Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-08
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 05.08 . 19 önkörön belül a szlovákságnak megfelel. A magyar párt esetében azonban saját maguk döntik el, hogy milyen sorsot szánnak önmaguknak és milyen értékek és program mellett képviseljék a felvidéki magyarságot. Csáky Pál és az általa vezetett MKP emelt fővel kampányolhat, hiszen a választási programjuk is a közösséget szolgálja. Ne szórják szét a szavazatokat! Ne higgyenek a janicsároknak! – hangsúlyozta Pásztor István, aki bízik az MKP sikerében. A jelenlevők tö bb kérdést is intéztek a vajdasági magyar politikushoz. A jelenlevő MKP színeiben politizáló Sárközy Klára, Bíró Ágnes mellett többen is hozzászóltak Pásztor István gondolataihoz és kérdéseket tettek fel az önkormányzatiság, a vajdasági magyarok mindennapj ai, az iskolarendszer, az egyházak helyzete és a magyarság mindennapjait érintő témákban. A találkozó végén Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere köszönte meg a megjelenteknek a részvételt és örömét fejezte ki, hogy vendégül láthatta a Csallóköz szívében a vajdasági magyar politikust. vissza Nagy érdeklődés kísérte Makovecz Imre délbácskai útját Vajdaságma.info • 2010. május 8. [2:17] A délvidéki magyarságnak nincs mit várnia. 15 év után végre el kell érnie azt, hogy az 1944es áldozatok emlékére tervezett emlékművet Újvidéken felállíthassuk. Szerbia az EU felé kacsintgató ország, ha így van, akkor a belgrádi hatalom nem ellenezheti azt, hogy az itt élők méltóképpen megemlékezhessenek hozzátartozóikról. Amint megs zerzik a szükséges engedélyeket, kész vagyok azonnal Újvidékre utazni, hogy hozzáláthassunk a Csonka tornyú kápolnát ábrázoló emlékobjektum megépítéséhez. Türelmetlenül várom az értesítést, hogy jöhetek – nyilatkozta Makovecz Imre, a tájba illő szerves épí tészet legnagyobb magyarországi mestere, aki 1995ben ingyen és bérmentve készítette el az újvidéki emlékmű építési tervét. A világhírű műépítész péntek délelőtt elsőször Temerinbe látogatott, ahol a Nyugati temetőben társaival megkoszorúzta az 1944 őszén ártatlanul kivégzett magyarok tömegsírjánál található nagykeresztet. Ezt követően az újvidéki Futaki úti temető katonatemetői részében tisztelgett a csonka szárnyú turulmadár melletti emlékkereszt előtt, majd a tartományi székváros központjában, a Mária N eve templom plébánia zsúfolásig megtelt hittantermében beszélt az organikus építészet és a nemzeti öntudat erősítésének fontosságáról. Az esti órákban a temerini Tájházban mintegy hatvan ember előtt került bemutatásra a Masszi kiadó gondozásában megjelent , Németh Miklós Attila: Makovecz Imre, a léleképítő c. könyve. A mester őszintén vallott nemzettudatáról, lélekben erősítve az itt maradottakat, de mint hangsúlyozta, a Vajdaságban ő is lélekben építkezik. Újvidéken és Temerinben a közönség egyaránt úgy vé lekedett, hogy Makovecz Imrének és társainak gyakrabban kellene a Délvidékre utazniuk. Lenne dolguk itt, annál is inkább, mert Erdélyben, Felvidéken és Szlovéniában is mindenütt számos megrendelése volt, Szerbiában viszont a hatalom évek óta megtagadja a M akovecz által tervezett első emlékmű megépítéséhez szükséges engedélyek kiadását. vissza Ternovácz István Ballagtak a leánykollégium végzős növendékei Vajdaságma.info • 2010. május 7. [21:52] A nagybecskereki Miasszonyunkró l elnevezett Iskolanővérek zárdakápolnájában ma egy meghitt ünnepséget tartottak. A leánykollégium 13 növendéke ballagását szervezték meg, akik a középiskolát befejezve, elbúcsúztak a nővérektől, a nevelőktől, tanáraiktól, társaiktól. Az ünnepi műsort mege lőzte egy hálaadó szentmise, amelyet msgr. Gyuris László nagybecskereki plébános celebrált paptestvéreivel együtt. A lányokat Gizella nővér búcsúztatta, aki elmondta, hogy az ember szeme akaratlanul is könnybe lábad, hiszen a ballagó lányok már egy család dá kovácsolódtak össze az elmúlt évek során. A búcsúbeszéd végén egy régi ír áldással bocsátotta a fiatalokat útjukra. Izidóra, Juliska, a két Klaudia, Anikó, Vali, Marika, Emília, Marina, Gabi, Elvira, Sarolta és Andrea igaz, kiröppentek a leánykollégiumb ól, de bármikor visszatérhetnek, bekopogtathatnak, a kapu mindig nyitva áll előttük – hangzott el a búcsúbeszédben. A kollégiumban maradó lányok közül a harmadikosok írtak (búcsú)üzeneteket a ballagóknak, majd átadták nekik a kis tarisznyát, és mindenki ka pott egyegy szál rózsát is. vissza KónyaKovács Otília
