Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-06-11
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 06.11 . 24 Miben látja a két párt programja és magatartása közti különbségeket? A Híd a megbékélés pártjaként propagálja magát, azt sugalmazva, mintha az MKPnak nem a békés együttélés lenne a célja… Mi az együttműködést úgy képzeljük el, hogy egy erős magyar képviselet van jelen a parlamentben, amely együttműködést kínál fel a nem magyar politikai pártoknak. Ez a politikánk 1998 óta. Az MKP előnye továbbra is abban van, hogy mi magunk jelöljük ki a céljainkat, ambícióinkat, nem kell, hogy már azok megfogalmazásánál kompromisszumokat kössünk a párton belül a nem magyarokkal. Ellenben a nem csak magyar párt a kompromisszumot már a pártban kénytelen megkötni, tehát meg sem fogalmazhatja az eredeti célt, követelést, vagyis az a parlament elé sem kerülhet. Ezért hibás az elképzelés, hogy egy kisebbségi párt nyisson a többség felé, ha úgy tetszik illúzió. Az ilyen jellegű polgári pártnak, amely nem nemzetiségi alapon fogalmazza meg magát, abba n az esetben van értelme, ha többségi párt nyit a kisebbség felé. Ha többség nagyvonalúan fölvállalná a kisebbséget állampolgári szinten, és programban fogalmazná meg a kisebbséget megillető jogbővítést, akkor ez egy más történet. A többségnek nincs mit ve sztenie. Szlovákia nem szűnik meg, a szlovák nemzet erősödik. Látjuk, mégsem nyitnak irányunkban. Mi viszont fogyunk. Az egység, az erő parlamenti megjelenítése tehát megkerülhetetlen korparancs. Erre vannak, akik, azt mondják, hogy az MKP radikalizálódik ? Szeretném emlékeztetni azokat, akik ilyen fénybe próbálják állítani az MKPt, hogy a nemzetiségi viszály már 2006ban, a Malina Hedvigügy kirobbanásakor kezdődött, amikor még nem Csáky Pál volt a párt elnöke, viszont akkor kezdte meg a jelenlegi kormán y és benne az SNS „jótékony” működését. Már ekkor nyilatkozatot kellett kiadnia a parlamentnek, meg kellett, hogy szólaljanak az egyház képviselői, a civil szervezetek képviselői. Nagyon feszült volt a helyzet, egyéb tettlegességekről is érkeztek hírek. Te hát nem az MKP radikalizálódott, hanem a szlovák politikai térfél változtatta meg a kormányzási és kommunikációs stílusát. Ismétlem, akkor még nem Csáky volt az elnök. Volt kollégáik a pártütést azzal is szokták indokolni, hogy a párt népszerűsége 2009 jú niusában 7 százaléknyira süllyedt. Az európai parlamenti választásokon 2009ben, az MKP 11 százalékos támogatottságot kapott. Annak ellenére, hogy a választások előtt egy héttel volt kollégáink bejelentették, hogy megszakítják velünk a tárgyalásokat, ami n yilván nem a választási esélyeink javítását szolgáló lépés volt. A 11 százalék tudatában hagytak el minket, szó sem volt 7 százalékról. Nem tartanak attól, hogy ez a vita, veszekedés sok embert elriaszt attól, hogy választani menjen? De igen. Ennek ellen ére nem lehet elhallgatni volt kollégáink tevékenységének ellentmondásait, mert az embereknek dönteniük kell. Például: miközben DélSzlovákiát teleragasztják a MostHíd „Magyarul bátran!” feliratú óriásplakátjaival, a Sme napilapban április 17én megjelent interjúban a párt elnöke így fogalmaz: „Nálunk (a MostHídon belül – a szerk. megj.) mindenki a saját nyelvén beszélhet. Aki nem érti, annak rendelkezésére áll a fordítás, de ezt még nem használtuk ki. Ha ott vannak a szlovákok, szlovákul beszélünk.” A pá rtnak legalább egy alelnöke van, aki nem tud magyarul, ezek szerint a Híd elnökségének a tárgyalási nyelve a szlovák. Ugyanez érvényes a párt egyéb szerveire. A MostHíd említett választási szlogenjét, valamint azt, hogy a magyarok ebben a pártban, saját b evallásuk szerint feladták az anyanyelv használatát, súlyos ellentmondásnak tartom. Váltsunk témát. Még a legöntudatosabb magyarok is megkérdőjelezték, helyes volte, hogy az állampolgárságról szóló törvény előterjesztésével a Fidesz nem várta meg, míg Szlovákiában lezajlanak a választások. Igen, mi is jobbnak láttuk volna, ha az Országg yűlés a szlovákiai választások után fogadja el a törvényt, de ez csak a mi óhajunk volt. Tekintve, hogy a többi hat érintett ország egyikében sem volt tapasztalható olyan heves ellenállás, mint Szlovákiában, ezért a magyarság erős vágya, hogy ez az intézmé ny mihamarabb létrejöjjön, felülmúlta a mi kis politikai kalkulációnkat. Mi az oka, hogy a szlovák politikai elit Magyarország minden mozdulatára túlfűtötten válaszol, és irreális vádakkal illeti szomszédját?
