Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 05.28 . 25 Duray Miklós szerint meg kell találni a szlovákmagyar párbeszéd módját és eszközeit Magyar Nemzet/Felvidék.ma 2010.05.28. Különös nap volt a szlovákiai magyarok életében május 26a. Előbb Budapestről érkezett a hír, hogy a határon túli magyarok lakóhelyük elhagyása nélkül juthatnak könnyített e ljárással, egyéni kérelmük alapján magyar álampolgársághoz, alig hat órával később viszont arról határozott a szlovák parlament rendkívüli ülése, hogy aki önszántából egy másik ország állampolgárságáért nyújt be igényt, elveszti a szlovákot. — Miként élték meg a szlovákiai magyarok a két eseményt, hogyan reagáltak barátai, ismerősei e kettős, meglehetősen ellentmondásos hírre? — kérdeztem Duray Miklóstól, a Magyar Koalíció Pártja stratégiai alelnökétől. — Azt hiszem, nem leszek túl messze az igazságtól, ha azt mondom, az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Nyilvánvaló, hogy egyénfüggő, kiben vált ki több pozitív vagy éppen negatív élményt a két döntés, azt hiszem azonban, hogy aki hosszabb távon gondolkodik és tervez, az optimistábban látja, láthatja a hel yzetet, mint aki közeli célokat fogalmaz meg és követ. Amióta megfogalmazhatjuk szándékainkat és céljainkat, a rendszerváltás óta mindig azt mondtuk, a nemzetpolitika és az emberi és kisebbségi jogok kérdésköre nem válhat pártpolitikai témává, egyetlen pár t sem sajátíthatja ki. Akinek van nemzetstratégiája és konkrét célokat követ, nem elég, ha világgá kiált egy jelszót. Le kell ülnie az asztalhoz, s megfontoltan, minden körülményt mérlegelve kell kidolgoznia a stratégiát, hogy ne ártson azoknak, akikért a jó szándék megfogalmazódott, mert a célokat nem lehet úgy elérni, hogy közben szétrombolom a hozzájuk vezető utakat. A szlovák parlament döntéséből világos, hogy a választási kampányban a pártpolitika témájává válnak az olyan emberi jogok, amelyeket az ENS Z a második világháború után fogalmazott meg az Egyetemes Emberjogi Nyilatkozatában, de fellelhetők a polgári és szabadságjogi egyezségokmányban is, amely egyértelművé teszi, hogy nem foszthatók meg az állampolgárságuktól azok az emberek, akik születésük é s szülőföldjük jogán szerezték azt meg. Az az érzésem tehát, hogy mindkét oldalon pártpolitikai témává váltak olyan kérdések, amelyeket nem szabadna ily módon kezelni. — Néhány szlovák jogász is felvetette, hogy a parlament által elfogadott törvény alkotmá nyossági kérdéseket vet fel, minthogy a szlovák alaptörvény kimondja, senki sem fosztható meg állampolgárságától akarata ellenére. Várható, hogy az MKP az alkotmánybírósághoz fordul jogorvoslatért? — Örülnék, ha képviselőcsoportunknak és az ellenzéki Szlov ák Demokratikus és Keresztény Unió képviselőinek sikerülne megegyezni egy ilyen beadványban, hiszen Mikuláš Dzurinda is erőteljesen kifogásolta a parlamentben az állampolgárság megvonását. Hogy aztán az alkotmánybíróság mikor hoz döntést és milyet, azt neh éz megjósolni, viszont úgy gondolom, ez a kérdés — a politikai környezettől és szándékoktól függetlenül — akár a szlovákiai alkotmányosság és az alapvető emberi jogok próbaköve lehetne. Addig, persze számos kérdésre választ kell adnunk, ebben az időszakban leginkább lélektanilag hatni a szlovákiai magyarokra, hogy az elbizonytalanodás helyett az összefogás és összetartozás fontosságát éreztessük velük, s a választásokon egyértelműen álljanak ki az MKP mellett, mert csak az erős parlamenti képviseletnek van esélye arra, hogy június 12e után, akár a kormányalakítási tárgyalások során érvényesíteni tudjuk érdekeiket. — Érdekes ellentmondásba keveredtek a parlamenti vita során a szlovák politikusok, hiszen egyfelől azt állítottak, a kettős állampolgárság semmit nem ad a szlovákiai magyaroknak, hiszen mindkét ország EUtag, vagyis az európai jogok szerint élhetnek, ugyanakkor a munkahely elvesztését, a szociális juttatások és egészségügyi ellátás megtagadását is kilátásba helyezték az állampolgári jogok elvesztés e kapcsán. Ez minek tudható be? — Annak, hogy a szélsőségek mindig egymásra találnak, mindegy, melyik irányból indulnak. A kedvezménytörvény és a 2004es népszavazás alkalmából Magyarországon a balliberális szélsőség argumentált ilyen demagógiával, most a szlovák parlamentben folyamodott ehhez a balnacionalista, ha úgy tetszik nemzetiszocialista koalíció. Ugyanakkor mindkét parlament döntése számos kérdést vet fel, mindkét oldalon vannak még nyitott kérdések, amelyeket rendezni kell, s idő is van rá elég, hiszen a magyar állampolgárságért csak 2011. január elseje után fordulhatnak kérvénnyel a szlovákiai magyarok. Azt az időt pedig ki kell használni arra, hogy értelmes párbeszéd alakuljon ki a két új kormány között, egyszerűen meg kell találni azt a fonala t, amely évekkel ezelőtt elszakadt és újra össze kell kötni. Két szomszédos, európai uniós tagország, amely valamikor egy államalakulatot alkotott, nem lehet olyan viszonyban egymással, mint – képletesen szólva – India és Pakisztán. Meg kell találni az egy üttműködés módját és eszközeit, európai megoldásokat kell találni a vitás kérdésekre, amihez állandó kapcsolatra, párbeszédre van szükség. vissza Neszméri Sándor
