Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 04.16 . 34 szélsőjobboldali vonal intézményesülésének Erdélyben is következményei lesznek. Valószínűsíti, hogy a hasonló irányultságú szervezetek felé új csatornák nyílnak meg, s a határon túl is átnyúló intézmények épülnek majd ki. Ezzel szem ben Szász Alpár Zoltán véleménye az, hogy ezek az előrejelzések nem következhetnek be, mert ahhoz, hogy a Jobbik bázist építsen ki magának Erdélyben, olyan politikai támpontokra kellene alapoznia, amelyekhez legalábbis hasonló élet- és egyéb körülmények sz ükségesek. Székely István szerint sem egyszerű egy politikai érdekeltségű mozgalom szervezése, az erdélyi magyar pártok nagy valószínűséggel a magyar kormány barátságát keresik majd, amely élesen el fog határolódni a Jobbiktól, a különféle szélsőséges megm ozdulásokat pedig Romániában igen hatékonyan tudják kezelni. vissza Választási tanulság Szabadság 2010. április 16. Olvasta 231 felhasználó. BORBÉLY TAMÁS A magyarországi parlamenti választások egyik tanulsága az, hog y a húsz évvel ezelőtt a kommunista diktatúra nyomása alól kiszabadult országok nem értek meg még a kétpárti parlamenti rendszerre. Traian Băsescu államfő erőteljesen szorgalmazza a választási rendszer arányosságának a megszüntetését, és arról álmodozik, h ogy két nagypárt tölti majd ki a politikai életet amerikai és a brit modell szerint. Csakhogy a magyarországi belpolitika elmúlt nyolc évének a történései azt mutatják, hogy a keletközépeurópai társadalmak, így a pártok és a politikusok sem értek meg a k étpárti rendszerre. A Fidesznek és az MSZPnek az irracionális szembenállása mélyen elhintette a gyűlölet magvát a két tábor politikusai között, akik már pusztán egymás jelenlétét sem viselték el ugyanabban a helyiségben. Ilyen körülmények között vitáról szó sem lehetett. Mindkét erő létrehozta a saját hírtelevízióját, amelyeknek a műsoraiban fehér hollónak számítottak a másik tábor meghívottai. [Kommentálható] Az értelmes eszmecsere híján lehetetlenné vált a társadalom problémáira való megoldáskeresés. L ehetett ugyan próbálkozni egyoldalú, csupán egyik tábornak a szemléletmódját tükröző megoldások felmutatásával, a gyakorlatba ültetésük azonban törvényszerűen a másik oldal gáncsoskodásába ütköztek. A pártoknak nem volt már szükségük észérvekre ahhoz, hogy elutasítsák a nem tőlük származó javaslatokat, így a választók előre borítékolhatták, hogy ha az egyik erő egyféleképpen foglal állást a kutyasétáltatás szabályaitól kezdve az ország jövőjét meghatározó legösszetettebb stratégiai kérdésekig, akkor a másik fél egészen biztosan az ellenkezőjét fogja állítani. Csak úgy. Reflexből. Ebből a gyűlöletspirálból a romániai választópolgárok is kaptak kis ízelítőt a tavalyi államelnökválasztási kampányban, de a román és a magyar nép közötti kulturális, lelki habitu sbeli különbözőségeknek köszönhetően a hazai politikusok zöme csak ideiglenesen, inkább csak a látszat kedvéért élt az észszerűséget nélkülöző gyűlölet eszközével. A politikusok minálunk is szokták anyázni egymást a vitaműsorokban, volt arra is példa, hog y egy pohár hidegvízzel loccsintották szembe egymást, az ilyen szélsőséges esetek azonban nem jellemzőek a hazai közéletre. Ráadásul a különböző pártok politikusai csak a televízió kamerái előtt keltik azt a látszatot, hogy időnként gyűlölik egymást, de zö mük csak a hatásvadászat kedvéért teszi ezt, az adás vége után már úgy viselkednek, mintha nem is ők üvöltöztek volna egymásra néhány perccel korábban. Nálunk még leülnek vitázni egymással a politikusok a televíziók kamerái előtt, nem kérdőjelezik meg egy más jelenlétét a vitaműsorokban, és nagyon gyakran értelmes vitákat, igaz ritkán, de olykor valós eszmecserét is sikerül folytatniuk egymással. (A hírtelevízióknak a Demokrata Liberális Párttal és Traian Băsescu államfővel való vitájuk nem politikusok szem benállásáról szól, hanem a médiumokat működtető néhány üzletember és az államfő érdekellentétének a leképződése.) Magyarországon – az elemzők szóhasználatával élve – „tektonikus mozgásokat” idéztek elő a parlamenti választások. Két új párt jelent meg az O rszággyűlésben, közülük az egyik nem is akármilyen támogatottsággal robbant be. Ugyanakkor másik két bejáratott párt kihullt a parlamentből. Ezekben a mozgásokban nagy szerepet játszott a két nagypárt, a Fidesz és az MSZP esztelen szembenállása, ami arra k ényszerítette a kétségbeesett választókat, hogy ők maguk változtassanak az áldatlan helyzeten, és nagy valószínűség szerint kétharmados
