Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 05.06 . 27 Aligha gondolhatja bárki komolyan, hogy a romániai magyarokkal való össze fogást követően a tibeti helyzet javulhatna. A dalai láma természetesen a mi támogatásunknak is őszintén örülne. Annál is inkább, mert ez a támogatás valóban fenntartás nélküli lehet. A székelységnek ugyanis nem fűződnek sem gazdasági, sem diplomáciai érde kei Kínához; a székelykínai árucsere legutóbbi tranzakcióira feltehetően az őshazában került sor. Ami meg a diplomáciai kapcsolatokat illeti, azoknak az esélye is legalább olyan távoli, mint az őshaza. Következésként mi kockáztathatunk. Főként, ha még a balhét is a román államnak kell elvinnie... Hogy a lámával való találkozás eredményeként a mi helyzetünk javulhatna, még kevésbé valószínű. A meghívással ugyanis a román hivatalosságok számára olyan magas labdát kínálunk fel, amelyet irgalmatlanul lecsa phatnak – a nemzetközi nyilvánosság kaján tekintetétől kísérve. A Nyugat számára ugyanis a tibeti kérdés szerfelett kínos. A Kínával való jó viszony érdekében legszentebb alapelveinek érvényesítéséről kell lemondania, azokról, amelyek nevében Jugoszlávia bombázását, Irak megtámadását, az afganisztáni háborút és sok minden egyebet tető alá lehetett hozni. Kínát a NATO nem támadta meg, Amerika és Európa nem gyakorol rá kemény diplomáciai nyomást (a gazdaságit hagyjuk, mert maholnap éppenséggel Kína lehet az, amely embargó alá helyezi a Nyugatot), de még az Olimpia bojkottját sem kockáztatta meg senki. Érthető, ha a nemzetközi közvélemény nem veszi jó néven a kérdés feszegetését. Joggal kérdezhetjük tehát: mi volt egyáltalán a meghívás értelme? Miben remé nykedhetett Tőkés László? Nyilvánvalóan abban, hogy a nyugati közvélemény számára a romániai magyar kisebbség helyzetét a tibetivel analógnak tűntetheti fel. Ilyesmivel nem először kísérletezik. Emlékszünk, hogy a 90es évek elején helyzetünk minősítésér e az „etnikai tisztogatás” szókapcsolatot próbálta úgymond bedobni a nemzetközi nyilvánosságba. Amikor a Balkánon valóban népcsoportok fizikai felszámolása, a szó szoros értelmében vett etnikai tisztogatások folytak! Nem csoda, hogy ezt követően a Nyugat a nnyira sem vette komolyan sajátos gondjainkat, mint amennyire vehette volna. Az erős túlzást annak tekintette, ami volt: a tényleges helyzet túldramatizálására irányuló voluntarista kísérletnek. Azaz a kísérlet éppen az ellenkező hatást érte el. Nem lehe t kedvezőbb „eredménye” a tibeti helyzettel vonható párhuzamnak sem. Az RMDSZ tagja a román kormánykoalíciónak, esély van a kisebbségi törvény elfogadására, sőt távlatilag az autonómia bizonyos formáinak megvalósítására is. Arról nem is beszélve, hogy az e rdélyi román többség nem a tartomány Romániához való tartozását követően alakult ki, hanem évszázadokkal korábban, magyar, majd török uralom alatt. Románia természetesen nem Kína, annál sajnálatosabb, hogy az elhibázott analógia miatt a – Tőkés László ált al felhánytorgatott – magyar ügy „árfolyama” a továbbiakban még mélyebbre eshet. vissza Markó nem terhelné meg nagyon a lakosságot Nyugati Jelen Szerda, 2010. május 05., 23.00 Markó Béla miniszterelnökhelyettes ma elmon dta: a kormány egyelőre nem döntött az adónövelésről, a kabinet felelőssége, hogy az intézkedések ne sújtsák a lakosságot, különösen a szegényebbeket. „Jelenleg nem zárultak le a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott tárgyalások. Nagyon sok megoldás v an, a kiadások csökkentése, az adók növelése, de jelenleg még nem merült fel, hogy döntenünk kellene, mire van szükség, és mire nincs”, mondta a miniszterelnökhelyettes. Mint mondta, az RMDSZ miniszterei készítettek egy elemzést, és a napokban mérik fel, melyek az RMDSZ által elfogadhatónak ítélt megoldások. Markó Béla szerint nem lehet előrelátni az adónövelésről szóló esetleges döntést.
