmi, hiszen továbbra is a VMSZ tartja a kezében. - Én civilként jutottam be, soha nem voltam tagja egyik pártnak sem, de nem hiszem, hogy a legerősebb magyar pártunk nélkül tudunk rendszert építeni. Létezik ugyan a politikai szféra egyfajta démonizálása, de azzal tisztában kell lennünk, hogy egy kisebbségi közösségnek is része a politika, az egyház, a civilek stb. Előrehaladás pedig csak akkor lesz, ha ezek megtalálják az eg yüttműködés lehetőségét. Az imént szemléletváltásról beszéltem, lássunk tehát pár konkrétumot is. Az elmúlt években megindult a szórvány nagy volumenű támogatása, gondolok itt például a művelődési házak felújítására, amióta a képviselőink szakmai munkát vé geznek, törvényekhez szólnak hozzá, sokkal átláthatóbbá vált a köztársasági parlament munkája, de ebbe a sorba tartozik a Vajdasági Fejlesztési Háló létrehozása is. A VMSZt az összes magyar párt évekig támadta, mert nem akar magyar választói névjegyzéket, de amint felkarolta a kezdeményezést, a többiek azonnal azt mondták, ez nem jó, mert az államnak kellene elvégeznie a tevékenységet. A Magyar Összefogás kampánya is sokszínű és nyitott volt, senki sem mondta meg a pártonkívülieknek, miről beszéljenek. Én hiszem, hogy ez a váltás a Magyar Nemzeti Tanács munkáján belül is megmarad. Az elkötelezett magyar szervezeteknek sincs más opciójuk, küzdeniük kell az önálló magyar politikai érdekképviselet fennmaradásáért. Különösen akkor, amikor egyértelmű, hogy a pil lanatnyilag legerősebb országos szerb párt, a Demokrata Párt, fel akarja számolni a kisebbségek politikai érdekképviseletét, méghozzá úgy, hogy a kisebbségi választókat közvetlen módon integrálná a saját választói bázisába. Ez óriási a veszélyt jelent. * Még meg sem alakult az új Magyar Nemzeti Tanács, egyesek máris számolgatnak, és a legitimitásról töprengenek. - A számolgatóknak abból kellene kiindulniuk, hogy van egy alapvető talány: ténylegesen hányan élünk idehaza? A legutóbbi megfogható statis ztikai adat a 2002es népszámlálás, de nyílt titok, hogy azok a szülők, akiknek a leszármazottai már 1520 éve külföldön élnek, az összeíráskor bediktálták a gyermekeiket is. Ez azt jelenti, hogy a 293 ezer magyarról szóló adat semmiképpen sem pontos, de s enki sem tudja, mennyi lehet az itthon tartózkodó magyarok száma. A választói névjegyzék készítői ezzel a problémával számos esetben találkoztak. A létező névsorból 70 százaléknál több embert nem lehetett megtalálni. Például az egyik címen öt személy volt beírva, de csak a nagymama lakik odahaza, a többiek nem. Azoknak a számát sem tudjuk, akik hazajárnak külföldről szavazni. Ennek tükrében a 138 ezerről sem állíthatjuk biztosan, hány százaléka ez a teljes magyar közösségnek. Azon sem kell csodálkozni, hogy a voksoláson 55 százalékos volt a részvételi arány. A kisebbségi választások sehol sem rendelkeznek olyan mobilizáló erővel, mint az önkormányzati vagy az országos. A kilencvenes évek elején, amikor szinte teljesen homogén volt a délvidéki magyarság, és m indenki felsorakozott az egyetlen magyar opció mellett, az 140 ezer szavazatot jelentett. Lassan húsz év telt el, a valós magyar szavazóréteg
