Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 05.03 . 25 - Nem négy év, nem hat év, nem nyolc év, hiszen tula jdonképpen benne van ebben a folyamatban a Hornkormány is. A reformok elkerülésével, a korrupcióval... - Dehát Bokros azért csinált valamit... - Bokros Lajos kivétel volt. De az ő "csomagját" megelőzte, hogy a Hornkormány - Békesi László pénzügyminiszt er szándéka ellenére - elvesztegetett nyolc hónapot, s ezután egy kétségbeesett helyzetben jött Bokros. Abban a pillanatban viszont, amint a helyzet rendeződött, fölhasználták a percemberkéket - Nagy Sándort és másokat , s örömmel rúgták ki Bokros Lajost, a magyar Balczeroviczot ( a lengyel sokkterápia "atyját"), és átadták a teret Medgyessy Péter rugalmas politikájának, aki azt mondta, hogy "Bokros nem volt elég rafinált". És két év után jött az Orbánkormány. - Mielőtt továbbmegyünk: ön szerint, ha Bokr os most nem az MDFben, hanem az MSZPben vállal szerepet, akkor más lett volna az esélyük a szocialistáknak? - Nézze, a marxisták annak idején azt mondták, nem lehet olyan kérdést feltenni: "mi lett volna, ha..." De az tény: óriási hiba történt, Bokros a legokosabb magyar gazdasági reformer, és sem az MSZP, sem az SZDSZ nem ismerte ezt fel. Ahogyan az SZDSZ vezetői és némely szocialisták politizáltak - márminthogy meg akarták nyerni a jobboldal kegyeit , emlékeztet engem arra, amit Churchill mondott 194 0ben a kiengesztelődést keresőkről, nevezetesen, hogy abban a reményben etetik a krokodilust, hogy az majd hálából őket eszi meg utoljára. De visszatérve a szocialista pártra: a korrupciós ügyek nem Medgyessyvel és nem Gyurcsánnyal kezdődtek, hanem már Ho rn Gyula idejében. Én ezt a magyar baloldal és a szocialista párt legvégzetesebb rákfenéjének tartom. - Nem akarom menteni a korrupciót, de Európában is sorrarendre buknak meg miniszterek, kormányok korrupció miatt. Voltaképpen nem arról vane szó, hogy amíg a jobboldal valamiféle kereszténynemzeti ideológiát hirdet - a szélsőjobb hungarizmusáról nem is beszélve , addig a baloldali, ez esetben a szocialista eszmeiség kiürült? - Nos, ami az eszméket és az ideológiát illeti, Magyarországon - kivéve néhán y nagy írót - nincs és nem is volt magas színvonalú politikai diskurzus. A baloldalon belül is alig. Nádas Péter legutóbbi interjújában - amelyet a Magyar Narancsnak adott - mond valamit, ami nagyon fontos: ez a felelősség kérdése. Hogy ki és mi a felelős. Ha elolvassa Medgyessy Péter önéletrajzát, azt veszi észre, még egy foszlánya sincs az önkritikának vagy a felelősség kérdésének. Ugyanez vonatkozik szegény Horn Gyulára is. Pedig micsoda ragyogó emberek voltak ebben a pártban! Itt volt Békesi László, itt volt Bokros Lajos, és itt volt a túl korán jött, és a kormányzáshoz talán még nem eléggé megérett Gyurcsány Ferenc. - Tudom, hogy nagyra tartotta Gyurcsányt. - Én változatlanul minden óriási hibája ellenére még mindig a magyar baloldal és a szocialisták kiemelkedő személyiségének tartom. Sajnos, ő sem nézett igazán szembe nyiltan a közvélemény előtt, eddig legalábbis, a baklövéseivel. De itt arról van szó, hogy nehéz egy baloldali politikát csinálni egy olyan országban, ahol ma is Kádár Jánost tekintik a mintának, és nem Nagy Imrét, aki szembenézett saját múltjával. - Az ön számára milyen az ideális baloldali politika Európában? - Ideális baloldali politika nincs. Én véletlenül jól ismertem Ausztria kiemelkedő szociáldemokrata politikusát, Európa legsik eresebb politikusát, Bruno Kreiskyt, aki háromszor nyert abszolút többséget demokratikus választásokon, anélkül, hogy ellenzékét kiközösítette volna. Ő hozta el Ausztriába a reformkorszakot. Magyarországon a legnagyobb, a legeslegnagyobb probléma a toleran cia és a kompromisszum iránti érzéketlenség, különösen a jobboldalon. Én azt hiszem, ebben szerepet játszanak a múlt kísértetei is: a Horthykorszakéi és a Kádárkorszakéi. Ha az ember olvassa ma a jobboldali sajtót, ebből a kettőből együtt kerül ki egy il yen kísértet. Részben nacionalistakeresztény (ahol a keresztény, John Lukacs megfogalmazása szerint azt jelenti: nem zsidó), ugyanakkor a kádári kisember dicsőítése. S abban, hogy ez a helyzet kialakult, nagyon nagy a sajtó felelőssége. Hiszen a történele mben már előfordult ilyesmi. A harmincas években.
