Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-09
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 04.09 . 24 Dudás Károly és dr. Papp Árpád váratlan visszalépése a „miért” kérdést vonja maga után. Dudás Károly azzal a megállapítással kezdte a beszélget ést, hogy a VMSZt az utóbbi időben alattomos és elvtelen támadások érik minden oldalról. Dudás közölte, hogy őt a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség tagszervezetei jelölték a listára. – Tehát engem a legnépesebb civil szféra, a művelődési szféra jelöl t, méghozzá meggyőző fölénnyel. Minden rendben is lett volna, de különböző honlapokon támadások kezdődtek: azt állították, hogy a VMSZ át akarja verni a civileket, mert egy politikust akar becsempészni a lista civil részére. Én sokkal előbb voltam VMMSZ el nöke, minthogy a VMSZ megalakult volna. Mindennek függvényében jobbnak láttuk, illetve jobbnak láttam a visszalépés mellett dönteni – összegezte Dudás, a folytatásban pedig hozzátette, hogy a vajdasági magyarság előtt egy fontos csata áll, amelynek során k ülönböző janicsár szervezetek különböző pártok zászlaja alatt összeállnak és megpróbálják magukhoz ragadni a közösség képviseletét. – Másokkal ellentétben én csakis a közösség érdekét tartottam szem előtt, amikor a visszalépés mellett döntöttem. Azt meg m ajd a közösségnek kell eldöntenie, hogy hiányzike a nevem erről a listáról. Véleményem szerint hiányzik. Szerintem nem vagyok nagyképű, amikor azt mondom, hogy velem erősebb lett volna ez a lista, meg azután az MNT is. A közösség sírásói elérték, amit aka rtak: gyöngébb lett ez a lista. Nemcsak velem, hanem dr. Papp Árpáddal és másokkal is, akik ilyen meggondolásból húzódtunk vissza – hangsúlyozta Dudás. A VMSZ és a civil szféra egyik közös beszélgetésén a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanácsot dr. Papp Árpád képviselte. Dr. Szalma József ekkor tett javaslatot arra, hogy ő legyen az egyik személy, aki ezt a szférát képviselné a listán, közölte lapunkkal dr. Papp, majd a folytatásban elmondta, hogy addig minden rendben is volt, amíg el nem uralkodott az a nézet , hogy a civil szférát képviselő személyek nem lehetnek párttagok. – Sohasem tagadtam, hogy tagja vagyok a VMSZnek. Ez egyesekben aggályokat ébresztett, és elkezdték személyemet és munkámat minősíteni. Ezek a rágalmazások felébresztették bennem a kérdést , hogy mennyire éri meg mindez, mennyire van nekem vagy családomnak minderre szüksége. Mindenki tudja, hogy nemcsak a VMSZ, hanem számos szervezet, egyesület tagja is vagyok. Mindig is igyekeztem, hogy a vajdasági magyarság profitáljon abból, hogy ezekben a szervezetekben tudásom legjavát próbálom továbbadni. Azért jöttünk haza a magyarországi tanulás után, hogy a közösséget szolgáljuk. Úgy tűnik, hogy egyesek szerint összeegyeztethetetlen, hogy valaki a civil szféra és egy párt tagja is legyen. A támadások függvényében és a közösség érdekeit szem előtt tartva számomra a visszalépés tűnt a leghelyesebb lépésnek – derült ki dr. Papp összegzéséből. vissza Magyar Szó Magyar Szó Mák Ferenc 2010. április 9., péntek Határozot tan emlékszem a Magyar Szóval történt első találkozásomra. Moholi nagyanyám egyik nagymosáskor gyors lábú unokáját keményítőért szalasztotta a falu egyetlen boltjába, a templommal majdnem szemben lévő Sremagba. Szatócsbolt volt ez a javából, ahol a petróle umos hordó felett lógott az oldalas szalonna, mellette csomóba kötve az ostorszíj. Piros mákdaráló állt a sarokban, s a pult mögötti falat titokzatos, hatalmas fiókok borították, s alkalmanként olyan finomságok kerültek elő belőlük, mint a szentjánoskenyér vagy a medvecukor. Egyik ilyen fiókban volt a keményítő is, melyet a boltos kicsiny falapáttal szórt abba a papírtölcsérbe, amit előzőleg egy ügyes mozdulattal a bal keze feje köré csavarintott. (A jugoszláv szocializmus éppen a soron következő konszolidá ciós korszakát élte, csak a Radion mosópor gyári csomagolására tellett a papírtartalékból.) Futásomért jutalmul elkaptam nagyanyámtól a papírtölcsért, melyen nagy piros betűkkel állt: Magyar Szó. Mi az, hogy Magyar Szó? – kérdeztem késő este apámtól, s mer t azt sem értettem, mi az, hogy újság, hát hozzátette: olyan, mint a Buksi. Évekkel később a Sremaghoz fogható óbecsei szatócsnál, a Gyura boltban kíméletesebb volt a kereskedő a Magyar Szóval: a szélén, ahol már nincs betű, tintaceruzájával szemkápráztat ó gyorsasággal elkészítette a számlát, majd belefogta az akkor vásárolt szál kolbászt, és a kezembe nyomta. Ez a Magyar Szó a holdra szálláskor megjelentetett különszám volt, becses emlékként – az óbecsei gázkitörés tragikus eseményeiről beszámoló példányo kkal együtt – sokáig őrizgettem. A szocializmusnak a liberalizmust felszámoló szakaszában azonban már tudatos olvasója voltam a napilapnak, melynek máig megismételhetetlen eseménye volt a vasárnapi száma, annak is az az oldala, ahol Herceg János, Fehér Fere nc és Németh István tárcái és jegyzetei szerepeltek a megszokott
